Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-157
322 érthetett egyebet, mint azt, hogy a közösen, a közös országgyűlésen megalkotandó törvényt végre fogják hajtani a horvátországi autonóm hatóságok. (Helyeslés a jobboldalon.) Ily viszonyok között, t. ház, bármi legyen is azon törvényről bárkinek egyéni nézete, meggyőződése, én azt tartom, hogy am;i törvénytől eltérni nem lehet, mert az egyezmény, melyet egyoldalúlag megszakítani nem szabad. S megvallom, annyit hallottam mostanában már beszélni elburkoltan kitűzött törekvésekről, hogy kénytelen vagyok azt mondani, hogy az administratio eszméjének mesterkélt elmagyarázásával akarni ezen törvényt megváltoztatni, igazán elburkolt törvénysértés volna. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur, a ki e kérdésben a többség előadója, abban lát anomáliát, hogy az állampolgárságra nézve a végrehajtást a horvát bán gyakorolhassa, holott az állampolgárság egy és ugyanaz s az egész országra kiterjed. Először is én részemről elvileg azt tartom. hogy valamely állam egységével, valamely állam eszméjével igen is ellenkezik az, ha oly ügyekben, melyek az egész területre vonatkoznak, az egész területre kiterjednek, különbözik a törvényhozás. Mert a törvényhozás egysége az állam egysége, az állam egységének alapföltétele. De nem mondom és nem ismerhetem el azt, hogy, ha egyszer a törvény egy és ugyanaz, a végrehajtásnak különböző Önkormányzati közegek általi eszközlése az állam egységének eszméjével ellenkezik. Itt pedig a törvényhozás egysége biztosítva van az 1868-iki törvényben, s fenntartja azt a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat is s igy meg van tartva az, a mi nemcsak a 68-iki törvénynek, hanem a magyar állam egysége eszméjének is megfelel. Azt mondja a többség előadója, hogyan lehetséges az, hogy a horvát bán kiállítson honosítási okmányt, mely a magyar korona egész területére érvényes? Hiszen az egész korona területére, vagy akár Magyarország szűkebb értelemben vett területére meghozott törvény végrehajtásánál akár hányszor egyes alispán, vagy polgármester is hoz az administratióban végzést, a mely nemcsak azon városban, vagy megyében érvényes, hanem az egész területen, a hová a törvény kiterjed. (Helyeslés 0, jobboldalon.) Régibb időben pedig a szabad kir. városok önmaguk által megválasztott, vagy e tanács által megerősített polgárainak polgárjoga érvényesnek tekintetett az egész országban és senki ebben a magyar korona egységének veszélyeztetését nem látta, nem láthatta. A t. képviselő ur felemlítette a határőrvidék polgári kormányzóját is. (Halljuk t) Nem jut hamarjában eszembe, hogy épen melyik október 31. 1879. törvényben, de tudom, hogy a Határőrvidékről intézkedő törvények egyikében ki van mondva, hogy addig, mig a Határőrvidék Horvátországgal nem egyesittetik. ezen civil kormányzó ugyanazon jogkörrel bir, mint a horvátországi bán. (Ellenmondás a baloldalon) En legalább úgy tudom, hogy ez ki van mondva, majd kikeresem. De különben is arról biztosíthatom a t. képviselőházat, hogy a mi a polgári kormányzat körébe tartozik, arra nézve ezen kormányzó nem áll a hadügyministerium alatt, s végre is itt, mint a kisebbségi előadó is kifejezte, egy oly tényleges helyzetről van szó, mely előtt szemet hunyni ez ügyben ép úgy nem lehet, a mint nem lehet a többiben, de a melyet hogy úgy a kormány, mint a bizottság ideiglenesnek tart, ennek e törvényjavaslat egyik §-a határozottan kifejezést is ad. A t. képviselő ur maga is megengedi, hogy a ministertanács nem egészen helyes fórum ezen ügyre nézve, de azt mondja, hogy ezen vívmányt ezen törvényjavaslat nyújtja, hogy a ministertanácsot administrativ fórummá teszi, mert hisz maga bizonyos esetekben a ministertanácsot bizza meg, indokolván ezt azzal is, hogy ez nem sértheti Horvátország érdekeit, mivel jelen van a horvát minister. Azt gondolom, t. ház, hogy okvetetlenül különbséget kell tenni a rendes administrativ teendők és azon kivételes esetek köztt, melyekről a törvényjavaslatban szó van. A törvényjavaslatban a ministertanács felterjesztésére történik a honosítás a 17. §. kivételes eseteiben, a midőn az a felségnek kegyelmi ténye által eszközöltetik és másodszor a min : stertanácsra utalva akkor, midőn háború esetén, tehát a lehető legkíméletesebb esetben, kell intézkedni. Ezen két kivételes esetben igenis helyén van és indokolható a ministeri felelősség elvénél fogva a ministertanács ingerentiája; de nem indokolható és egyáltalában nem egyforma ezzel a mindennapi rendes admiuistrátiónak a vezetése. De nem akarok a t. ház türelmével bővebben visszaélni {Halljuk! Halljuk!) s csakis ezt akarom még megjegyezni.''A többség t. előadója azt mondja, hogy az eredeti szöveg felbontaná a Horvát - Sziavon - Dalmátországokkal kötött egyezséget; én a kifejtettek után ellenkező nézetben vagyok. Az eredeti szöveg szórói-szóra tiszta értelme szerint respectälja.a Horvát-Szlavon-Dalmátországokkäl kötött egyezséget; azon szöveg, melyet a t. előadó ur oltalma alá vesz, az igenis, a mint már jelezni bátor voltam, az administrátiónak egy, szerintem mesterséges, de meg nem állható magyarázata által megsértené ezen egyességet. En pedig azt tartom, ismétlem, bármi legyen valakinek véleménye az 1868: XXX. törvényczikkről — én nem tagadom, hogy lo7. országos ule<
