Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-158
158. országos ülés noToin'oer 3, 1S79. 357 elveszítsék a magyar állampolgárságot, de miután nemcsak ilyen, hanem ellenkező irányú esetek is vannak, nézetem szerint szükséges az államnak azt a jogát fentartani, hogy az illető elveszítheti az állampolgárságot. Gulner Gyula: T. ház! Ha a §. oly rendelkezést foglalna magában, hogy abból az következnék, miszerint az idegen állam szolgálatába történt belépése egy magyar állampolgárnak okvetlenül a magyar állampolgárság elvesztését vonná maga után, vagyis ha ezen §. imperative volna szövegezve, akkor pírtolnám Mocsáry képviselő ur indítványát. De a §. permissive van fogalmazva és én azt nem tartom összeegyeztethetőnek a magyar állam érdekeivel, hogy az állam azt a hatalmat saját kezei közül kisiklani engedje, hogy oly egyéntől megvonhassa a magyar állampolgárságot, a ki más állam szolgálatába lép, más államnak pénztárából húzza fizetését és igy esetleg a magyar államhoz ellenséges államnak nyújt tényleges szolgálatokat, esetleg épen a magyar állam érdekeivel szemben, — mondom, e hatalmat a magyar állam kezéből kisiklani engedni nem tartanám helyesnek. Az, t ház, a mit a ministerelnök ur méltóztatott mondani, a törvényt ily szövegezéssel magyarázva, engem megnyugtat annyiban, a mennyiben ezen §-ból mást nem is lehet kivonni, mint azon jognak fenntartását, mely szerint a magyar állam előforduló esetekben, midőn egy idegen, esetleg ellenséges indulatú állam szolgálatában álló egyéntől megvonhassa az állampolgársággal járó jogokat. De ha Mocsáry képviselő urnak a teljes kihagyást indítványozó módosítása fogadtatik el, akkor az államnak ezen joga nem fog törvényben gyökerezni s legalább is kétséges lesz. (Helyeslés balfelöl) Én azonban t. ház, tulajdonképen nem is ezért szólaltam fel, de kötelességemnek tartottam, hogy saját álláspontomat jelezzem azon indítványnyal szemben is, melyet Mocsáry képviselő ur tett. Felszólalásom tulajdonképeni oka az, miszerint, miután a 30. §. a t. ház előbbeni határozata alapján kihagyatott, de a ministeri szövegezés szerint a 31. §. második bekezdésében hivatkozás foglaltatik a 30. §-ra, e hivatkozás kihagyassék. Tehát ahhoz járulok, hogy a 31. §. a ministeri szövegezés szerint fogadtassák el, de a második bekezdés, mely az előbbeni szakasz kihagyása által fölöslegessé vált, hagyassák ki, illetőleg a hivatkozás a ház előbbi határozatával összhangba hozassék. Tisza Kálmán ministerelnök: Bocsánatot kérek, t. ház, talán nem kellene az egészet kihagyni, hanem csak a hivatkozást. Baross Gábor jegyző: Az indítvány is csak azt czélozza. Irányi Dániel: Magam is képzelek oly esetet, midőn valaki, ki idegen állam szolgálatába lépett, ez által elveszti magyar állampolgári jogát. És ezen eset az, midőn azon idegen állam ellenséges lábon áll saját hazánkkal. Hogy azon polgár, ki egy velünk háborúban álló államnak szolgálatában van, a magyar állam polgári jogait nem gyakorolhatja, azt igen természetesnek tartom; csakhogy miután az állampolgári jog egyike a legbecsesebb polgári jogoknak, ennek elvételét nem politikai hatóságra, nem a ministerekre, nem magára a ministertanácsra tartom bizandóaak, hanem legfellebb bíróságokra. (Helyeslések) Minthogy pedig itt arról van szó, hogy ezen becses jog politikai hatóságok által szüntettessék meg: én ezen oknál fogva nem járulhatok ezen szerkezethez, hanem arra kérem a t. házat, hogy méltányolva ezen indokot, a szerkezetet a bizottsághoz módosítás végett viszszautasítani méltóztassék. Szederkényi Nándor: T. ház! a ministerelnök ur ezen paragraphust ugy értelmezi, hogy permissive ily föltételek alatt kirekesztetik az az illető az állampolgárság jogából; akkor azon fontos indokokat tekintetbe véve, melyek elmondattak, a melyeket a képviselőháznak tekintetbe kell venni, én erre vonatkozólag óhajtok módosítványt tenni. Tekintetbe kell ugyanis venni, hogy nem csak olyan esetek foroghatnak fenn, mint a milyeneket Mocsáry t. képviselőtársam említett, hanem vannak p. o. tudományos vagy művészi pályán lévő egyének, a kik más állam szolgálatába lépnek és a kiket p. o. egy ministeri utasítással hazarendelni nézetem szerint nem volna szükséges. S'ít ilyenről törvényben intézkedni talán káros is volna a hazára. Mindennek daczára, ha permissive, minden kikötés nélkül adatik meg ezen jog, az mindig az egyéni dispositió dolga, hogy p. o Duka Tivadar, vagy Zichy Mihály, ha ugyan franczia szolgálatban áll, haza rendelendő-e vagy nem, mondom, ez mindig az egyéni intézkedés dolga lenne, ha a szakasz ugy marad, a mint most áll. Én pedig azt gondolom, hogy az ilyen egyéni dispositió ellen az ország érdekében mégis csak valami biztosítás kell. Azt vagyok tehát bátor ide vonatkozólag indítványozni, hogy „a kik más állam szolgálatában állanak" szavak után tétessék: „a mennyiben ez az ország érdekébe ütközik". Ez talán biztosítaná azt, hogy a mennyiben az idegen állam szolgálatába való állásuk az ország érdekébe nem ütközik, a minister semmi tekintetben nem intézkedhetik az állampolgársági jog elvesztésére nézve. De éppen a ministerelnök ur is azt mondta, hogy hiszen azon intézkedő közegről, a mely ezen elbocsátást és kizárást kimondani hivatva van, fel kell tenni, hogy csak azon esetben járna el ezen elbocsátási joggal, ha azt a haza érdekében szükségesnek tartja, de ott, a hol ezen