Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-158

158. országos ülés noToin'oer 3, 1S79. 357 elveszítsék a magyar állampolgárságot, de miután nemcsak ilyen, hanem ellenkező irányú esetek is vannak, nézetem szerint szükséges az államnak azt a jogát fentartani, hogy az illető elveszítheti az állampolgárságot. Gulner Gyula: T. ház! Ha a §. oly ren­delkezést foglalna magában, hogy abból az követ­keznék, miszerint az idegen állam szolgálatába történt belépése egy magyar állampolgárnak ok­vetlenül a magyar állampolgárság elvesztését vonná maga után, vagyis ha ezen §. imperative volna szövegezve, akkor pírtolnám Mocsáry kép­viselő ur indítványát. De a §. permissive van fogalmazva és én azt nem tartom összeegyeztet­hetőnek a magyar állam érdekeivel, hogy az állam azt a hatalmat saját kezei közül kisiklani engedje, hogy oly egyéntől megvonhassa a magyar állam­polgárságot, a ki más állam szolgálatába lép, más államnak pénztárából húzza fizetését és igy esetleg a magyar államhoz ellenséges államnak nyújt tény­leges szolgálatokat, esetleg épen a magyar állam érdekeivel szemben, — mondom, e hatalmat a magyar állam kezéből kisiklani engedni nem tar­tanám helyesnek. Az, t ház, a mit a minister­elnök ur méltóztatott mondani, a törvényt ily szövegezéssel magyarázva, engem megnyugtat annyiban, a mennyiben ezen §-ból mást nem is lehet kivonni, mint azon jognak fenntartását, mely szerint a magyar állam előforduló esetekben, midőn egy idegen, esetleg ellenséges indulatú állam szolgálatában álló egyéntől megvonhassa az állampolgársággal járó jogokat. De ha Mocsáry képviselő urnak a teljes kihagyást indítványozó módosítása fogadtatik el, akkor az államnak ezen joga nem fog törvényben gyökerezni s legalább is kétséges lesz. (Helyeslés balfelöl) Én azonban t. ház, tulajdonképen nem is ezért szólaltam fel, de kötelességemnek tartottam, hogy saját álláspontomat jelezzem azon indítvány­nyal szemben is, melyet Mocsáry képviselő ur tett. Felszólalásom tulajdonképeni oka az, miszerint, miután a 30. §. a t. ház előbbeni határozata alapján kihagyatott, de a ministeri szövegezés szerint a 31. §. második bekezdésében hivat­kozás foglaltatik a 30. §-ra, e hivatkozás kiha­gyassék. Tehát ahhoz járulok, hogy a 31. §. a ministeri szövegezés szerint fogadtassák el, de a második bekezdés, mely az előbbeni szakasz kihagyása által fölöslegessé vált, hagyassák ki, illetőleg a hivatkozás a ház előbbi határozatával összhangba hozassék. Tisza Kálmán ministerelnök: Bocsána­tot kérek, t. ház, talán nem kellene az egészet kihagyni, hanem csak a hivatkozást. Baross Gábor jegyző: Az indítvány is csak azt czélozza. Irányi Dániel: Magam is képzelek oly esetet, midőn valaki, ki idegen állam szolgála­tába lépett, ez által elveszti magyar állampol­gári jogát. És ezen eset az, midőn azon idegen állam ellenséges lábon áll saját hazánkkal. Hogy azon polgár, ki egy velünk háborúban álló államnak szolgálatában van, a magyar állam polgári jogait nem gyakorolhatja, azt igen ter­mészetesnek tartom; csakhogy miután az állam­polgári jog egyike a legbecsesebb polgári jogok­nak, ennek elvételét nem politikai hatóságra, nem a ministerekre, nem magára a ministertanácsra tartom bizandóaak, hanem legfellebb bíróságokra. (Helyeslések) Minthogy pedig itt arról van szó, hogy ezen becses jog politikai hatóságok által szüntettessék meg: én ezen oknál fogva nem járulhatok ezen szerkezethez, hanem arra kérem a t. házat, hogy méltányolva ezen indokot, a szerkezetet a bizottsághoz módosítás végett viszsza­utasítani méltóztassék. Szederkényi Nándor: T. ház! a minister­elnök ur ezen paragraphust ugy értelmezi, hogy permissive ily föltételek alatt kirekesztetik az az illető az állampolgárság jogából; akkor azon fontos indokokat tekintetbe véve, melyek elmon­dattak, a melyeket a képviselőháznak tekintetbe kell venni, én erre vonatkozólag óhajtok módo­sítványt tenni. Tekintetbe kell ugyanis venni, hogy nem csak olyan esetek foroghatnak fenn, mint a milyeneket Mocsáry t. képviselőtársam említett, hanem vannak p. o. tudományos vagy művészi pályán lévő egyének, a kik más állam szolgálatába lépnek és a kiket p. o. egy minis­teri utasítással hazarendelni nézetem szerint nem volna szükséges. S'ít ilyenről törvényben intéz­kedni talán káros is volna a hazára. Mindennek daczára, ha permissive, minden kikötés nélkül adatik meg ezen jog, az mindig az egyéni dis­positió dolga, hogy p. o Duka Tivadar, vagy Zichy Mihály, ha ugyan franczia szolgálatban áll, haza rendelendő-e vagy nem, mondom, ez mindig az egyéni intézkedés dolga lenne, ha a szakasz ugy marad, a mint most áll. Én pedig azt gondolom, hogy az ilyen egyéni dispositió ellen az ország érdekében mégis csak valami biztosítás kell. Azt vagyok tehát bátor ide vonat­kozólag indítványozni, hogy „a kik más állam szolgálatában állanak" szavak után tétessék: „a mennyiben ez az ország érdekébe ütközik". Ez talán biztosítaná azt, hogy a mennyi­ben az idegen állam szolgálatába való állá­suk az ország érdekébe nem ütközik, a minister semmi tekintetben nem intézkedhetik az állam­polgársági jog elvesztésére nézve. De éppen a ministerelnök ur is azt mondta, hogy hiszen azon intézkedő közegről, a mely ezen elbocsátást és kizárást kimondani hivatva van, fel kell tenni, hogy csak azon esetben járna el ezen elbocsátási joggal, ha azt a haza érde­kében szükségesnek tartja, de ott, a hol ezen

Next

/
Thumbnails
Contents