Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-153

248 1ŐS. országos ül is október 24. 1879. érünk el, —• melyet különben már el is értünk, — a belső-város házainak épen nem kívánatos zsúfoltságát, utezáinak szorultságát és azt, hogy a külsőbb telkek nemcsak beépítetlenül maradnak, de értékük is ijesztőieg csökken. íme a pénztigyminister maga mondja indokolásában, hogy „a fővárosi közmunkák tanácsa által kisajátított területek árai, a megváltás idejében fönnállóit rendkívüli értékviszonyok következtében, magas fokon állottak, az építkező tőkepénzesek azon területek megvásárlásától visszavonultak s inkább oly területeket vásároltak, melyek aránylag kedvezőbb fekvéssel birván, olcsóbbak voltak s adómentesség tekintetében is több kedvezményt nyújtottak." Ezt előre lehetett látni, hogy ez fog, mert ennek kellett bekövetkezni. A fővárosi közmunkatanács nem tudja értékesíteni a kisajátított telkeket s nem is értékesítheti, mig a törvény épen ezeken a telkeken teszi az építkezést a leghátrányosabbá. Mert, mint azt a pénzügyminister ur is beismeri, itt, nevezetesen a nagy körúton, az építkezés hátrányosabb, mint másutt. S ennek tulajdonítható első sorban, hogy a telkek itt üresen állanak s mi se mutat arra, hogy a közel jövőben beépüljenek. Vájjon a beterjesztett törvényjavaslat önmagában elég hatályos-e segíteni e calamitáson? Nem birom elképzelni. Hiszen e javaslat, mint mondám, nem teremt semmi újat, csak egy oly törvényt prolongál, mely ma is érvényben van. Azok az adózási kedvezményekfennállanak mais. Ha hatékonyak volnának, meg kellene lenni hatásuknak. Hát hol a hatásuk ? Sehol. A körút nem épül. Mért nem épül? Azért, mert az adókedvezmény kimondása, önmagában nem elég hatékony intézkedés. Ez csak negatív előny, melyet illusoriussá tesz a más területeknek adott még nagyobb kedvezmény s teljesen paralyzálnak ama súlyos föltételek, melyek szerint, az adómentesség kedvezményében részesülendő házaknak, épülni kell, s mely terhek e kedvezményekkel arányban egyáltalában nem állanak. Itt a hiba. Ezen kell segíteni. Ha új adótárgj^akat kívánunk teremteni, nem szabad törvényes intézkedésekkel nehézzé, talán lehetetlenné tenni azok létrejöttét. Nem kívánnék félreértetni. Enis azt óhajtom, hogy a tervezett nagy körút szép, díszes, egy fővároshoz méltó legyen s nem akarhatom, hogy e fontos közlekedési vonalat, akármilyen dísztelen külsejű, apró cserepes házikókkal engedje elrontani a törvényhozás. De az ilyen ház és a luxusépület között, még sok fokozat van. Lehetnek ott a házak egyenkint is s összességükben még inkább kellemes, tán impozáns külsejűek, anélkül, hogy oly roppant tőkét föltételeznének, mely rendes viszonyok köztt, oly nagy mennyiségben, per absolute föl nem hajtható. A helyes középet eltalálni, az itt a föladat. Nem eltörülni, csak mérsékelni s a normális viszonyokhoz arányítani óhajtanám az 1871: XLH. t. cz.-ben megállapított építkezési föltételeket s alkalmat szolgáltatni arra, hogy a törvényhozás egy régibb tévedését, melytől sem a jóhiszemet, sem a jó szándékot eltagadni nem akarom, helyre hozzuk. Szándékosan nem szóltam a sugárútról. Az luxus-uteza, annak volt szánva, annak van megkezdve. Pár évvel előbb, vagy később épül-e ki, ' íaszonforgalom szempontjából majdnsm közönyös. Ennél az építési szabályokat már nem tartom megváltoztathatóknak; tekintélyes rész az, mely belőle föl van építve s egyöntetűsége, mely egyik fő tulajdona kell hogy legyen, oda lenne, ha most az építési szabályokat megváltoztatnók. Az adómentesség kedvezményének kiosztásánál méltányosabb tekintetbe vételét azonban ennek is óhajtanám. Másként áll azonban a dolog a nagy kőrútnál. Ez a fővárosi élet köznapi szükségeire van szánva. Egyik főközlekedési vonal lesz. Köze van a csínnal, a szoliditással, de nem a fényűzéssel. Aztán, a mi belőle ki van építve, számba is alig vehető, egyes rövid szakaszait kivéve, tabula rasaval van itt dolgunk. Itt még veszély nélkül változtathatunk az építési föltételeken, melyek még most, mondhatni, csak a papíron vannak meg. E czélból terjesztem a t. ház elé határozati javaslatomat, egyúttal arra kérve a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak azt pártkérdésnek tekinteni ; mert valóban nem az. Fővárosi és országos érdeket kíván szolgálni. Európa nagy városai között alig van egy. melynek oly kevés oka lenne szorongani, aránylag kis helyre zsúfolni, egymás tetejébe építeni falait. Fekvése olyan, hogy bátran terjeszkedhetik, telkei nagy számmal s ez idő szerint még olcsók is néhol, mondhatnám, majdnem értéktelenek. S épen e telkek között sok az olyan, melyben az ország pénze hever gyümölcsözetlenül. Nem szükség minden áron a magasságba, — majd azt mondám, a levegőbe, — építenünk, mikor pénzügyi, közlekedési, egészségi, szépészeti érdekeink mind azt javasolják, helyi körülményeink pedig megengedik, hogy terjeszkedjünk. Határozati javaslatom, melyet a t. ház és kormány jóakaratú figyelmébe ajánlok s melyet a beterjesztett törvényjavaslattal egyidejűleg elfogadtatni kérek, a következő: „Határozati javaslat. Utasittatik a kormány, vizsgálja meg, vájjon az 1871: XLII. t. ez. 4. és 8-ik §-ában foglalt azon föltételek, melyekhez a pestvárosi nagy körúton és három bárány-utezai kiágazásán építendő házak adómentessége, illetőleg adókedvezménye