Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-156

156. országos ülés oltóber SO. 1879. 299 helyes, és a történelmi fejlődés által jogosultsá­guktól seramiképen meg nem fosztott elveivel; és ezen szakításhoz hozzájárulni képes nem vagyok. A mi régi közjogunk szerint a honfiusítás, a teljes állampolgári jog elnyerése, vagyis az akkori közjogi fogalmak szerint a nemesség meg­szerzése, csak törvénybe iktatás, beczikkelyezés 1 által történt. Az í 848-ban beállott változásnak alapelve pedig az volt, hogy a nemesi privilégiumok nem oly értelemben szüntettetnek meg, hogy a neme­sek azokat elvesztik, hanem oly értelemben, hogy az országnak összes lakossága a nemesi jogosít­ványokban, a mennyire lehet, részesittetik és az előbb a nemesek által képezett statusba felvéte­tik. (Helyeslés bal felöl.) Tehát az a honosítás, mely régibb közjogi formáink szerint a nemesség megadásával járt, felel meg azon fogalomnak, mely a jelen tör­vényben a honosságot és egyszersmind az állam­polgárságot, szóval a teljes honosságot tartal­mazza. Természetes kifolyása tehát közjogi alap­elveinknek az, hogy azon állampolgárságot, mely az előbbi nemesi jogosítványnyal egyértelmű', vagy legalább avval parallel, szintén csak beczik­kelyezés utján lehessen megadni, illetőleg elérni. És én nem látok okot arra, hogy közjogunk ezen alapelvével szakítsunk és itt újítást behozzunk. (Helyeslés balfelöl.) Ha egy külföldi által a magyar haza körül szerzett, valóban olyan kitűnő és olyan kiváló érdemekről van szó, a melyek indokolják azt, hogy ő a honosításhoz kötött feltételek teljesítése alól felmentessék; akkor a jutalomnak sokkal megfelelőbb, sokkal ünnepélyesebb, sokkal dísze­sebb alakja az, ha a királyon kisdil a honfiusí­tási actushoz még az alkotmányos képviselet, szóval az összes törvényhozás is hozzájárul. Ha pedig azon érdemek, melyek alapján az illető, a királyi honfiusításra képesittetik, olyanok, hogy azokat törvényhozási nyilvános discussió tárgyává tenni alkalmasnak nem tartatik ; akkor ezen érdemek vagy olyan kategóriába esnek, a melyeket megjutalmazni az országnak egyáltalá­ban érdekében nem áll, vagy olyan magasztosak, hogy az illető azok magasztosságának öntudatá­val és lelkiismerete bizonyítványával beérheti. {Helyeslés .balfólöl.) Ha ezen czikkek igy fogadtatnak el, mint azt a bizottság tervezi, akkor ez tulajdonképen feleslegessé teszi az egész honosítási törvényt. Mert ha statuálva van az, hogy egy ő Felségé­hez intézendő előterjesztésnek formájában a minis­terium a honosítást a törvényben foglalt feltéte­leknek teljesítése nélkül is kieszközölheti, miután alig képzelhető az, hogy o Felségének tanácsosai a királynak bizalmát annyira sem birnák, hogy egyes honosítási esetekben előterjesztésökhöz a beleegyezést ki ne eszközölhessék, mintán a király e tekintetben csak tanácsosainak felvilágosításai és útmutatásai szerint járhat el beleegyezésének megadásánál és miután végre is csak ezek lehet­nek felelősek az adott honosításért, gyakorlatilag oda jutunk, hogy az egész honosítási törvényt egy §-ba lehetne összefoglalni, azt mondván, hogy a kormány az idegeneknek saját belátása szerint megadhatja a honosítást. Van azonban még egy általános politikai indok is — és erre nem habozom ez alkalommal hivatkozni — mely engem arra indít, hogy e tárgyban kényesebb legyek és mely a t. kép­viselőháznak is okot adhat arra, hogy a parlia­ment praerogátivainak minden megszorítása és másrészről a fejedelmi praerogativák kiterjesz­tésének leple alá burkolt kormány omnipotentiá­jának kiterjesztésével, óvatosan járjon el. Egy olyan áramlatnak közepette élünk ugyanis jelen kormányunk egész működése alatt, melynek egye­nes czélja, vagy legalább eredménye, a nemzeti akaratnak, bárminemű törvényes kifejezésre jusson is az, lehető nullificatiója, (Élénk helyeslés a balon és a szélső balon) régi közjogunknak minden alka­lommal oly módon való interpretatiója, hogy ne mondjam elcsavarása, vagy oly módon való mó­dosítása, mely a nemzeti képviselet jogainak csonkításával az egyik esetben, kijátszásával a másik esetben jár. (Helyeslés balfelöl.) Ha valamikor, a mostani kormányzatnak idejében minden legkisebb intézkedést, a melyben ezen tendentiának nyomaira jutunk, kíméletlenül kell elleneznünk, ha a nemzet iránti kötelessé­geinket, mint jogainak fentartói, híven és lelki­ismeretesen akarjuk teljesíteni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezen indokoknál fogva bátor vagyok két módosítványt beadni, az egyiket a 6., a másikat a 17. §-hoz, melyeknek czélja az, hogy a hono­sításnak ezen újabban feltalált neme egészen mellőztessék és a rendkívüli honosítás ugy, a mint az régi közjogunk traditióiban alapul, csak beczikkelyezés által eszközöltessék. (Elénk he­lyeslés és tetszés balfelöl.) Baross Gábor jegyző (olvassa gr. Apponyi Albert módosítványái): „Módosítás a 6. sza­kaszhoz. E szó után: „okiratot" a szöveg többi szavainak helyébe következő teendő: „nyer, vagy a 17. §. érteimében beczikkelyezés által honosit­tatik és a magyar állampolgári esküt, vagy foga­dalmat leteszi." Az egész szakasz tehát igy hangzanék: „Honosítás által megszerzi a magyar állampol­gárságot azon külföldi, a ki a 11. §-ban meg­nevezett hatóságok egyikétől honosítási okiratot nyer, vagy a 17. §. értelmében beczikkelyezés által honosittatik, s a magyar állampolgári esküt, vagy fogadalmat leteszi."

Next

/
Thumbnails
Contents