Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-157
Í5Í. országos ülés október SÍ. 1879. 331 az 1868: XXX. t. ez. 18. §-ára; jól tudom, hogy t. képviselőtársaim a horvátországi képviselők szintén erre fognak hivatkozni, azért én ennek fejtegetésére akarok reá térni. Azonban, mielőtt ennek értelmezésébe és nem elesavarásába — mint a ministerelnök ur mondja, bár őt illetékesnek ismerem el az elesavarás megitélésére, — (Zajos derültség baljeloL) mielőtt — moudoni — ennek értelmezésébe ereszkedném, Mihajlovits t, barátomnak egy állítását kell érdeme szerint méltatnom. 0 azt mondotta, ezen törvényjavaslat, a kormány törvényjavaslata értelmében a honosítási törvény végrehajtására nézve a horvát bán nem más, mint a mag)^ar ministerraumak executiv közege és ő abban megnyugszik. Már most, t. ház, ha ez áll, akkor e házban senki nyugodtabb lélekkel és nagyobb készséggel a többségvéleményét el nem fogadhatja, mint ő; mert a többség véleménye a felségi jognak magának gyakorlását, tehát a honosítás adományozását fenntartja a magyar korona összes országai közegének: a ministertanáesnak, de a ministertanács határozatainak foganatosítását rá bizza a horvát bánra: tehát aliorvát bán e szerint megkapta azon helyet, melyet t. barátom maga követelt számára. (Derültség halfelöl) Remélem, hogy ezen felvilágosítás után fel fog állani és készséggel el fogja fogadni a többség javaslatát. (Elénk derültség balfelöl.) A mi az 1868: XXX. t. ez. 10. §-ának magyarázatát illeti, én megengedem, t. ház, hogyha kizárólag a „végrehajtás" szóból indulunk ki, ha e. kifejezést legáltalánosabb értelmében veszszük: lehet annak azon értelmezést is adni, hogy a honosítás adományozása Horvátország területén a fenntartott végrehajtás körébe tartozik ; hanem Ormay és mindazon t. képviselőtársaim, kik a minoritás! javaslat mellett felszólaltak, a törvénymagyarázatnak egyik alaptétele ellen nagy hibát követtek el, mert hogy megnyugtató, hogy helyes legyen azon magyarázat a 10. §. értelmezésére mérve, annak nemcsak a „végrehajtás" szónak értelméből, mely többféle lehet, kell kiindulni, hanem a magyarázatnak olyannak kell lenni, hogy ezen törvényezikk elveivel és alkotmányunk alapelveivel összhangzásban legyen; mert oly magyarázatot, mely csak a végrehajtás szónak tágabb vagy szűkebb értelmezésére vonatkozik; ellenben az ezen törvényben lefektetett többi alapelvekkel meg nem egyezik, helyes, elfogadható magyarázatnak senki sem ismerhet el. (Helyeslés baljelöl) Már most, t. ház, én azt állítom, hogy a keletkezési történetéből ezen szakasznak, melyet Horváth Lajos képviselőtársam, nagybecsű és meggyőző beszédében előadott mind ezen 10. §. szövegéből, mind Horvátország bánjának közjogi állásából, mind alkotmányunk azon alaptételéből, hogy a felségjogot ezen országgyűlés közvetlen ellenőrzése nélkül senki sem gyakorolhatja, az következik, hogy a „végrehajtás" szó azon magyarázata, melyet a kormány adott neki, hogy ezalatt a kormány adományozása is értessék, tökéletesen tarthatatlan. Ugyan kérem, nézzünk végig a horvát bán minden törvényes jogosítványán, a mint az a a XXX. t. ez.-ben meg van szabva. Ezen jogosítványok mind olyanok, hogy tisztán kerületi hatóság jellegével birnak. És ha közttük van olyan, a mely az egész magyar államra kiható uralmi és rendelkezési jog értelmében is volna magyarázható, — e jogot nem hiszem, hogy ily terjedelemben akárkinek eszébe jutna igénybe venni, vagy oda engedni. Például említem fel az idegenek felett gyakorlaudó rendőrséget. Ugyanazon szakasz adja meg a végrehajtást erre nézve, a mely megállapítja az állampolgárságra és honosságra nézve. E tekintetben az intézkedés abban áll, hogy a törvényhozás közös. A végrehajtás abban az értelemben van a törvényben fenntartva a horvát autonóm hatóságoknak, a mely értelemben a honosítás végrehajtása. Már most az idegenek feletti rendőrségattribútumai közzé mindig tartozik a idegenek kiutasítása államérdek szempontjából a területről. Ha ez a végrehajtás feltétlenül az egész magyar állam területére kihatólag illeti a horvát bánt jakkor a horvát bánnak jogában állana egy ki Horvátország területén tartózkodik, az egész magyar állam területéről kitiltani. Nem hiszem, hogy akadna a házban valaki, a ki a horvát bánnak ily jogot akarna vindicálni. Nem hiszem, hogy kétségbe vonatnék, hogy az általa elrendelt kitiltás csak a horvát-szlavón területre hat ki; nem hiszem, hogy tagadná valaki, hogy a magyar állam közös kormányának hatalma és joga van az egész magyar állam területéről, tehát Horvátországból is az idegent kitiltani. íme itt a horvátban rendelkezésijoga nem hat túl Horvátország területén: pedig e tárgyra nézve is a végrehajtás ugyanezen értelemben van neki megadva, tehát ugyanazon korlátok köztt, mint a honosítás és állampolgárságra vonatkozó törvény végrehajtása. Miért fogadják el tehát, hogy az idegenek feletti rendőrségre vonatkozólag, joga területileg korlátolt és nem hat túl Horvátország területén; a honosítás és állampolgársági törvény végrehajtására joga területileg korlátlan és kihat az egész magyar állam területére'?! Nem-e a „végrehajtás" kifejezésnek, egy és ugyanazon törvényes rendelkezésben kettős és igy lehetetlen értelmezése? És ha az ellenmondást ki akarjuk kerülni,