Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-155

288 155. országos ülés október 29. 1879. Fájdalom ez igaz, a példa mutatja, hogy ez igy van. De legalább a parlamenti illem azt kívánná, hogy tetessük magunkat, mint ha lenne befolyásunk, hadd tudjuk legalább, kivel van dolgunk. De másrészt, tekintettel a fennálló törvényekre, méltóztassék elgondolni, milyen különös lesz az, mikor a tisztelt delegátiók, melyek utóvégre is e háznak bizottságai, összeülvén, egy idegen ember lép eléjük, kit ott nem ismernek, mert a királyi leiratban erről szó nincs s ez terjeszti eléjük a budgetet. Én hiszem, hogy a ministerelnök ur e felszóllalásom után kötelességének fogja tartani utólag teljesíteni azt, mit meggyőződésem szerint, mindjárt ezen változás megtörténte után kellett volna megtennie. De én azt hiszem, hogy a képviselőháznak joga van valamivel még tovább is menni, joga van kérdést intézni a kormányhoz : mi okok idézték elé e változást? Mert bármely szakminister lemondását minden parlamentben a ház előtt indokolni szokás. Annál inkább megkövetelhetjük ezt akkor, mikor a legfontosabb ügyek vezetésénél megbízott minister lemondásáról van szó; mert e változás a személyekben, nagy változást jelent a külügyi politikában is és akkor jogunk van kérdezni, miben áll e változás, vagy nincs semmi tárgyi változás; de akkor miért lépett vissza az eddigi minister ? Ez okok ezen kutatása annál igazoltabb egy körülmény folytán, mely Andrássy lelépéset még rendkivüliebbé tette; tudniillik a már lemondott külügyminister olyan aetiót kezdeményezett és bizonyos tekintetben létre is hozott, melynek részleteibe most bocsátkozni nem akarok, de mely okvetetlen nagy befolyással lesz a monarchia jövő sorsára. 0 tudnillik létrehozott egy bizonyos, eddig részleteiben nem ismert entente cordialet, némelyek szövetséget is mondanak, Németországgal. Tudjuk mindnyájan, mily nagy port vert fel Európában Andrássynak Grasteinba s aztán Bismarcknak Bécsbe menetele. Rendkívüli dolog az, hogy lelépő minister ily aetiót inauguráljon s annak végrehajtására egy más minister jöjjön. _ Mindez annál inkább igazolja, hogy a képviselőház tájékozva legyen, mi volt igazi oka ezen változásnak. Tudom, legalább supponálom, hogy a t. rainisterelnök ur nagyon könnyen fog elbánni az interpellátióval. Azt fogja mondani, hogy utóvégre arra csakugyan nincs törvény, mely kényszerítene egy ministert, hogy ne addig maradjon, a mig neki tetszik. Azt, hogy Andrássy gróf, a mint ezt irták a lapok is, egészsége kedvéért vissza akart vonulni, igen könnyű mondani, de nehéz elhinni, annál inkább, mert, mint tudjuk, gr. Andrássy hála Istennek jó egészségnek örvend. Azt sem mondhatjuk, hogy belefáradt a hosszú ministerségbe. Derültség szélib'balfelöl.) Ezt is könnyű mondani, ele még nehezebb elhinni, mert arra nálunk nincs példa, hogy egy minister bele fáradt volna, de arra igen is van, hogy bele fáradt a ministerségre való várakozásban. (Igaz! ügy van ! a szélső bal/elől.) Mielőtt interpellátióm szövegét felolvasnám, még egy kijelentést kell tennem. Igen sajnálnám, hogyha valaki ezen interpellátiómat akként magyarázná, vagy okát abban keresné, mintha én, vagy elvbarátaim ezen változásban valami sajnálatos dolgot látnánk, vagy könnyeket hullatnánk gr. Andrássy távozásán. Távolról sem, sőt én nem habozom bevallani, hogy elfogadva a jelenlegi viszonyokat, ha máiezek léteznek, nagyon örvendek azon, hogy gr. Andrássy helyébe b. Haymerle jött. Nem azért, mintha Haymerlét, habár méltánylom egyéni tulajdonait, valamivel jobb, vagy rosszabb ministernek tartanám, mint gr. Andrássyt. (Mozgás jobbfelöl) hanem sasnak őt som tartom és meg vagyok róla győződve, hogy viszonyaink szerint Magyarországra nézve csakugyan tökéletesen mindegy, hogy ki a minister, mert befolyásunk a semmire redukáltatott. De ha már választanom kell, azt mondom, hogy jobb, hogy nincs ott magyar ember, mert a tapasztalás arra tanított, hogy azon körülmény, hogy magyar ember volt a külügyminister: porhintés volt sok magyar ember szemébe, (Igaz! szélső balfelM) és nvg vagyok győződve, hogy azon bosnyák politikát Magyarországra erőszakolni nem lehetett volna, ha a külügyek élén magyar ember nem állott volna. (Ugy van! a halon és a szélső balon. Nyugtalanság jobbról.) És valamint porhintés volt ez a belföldön, úgy ártott a hitelünknek külföldön; mert a külföld nem akarta elhinni, hogy a jelen állapottal és a kormány által követett politikával a nemzetnek nagy része nincs megelégedve, hanem folyton azt mondták, hogy magyar ember vezeti a monarchia politikáját. Most tudjuk, hogy ki van ott; tudjuk, hogy ott van egy férfiú, ki, habár elismerem egyéni tulajdonait, gyökeres osztrák, osztrák, mint volt akár Schmerling, akár Bach, a ki Magyarországról csak annyiban tud, a mennyiben diplomatikailag neve oda van bigyesztve Austriáéhoz, .a kinek nyelvünkről, tendentiánkról és aspiratiónkról fogalma sincs, szóval a ki tisztán osztrák. Ezentúl legalább magyar ember nem fogja magát illúziókban ringatni és résen fog állani mindenki, hogy mily irányban akarják terelni. {Helyeslés szélső balfelBl.)