Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-157
324 157. országos ülés október 81- 1879. van, ha ez egy esetben mégis megtörténnék, mód az ellen intézkedhetni és ezen mód épen a magyar törvényhozás kezében van; {Halljuk! Halljuk!) mert a bán a magyar ministerelnök felterjesztésére neveztetik ki és bocsáttatik el és e háznak mindig joga van, ha a ministerelnök azon törvényt sértő bán elbocsátását nem eszközli, saját ministerelnökét megtámadni. (Felkiáltások a szélsőbalon: Igen, de nem engedik a mamelukok!) Tessék elhinni, hogy azoknak, a kik ezen az oldalon ülnek, Magyarország és a magyar állam épen úgy hazája és legalább is annyi szeretettel és áldozatkészséggel viseltetnek iránta, mint önök a túlsó oldalon. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Végül pedig meg kívánom jegyezni azt, hogy, ha valaki azért honosíttatja magát Horvátországban, mint a képviselő ur monda, nem azért, hogy ott lakjék, hanem hogy itt garázdálkodjék, erre megjegyzem, hogy a törvény meghatározza, hogy valaki hová való azonosságú, hol s hol honosíttassák s most csak azt teszem utána, hogy ha valaki Budapesten akar garázdálkodni, sokkal inkább szeretem, hogy ha az magyar polgár, mert akkor magyar törvény szerint elbánunk vele, mintha idegen. (Helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Mint a czeglédiekkel!) Irányi Dániel: T. ház! A felett igenis lehet vitatkozni, hogy vájjon 1868-ban helyesen, eszélyesen cselekedett-e a törvényhozás, midőn a Horvátországgal kötött egyezménybe, a többi közt azon rendelkezést is bevette, a mely szerint míg a honosítási törvény a közös országgyűlésen alkottatik, annak végrehajtása a horvát kormányra bizatik. Lehet vitatkozni, mondom, annyival is inkább, mert őszintén megvallva, magam is azt tartom, hogy a honosítási jog az állami souverainitás attribútuma; de miután a törvény meghozatott, és fennáll, mintán oly törvényről van szó, mely alaptörvénynek neveztetik, a melyet csak ugj^anazon úton, ugyanazon módon lehet megváltoztatni, a melyen létrejött, vagyis Horvátország és Magyarország külön megegyezése által; én, t. ház, igen sajnálom, hogy nem érthetek egyet t. elvbarátaimmal, de lehetetlennek tartom azt, hogy az 1868. törvénynek azon rendelkezése a közös országgyűlés által megváltoztattassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Lehetetlennek tartom ezt a jog, lehetetlennek tartom a nemzeti méltóság és lehetetlennek tartom az eszélyesség szempontjából. (Helyeslés jobbjelöl.) A jog nem engedheti, hogy kétoldalú kötés egyoldalúlag felbontassék. A jog azt követeli, hogy kétoldalú szerződés csak a felek kölcsönös megegyezése mellett változtattassék meg. A nemzeti méltóság, a nemzet lovagiassága sem tűri azt, hogy a mit ünnepélyesen megígért, azt visszavonja: nem tűri, hogy számszerinti hatalmával e pillanatban, e teremben visszaéljen. A lovagias ember szavának áll még akkor is, ha az rá nézve utóbb^ kényelmetlenné válik vagy épen áldozattal jár is. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Az eszélyesség végre arra int, uraim, hogy ok nélkül ne sértsük meg azokat, a kiknek barátsága ránk nézve esetleg igen becses lehet, kiknek ellenséges indulatja kárunkra válhat. Tudvalevő dolog, t. képviselőház, hogy túl a Dráván nem épen barátságos indulat uralkodik Magyarország iránt. (Ugy van ! a szélsb' baloldalon.) Sajnos, igen sajnos ez a tény, de elvitázhatlam Nem kutatom, nem vizsgálom, van-e ezen ellenszenvnek valamely számbavehető, valamely bevallható, valamely fontos alapja, de ha vannak is horvát testvéreinknek sérelmeik, azokat nem a magyar, nem a közös országgyűlés okozhatta, azok legfölebb a magyar, illetőleg a közös kormánytól eredhettek. Óvakodjunk, uraim, attól, hogy horvát testvéreink ezentúl a magyar országgyűlést is vádolhassák, óvakodjunk attól, hogy lelkükben ezen magas testület iránt a bizalom megszűnjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Pedig ha az 1868-ki alaptörvénynek csak egyetlenegy §-át önhatalmúlag megváltoztat)uk s félő, igen félő, uraim, hogy keblükben azon aggodalom fog támadni, hogy azon alaptörvénynek többi paragraphusai, hogy azon egész alaptörvény többé nem biztos. És kérdem uraim! érdemes-e azon rendelkezés, melynek megváltoztatásáról szó van, arra, hogy magunkat e miatt ily, esetleg nagy veszélynek tegyük ki? Miről van szó uraim? Arról, hogy az, a ki Horvátországban honosittatik, Magyarországon is honosított polgárnak tekintessék. Arról, hogy Horvátországban a horvát kormány, illetőleg a horvát bán adja meg a honosságot. Mellőzöm, t. képviselőház, azon körülménye hogy az igy honosított polgárok a magyar királynak és a magyar korona oszágai alkotmányának hűséget esküsznek. Mellőzöm ezen körülményt, mert megvallom, a történelem, sőt a magam tapasztalása is arra tanított meg, hogy az eskük, bár mily szenteknek láttassanak is, nem mindig tartattak meg nemcsak egyszerű polgárok, hanem fejedelmek által sem. (ügy van! szélső baloldalon.) Mellőzöm, mondom, ezen körülményt, hanem azt kérdem önöktől uraim, vájjon felteszik-e azt a magyar ministertanácsról, hogy ha azt tapasztalná, hogy a horvát bán a reá ruházott joggal visszaél, hogy olyanokat honosít Horvátországban, a kik a magyar állam érdekei ellen fondorkodnak, elég bűnös volna, nem kérelmezni ő Felségénél a horvát bánnak elmozdittatását ?
