Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-155

286 155. országos ülés október 29. 1S79. tag, vagy a kormány ; mert, a mikor a legcsekélyebb dolgot rendeleti útra utasít valamely javaslat, mindjárt felzúdulnak a ministeri omnipotentia miatt; ha pedig beveszik a javaslatba, azt mondják, hogy nem bele való, hanem rendeleti útra tartozik. Tehát sem az egyik, sem a másik utón nem vagyunk képesek a t. képviselő urnak, vagy másoknak tetszését megnyerni. (Derültség a jobboldalon.) Azonban, mondom, a részleteknél e bajon segíteni csakugyan lehet. Különben a t. képviselő ur igen elmésen fejtegette ezen javaslat stylaris hibáit. Kimondotta reám, hogy régi tapasztalatok szerint, én nem is tudok törvényt máskép szövegezni, mint ily zavarosan. Megengedem és csakis az ellen teszek kifogást, hogy a t. képviselő ur. midőn más bizottsághoz akarta utasítani a törvényjavaslatot, de olyanhoz, mely képes legyen ezen hibákat orvosolni, a helyes utón járt volna. Azt gondolom, hogy a bizottság, mely működött, birt ezen képességgel ép ugy, mint bármely más bizottsága a háznak. (Helyeslés jobb felöl.) S bármely bizottságra bizassék is a szerkesztés, a javaslatot olykép szerkeszteni, hogy éles észszel és analytikus tehetséggel a szövegnek magyarázatokat aláfektetni és annak egyes kitételeit megtámadni ne lehessen, egyik bizottságnak sem fog sikerülni. Merek hivatkozni arra, hogy még azon igen jeles és bizonyosan nagy számú törvényjavaslathoz, melyeket a t. képviselő ur részvétele mellett, a megboldogult codificáló bizottság nagy szorgalommal készített, szintén lehet ilyen stylaris szempontból megjegyzéseket tenni. (Derültség.) És arról is meg vagyok győződve, hogy miután főleg ketten elemezték a stylaris hibákat, Szilágyi Dezső és Hoffmann Pál képviselő urak, tehát ugy kell lenni, hogy ők ketten bírnak legtöbb érzékkel a stylus iránt: ha a t. ház kettejöket fogná megbízni a törvényjavaslat stylizálásával, homlokegyenest ellenkezőleg csinálná mindegyikük ; (Élénk derültség a /jobboldalon) és Szilágyi Dezső képviselő ur tudna hibát találni még Hoffmann Pál képviselő ur stylusában is. (Hoszszan tartó derültség.) Ily körülmények köztt, tisztelt ház, én bár gyönyörűséggel hallottam azon elmefuttatást, nem érezhetem magamat hivatva arra, hogy az indítványt elfogadjam és kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A tárgyalás be lévén fejezve, következik a szavazás. Baross Gábor jegyző (olvassa Szederkényi Nándor és Hoffmann Pál határozati javaslatait). Elnök: T, ház! A Hoffmann képviselő ur által beadott indítvány halasztást hoz javaslatba. Legelőször talán ezen indítvány felett fog a szavazás megtörténni. (Helyeslés.) Azon esetre, ha az indítvány elesnék, következik a másik kérdés* t. i. hogy a t. ház méltóztatik-e a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? Ha elfogadni méltóztatik, akkor a Szederkényi képviselő ur által beadott határozati javaslat magától elesik; ha pedig nem méltóztatnak elfogadni, szavazás alá kerül Szederkényi Nándor képviselő ur határozati javaslata. Felteszem tehát a kérdést: Azon képviselő urak, kik a Hoffmann képviselő ur által beadott indítványt elfogadják, szíveskedjeaek felállani, (Megtörténik. Felkiáltások: Ellenpróbát kérünk!) Most azon képviselő urakat kérem, hogy méltóztassanak felállani, kik az indítványt nem fogadják el. (Megtörténik!) A többség nem fogadja el. Következik a második kérdés: kérem azon képviselő urakat, kik a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló törvényjavaslatot, a honosítási bizottság szövegezése szerint, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, szíveskedj ének felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. T. ház! Interpellál! ók levén bejelentve. azonkivül a honvédelmi minister ur is egy interpellatióra kívánván válaszolni, azt hiszem, a tárgyalást félbeszakíthatjuk. (Helyeslés.) Kautz Gyula: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy a ministerelnök úrhoz intézendő interpellatiómat egy pár rövid észrevétellel kisérjem. (Halljuk!) Sok tekintetben, t. ház, igen fontos és messzeható közgazdasági átalakulásoknak eléje menő időszak küszöbén állunk. Egész hosszú sora a legégetőbb bel- ép ug}^, mint internationalis gazdasági kérdéseknek áll előttünk, a melyeknek megoldása elől kitérni nem lehet, E körülmény a nemzet képviseletét és kormányát egyiránt fokozott éberségre és kiterjedtebb tevékenységre utalja: az óriási, dímensiókban forgó gazdasági fejleményeknek közvetlenebb megfigyelésére indítja s a kínálkozó alkalmak erélyes és gyors felhasználására, esetleg talán nagy elhatározásokra is utalja. Azon momentumoknak egyikét, a melyek ez irányban a közfigyelmet lekötik és hazánkat közvetlenül is érdeklik, képezik azon messzeható átalakulások, melyek a legújabb időkben, mint közismeretit tény, világrészünk kereskedelmi és forgalmi politikai összes viszonylataiban és irányzataiban, mondhatni egész theoriájábau ép ugy, mint praxisában megindultak és már eddig is — fájdalom — Magyarországra vonatkozólag, nem igen előnyös formában concrét alakokat öltöttek. Nincs itt sem helye, sem ideje, hogy ez bővebben bizonyittassék és azért ez alkalommal a t. ház kegyes engedelmével, csak egyikére a bennünket közvetlenül és épen e pillanatban