Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-160

165. országos fűé;, november 5. It.7íí. 385 polgári jogot, de megtartsa egyúttal a magyar állampolgári jogot is. Ez a kérdés s én azt tartom, hogy azon okok, melyeket t. képviselőtársam a túloldalról felhozott, egytől egyig tarthatatlanok. 0 két okkal ellenezte ezt. Az egyik ok az, hogy nem áll a magyar állam érdekében, hogy mindenáron minden körülmények köztt mesterséges módokat gondoljunk ki arra, hogy mikép vesztheti el valaki a magyar állampolgárságot. Ugyan kérem, hát mindenáron, minden körülmények között való elvesztési mód-e ez? Kérdem, ha a tisztelt ház elfogadta azt, hogy ha valaki kiköltözik a kül­földre, ott állandóan letelepedik, tíz évig semmi jelét sem adja annak, hogy a magyar állam kötelékében akar maradni, mi alapon fosztja meg ezt az állampolgárságtól? Azon alapon, mert ez a tiz évi mulasztás oly concludens cse­lekvény, melyből vélelmezhető azon szándék, hogy az illető nem akar az állam kötelékében maradni. Már most képzelhető-e cselekmény, a mely világosabban, egyenesebben mutatja azt a szándékot, hogy valaki nem akar a magyar állam kötelékében maradni, mint az, hogy o önkényt vesz magára oly kötelezettségit, a melyről tudja, hogy az egy más állam iránti hűség és engedel­messég kötelességével össze nem egyeztethető? Ha ezt nem önkényt veszi magára, hanem a törvényhozások különfélesége rója rá, akkor ám ne foszszuk meg őt a magyar állampolgári jog­tól ; de midőn önként, szabad cselekményével teszi, kérdem: lehet-e ezen cselekménynek egyéb komoly értelme, mint az, hogy ha szabad akarat­ból ineompatibilis kötelezettséget vállaltam magam­ra, az ezzel össze nem férő kötelességhez ragasz­kodni nem akarok ? Ez értelme az indítványnak. Nem arról van szó, hogy minden áron, minden körülmények köztt kevesbítsük a magyar állampolgárok szá­mát, hanem arról, hogy azon magyar állampol­gárokra, kik ily viszonyok közé önönakaratuk­kal léptek, kik tettleg elárulják, hogy nem helyez­nek súlyt a magyar állam iránti hűségre és engedelmességre, mert idegen állam iránti hűségre és engedelmességre vállalkoztak, ezekre mon­dassák ki tettük következménye. Ezért első okát nem tartom alaposnak. De még alaptalanabbnak tartom második okát. Itt meg kell jegyeznem, hogy Maiidéi Pál képviselő­társam indítványa egy későbbi szakasznak kiegészí­tését kívánja meg, t. i. a visszhonosításnál. En azt tartom, hogy azon állampolgár, a ki ily módon vesztette el állampolgárságát, ugyanazon könnyű visszhonosításban részeltető, mint a mely mag van szabva a 10 évig künnlét által elenyé­szett állampolgárság visszaszerzésére, t. i. ha bejön, vagy ha kívánja, adassék neki vissza az állampolgári jog egy föltétel alatt; hogy lépjen ki ama másik állam kötelékéből, hogy szüntesse meg az okot, mely lehetetlenné tette reá nézve, hogy a magyar állam megtartsa őt a maga kötelékében s akkor rögtön, minden más föltétel kimutatása nélkül visszaadandó neki az állam­polgári jog. Ennélfogva nem áll a t. képviselő urnak második oka sem, mert ha megadjuk a vissz­honosításnak ezen könnyűséget, ezen minden föl­tétel nélküliséget és kötjük csak az általam emlí­tett természetes egy feltételhez: akkor nem lehet Mandel képviselő ur indítványának azt a jelle­met tulajdonítani, mintha az állampolgárság elernyesztenek módjait könynyelmuen szaporítaná, sem azt nem lehet mondani, mintha ez által meg­nehezittetnék az ily állampolgárokra nézve, az állampolgári jog visszaszerzése. Még egy észrevételem van. Hogy milyen anomália két állampolgárság egyesítése egy személyben: ezt nem szükséges a t. ház előtt fejtegetnem. Nemcsak politikailag, de jogilag is anomália ez. És értem, ha a törvényhozás azt mondja, a mit meg nem szüntethetek, abba nem avatkozom; de a hol a törvényhozás ezt meg­gátolhatja, mint a jelen indítvány által érintett esetekben, én nem tudok képzelhető okot arra, hogy a dolog természetéből folyó következése­ket ne acceptáljuk. Különben is a t. túloldal eddigi indítványaiban mindig hangsúlyozta, hogy a két állampolgáriság egymás mellett fennállását nem óhajtja s képtelenségnek tartja. Épen az előttem szólott egynehány beszédében említette ezt és én nem teszem fel a túloldalról, hogy ők csak az osztrák állampolgársággal való egye­sítés iránt vannak olyan rettenetes borzalommal. (felkiáltások a szélső halról: De igen! Madarász József: A legnagyobbat!) Az önök nagy s ha úgy tetszik, Madarász képviselőtársam szerint legnagyobb borzalmát az osztrák állampolgár­ságtól szívesen elismerem; de egyre figyelmez­tetem önöket s ez az, hogy ugyanazon ok, mely nem teszi kívánatossá, hogy a magyar állam­polgári kötelékének megtartása mellett osz­trák állampolgári kötelékben álljon, hatványo­zott mértékben szól a magyar állampolgár­ságnak külföldi állampolgársággal való egyesí­tése ellen. (Élénk helyeslés a bal- és jobboldalon.) Figyelmeztetem erre. önöket, engedjék meg ezen barátságos figyelmeztetést. (Zaj a szélső balon.) Miért nem egyeztethető össze a két állampolgár­ság? Mert azon hűségi és engedelmességi köte­lesség, melyet feltétlenül, az egész személy devotióját maga után vonva, az állampolgárság megkíván, nem osztható meg a két állam köztt. Már most uraim! mikor valóbbszintí, hogy a kötelességek coliisióba jöhetnek: akkor, mikor osztrák állampolgársággal, vagy mikor külföldi­vel van összekötve a magyar állampolgárság? 49 <:

Next

/
Thumbnails
Contents