Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-154
154. ©rssságos ülés október 28. 1879. Qgg ség mutatkozik, már itt levonva az ásványolaj jövedelmét is: rendes kiadás 243.535,656 frt, rendes bevétel 232.919,367 frt és igy az állami háztartásnak a rendes hiánya 10.515,289. E között azonban foglaltatnak a következő kiadások: kölcsöntörlesztésre 6.075,906 forint, vasúti kamatbiztosítás 10.94 2,000 forint, a rendkívüli kiadásokból Magyarországra eső rész 1.500,000 forint. Ezen, igy most 18.000,000-ban kimutatott hiány fedezéséről, a t. ház belátása szerint fog intézkedni. Rendelkezésre áll azonban ez összeg fedezésére aranyjáradék-kötvények kibocsátásából még el nem adott 15.000,000 frt, ezen felül a vasúti beruházások fontán, az illető társulatok által kiállított beruházási kötvények, melyek az állambirtokában vannak s melyek Összesen 11.000,000-t tesznek. Ezen kétnemű kötvények útján elérhető lesz 23.000,000. Ezen felül rendelkezésre áll azon pénz-készlet, mely jelenleg az államkincstárban van. {Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy bármily kedvezőtlenek legyenek a negyedik évnegyed és a jövő év első felének eredményei, még is ezen hiányt a mondott forrásból fedezni lehet. Többször történt itt e házban és a sajtóban felszólalás, mely hangsúlyozta, hogy az idén ismét rósz termés lévén, oly csekély lesz jövedelmünk, hogy nem leszünk képesek államháztartásunk szükségletét fedezni. Hogy a bevételi forrásokban a rósz termés folytán nagymérvű apadás fog beállani, azt senki sem érzi inkább, mint a pénzügyminister, a kinek ez a legnagyobb gondot okozza. De azért, hogy rósz termés van, felfogásom szerint sem az államnak, sem egyes vidékeknek nem áll érdekében azt nagyobbá tenni, mint a minő az tényleg és nem helyes ezen közgazdasági bajból, a mely mindnyájunkra nehezedik, politikai kérdést csinálni. (Helyeslés jobb/elöl) Azt, hogy ezen rósz termésnél fogva semmi, vagy nagyon kevés jövedelmünk lesz, állítani nem lehet, ha figyelembe veszszük, hogy a földadó érzi meg mégis leginkább az e tekintetben! visszamaradást; mert habár nem mondhatjuk is azt, hogy ez a többi adónemekre semmi hatással sincs, de mégis a földadó fogja azt leginkább megérezni és ez az összes jövedelmeknek csak hatod részét képezi. Továbbá nem lehet azt mondani t. ház, hogy az inség, vagy a rósz termés általános; mert — hála istennek —- vannak az országnak vidékei, a hol ha nem is jó, ele legalább jó középtermés volt. Ha t. ház, ezen hiányt, a mely most van előirányozva, összehasonlítom a múlt éviekkel, kétségtelen, hogy e tekintetben haladás mutatkozik ; azonban azt még sem átallom bevallani, hogy a hiány még most is felette nagy. Ha a KÉPVH. KAPLÓ 1878—81. VII. KÖTET. t. ház azt a kérdést intézi hozzám, hogy e nagy hiányt a jövő években mikép gondolom megszüntethetőnek és államháztartásunkat végleg rendezendőnek, kénytelen vagyok kijelentem, hogy egy általános, több évre szóló fináncziális programra előterjesztését nem tartom helyesnek; mert, mint a múltból is látjuk, oly tervek, a melyek a jövőre vonatkozólag készültek, az események és viszonyok által, gyakran túlszárnyaltatnak és megdöntetnek. De t. ház, kötelességemnek tartom az iránt nyilatkozni, hogy államháztartásunk rendezése végett a legközelebbi jövőben mi a teendő. E tekintetben nem azt tartom, hogy az a legjobb költségvetés, a melynek nincs deficitje, mert leliet deficit, melyet a nagymérvű beruházásokra fordított kiadások okoznak, oly beruházásokra a melyek az államháztartás érdekében történnek; de van a deficitnek egy bizonyos része, mely a normális kiadásokra vonatkozik és a mely deficitnek fedezéséről gondoskodni kell, akként, hogy az állam saját bevételei által fedeztessék. Az előterjesztett adatok szerint ma a rendes államháztartás hiánya 10 l h millió frtot tesz és ez tehát az az összeg, a melynek minden áron való elenyésztéséről gondoskodnunk kell. Hogy a kiadások megszorításánál tovább menni nem lehet, azt mindenki belátja. A jövedelemnek fokozatos fejlődését, a mely évről évre elő áll, nem akarom számításba venni, mert a mint szaporodnak a bevételek, úgy szaporodnak a szükségletek is: vannak az államháztartásnak, különösen a közgazdaság terén oly szükségletei, a hol a kiadások megszorítását nem csak hogy nem lehet tovább vinni, hanem esetleg még nagyobb költséget kell reája fordítani. Felfogásom szerint, tehát nem marad más hátra, mint oda törekedni, hogy állami bevételeinket fokozzuk, részint azon adótörvények által, a melyek javaslatba hozattak és a melyek csak a jövő évben fognak érvényesülni, részint pedig más eszközök által; mert a fönmaradó hiányra nézve mégis oda kell törekednünk, hogy akkor, a midőn az idő kedvező lesz, jövedelmeink fokozásáról gondoskodjunk. Az idei hiány nagy apasztására és a bevételek nagyobb mérvű emelésére nézve nem láttam helyesnek előterjesztést tenni, mert az ország mai közgazdasági állapotában ez iránt nem láttam czélszerűnek tovább menni, mint a hogy általán ajánltatik. Hanem, ha majd a kedvezőtlen viszonyok megszűnnek, akkor lesz ideje előterjesztést tenni az iránt, hogy egyes indirect adók jövedelme fokoztassék; ha pedig az egyenes adók emeléséhez kell nyúlni, különösen a jövedelmi pótadót tartom annak, melynél a százalék emelése a legigazságosabb eljárás. De ha egyrészt a jövedelmek fokozásához kívánunk látni, teljes mértékben elismerem azt, 34
