Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-155

282 155. országos ülés október 29. 1879, illető "felterjesztő hatóságoknak, alá is kell irni. (Derültség a báloldalon.) Most méltóztassék megnézni a 44-ik §-t, az még beszédesebb, nem kiméli sem a §-t, sem a szót. Ott meg van szabva, hogy: A törvényhatóságok, illetőleg a határvidéken a járási hivatalok és a városi tanácsok tartoznak a honosításokról és az elbocsátásokról külön, két-két példányban jegyzéket vezetui. Rendeletre bizni e jegyzék rovatainak elősorolását helyes volna; itt azonban következik 15 sor, melyben előadatik hogy: 1. A honosításokról vezetendő jegyzék rovatai a következők; 1) az év első napján kezdődő folyó szám; 2) a honosítottalak, illetőleg visszhonosítottnak neve, életkora és foglalkozása; (Derültség a baloldalon.) stb. Mindez meg van szabva. Kérdem: a törvénybe való ezen határozatoknak felvétele? Lehet-e azt mondani, hogy azon javaslat, mely igy intézkedik, szabatosan ki van dolgozva, úgy, mint mi törvényeinket fogalmazni szoktuk? De nem akarom azt fejtegetni, hogy nemcsak a rövid §-oknak a hivatása az, hogy semmit sem mondjanak; mert megmutatta a minister ur, hogy vannak itt hosszú §-ok is, melyek feleslegesek. (Derültség a baloldalon.) Hogy mindezeket elősoroljam, azt tőlem senki sem kívánhatja, valamint azt sem, hogy minden tételét e törvényjavaslatnak, mely szabatosság hiányában szenved, előszámláljam. De mégis fel akarok említeni néhányat, hogy megmutassam, hogy a szabatosság hiánya mennyi nehézségre adhat okot az alkalmazásban s mily égető szükség e javaslat számos határozatának szabatosítása. Például hivatkozom a 8. §-ra. A 8. £. megszabja azon kellékeket, melyektől, mint feltételektől függővé van téve a honosítás adományozása. Ennek 5-ik pontja igy hangzik: 5. „bír annyi vagyonnal, vagy olyan keresetforrással, a melyből lakása helyének körülményeihez képest, magát és családját eltarthatja." Ebből tehát az következik, hogy egy dúsgazdag külföldi család sarja, kinek atyja nagy apanaget ad, a ki ennélfogva teljes biztosítékot nyújt az iránt, — mert atya jogilag eltartására van kötelezve, — hogy a község szegény tartási terhét nem emeli, a kinek tehát ez okból a világ minden törvénye megadná a Lonosságot, ha szó szerint veszgzük e szakass határozatát, nem lehet a honosságot mgadni, mert neki sem vagyona, sem pedig keresetforrása nincsen. (Ellen-mondások jobbfelöl.) Azok uraim, a kik a törvénymagyarázatot oly kényelmesen szokták gyakorolni, hogy sohasem néznek arra, hogy mi van kifejezve a világos szavakkal; hanem abból indulnak ki, hogy a kifejezés ugy is tökéletlen, hát keressük, hogy mit gondolhatott ki ily tőkéletlenül fejezte ki magát, vigasztalhatják magukat ezzel. (Ugy van! balfelöl) És megengedem, hogy önöket a ministerelnök ur erre a gondolkodásra rászoktatta; (Derültség jobbfelol), de mi azt kívánjuk, hogy a törvényben a törvényhozói gondolat és akarat, az, a mit a törvényhozó megakart állapítani, kellőleg ki legyen fejezve (Élénk helyeslés baljelöl.) És, hogyha az emberi nyelv elegendő módot nyújt arra, hogy az szabatosan kifejeztessék, az első követelmény, a mivel előállunk minden javaslat irányában az: hogy a szabatos kifejezések benn legyenek a törvényben. (Helyeslés balfelöl) Ezek után még egy másikat akarok példaként felhozni. A 19. §. ezeket mondja: „Mindaddig, mig idegen nemzetiségük be nem bizonyittatik, magyar állampolgároknak tekintendők : 1. a kik a magyar korona országai területén születtek; 2. a kik ezen területen, mint lelenczek találtattak és neveltetnek, vagy felneveltettek." A ki már most e szakaszt elolvassa, először is azt kérdi, hogy kitől függ bebizonyítani azt, hogy ennek, vagy annak, idegen minősége van. Mindenkinek meg van-e engedve, hogy az itt született egyénnek, vagy itt talált lelencznek e paragraphus értelmében megszerzett polgárságát megsemmisítse? Mindenkinek meg van-e engedve, hogy ezek ellenében az idegen léteit bebizonyítsa? Erre keresni kell legalább is felvilágosítást. Azok, a kik az oly törvények szabatosságára adnak valamit, a melyektől jogok elenyészése, vagy keletkezése függ, erre nézve kérnek felvilágosítást. Én kerestem, de nem találtam. Néztem az indokokat. Es méltóztassanak megengedni, hogy elolvassam, mit mondanak ezek az indokok. (Halljuk ! Halljuk!) A 19. §-ban foglalt jogvédelemre vonatkozólag megjegyeztetik : „Sokan vannak olyanok, a kik a magyar korona országai területén születtek s a kiknek szülőik hosszabb, vagy rövidebb ideig laktak a nélkül, hogy az utóbbiak állampolgársága iránt felvilágosítás szerezhető lenne. Azon lelenczek száma is nem kevés, a kik a belföldön találtatnak a nélkül, hogy szülőik kipuhatolhatok lenntnek. Ezeket, „a kiknek első tekintetük magyalföldre esett", sem nem volna méltányos, sem hasznos e hazából kizárni mindaddig, mig idegen nemzetiségük leszármazásuk alapján be nem bizonyittatik." A ki tehát e törvényt magyarázni akarná, ennek indokaiból észreveuné azt, hogy a javaslat