Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

185. országos ülés május 28. 1879. 17 kívül, ha mi a mai békelétszám alapján kellő mennyiségű laktanyákat akarunk építeni, az ösz­szes építkezés körülbelől 50 millió frtba fog kerülni azon számítások alapján, a melyek a kormánynak, illetőleg a véderő-bizottságnak jelen­tésében foglaltatnak. Meglehet, hogy kevesebbe fog kerülni, meglehet, hogy többe. Várom erre a feleletet a t. honvédelmi minister úrtól. De kerüljön bár 40 millió frtba, vagy 50 millió frtuak a felebe, azon számítás szerint, azon kivetési kulcs szerint, a melyet a t. kormány a majdan tárgyalandó törvényjavaslatban megállapít, azon laktanya-pótlék kirovása és behajtása a fennálló közterhek súlyát igen magasra fogja növelni. Ha az én számításaim helyesek, ha csakugyan 50 millióba kerülnek azon építkezé­sek : akkor a majd tárgyalandó törvényjavaslat­ban megállapított kivetési kulcs szerint, az összes egyenes adóknak körülbelől 80%-át teszi az az összeg, ha egy évre számítjuk ; és ha 10 - 20 évre számítjuk, még akkor is 8 és illetőleg 4%-al súlyosabb terhet fog az képezni az adós.ó népen. Már most ha igy áll a dolog, mégis mind­ezen körülményről csakugyan biztos tudomással kellene birnunk, akkor, mikor mi ezen törvény­javaslat elfogadása, vagy el nem fogadása felett tanácskozunk. Tudom, hogy egyes vidéken mindennek daczára, sőt ha az általam tett számításnál két­szerte, háromszorta többe kerülne is a kaszár­nyák építése, maga a nép akkor is kívánná, sőt kívánta volna már régen a kaszárnyákat építem, csak azért, hogy az egyénenkénti beszállások! s­nak nemcsak terhétől, hanem kellemetlenségeitől, erkölesrontó -természetétol és behatásától meg­menekedjék. Tudom, nagyon tudom; de Mocsáry t. képviselő ur nem is ugy értette akkor, midőn nézetét előadta, hogy a beszállásolás terheit viselje Magyarország maga és ne a közös költ­ségvetés terhére essék az; nem is ugy értette azt, hogy a mit mi áldoztunk az osztrák lak­tanyákra, azt egyszer s mindenkorra felejtsük el; hanem értette azt, hogy számoljunk le e tekintetben Ausztriával, abban az értelemben, a mely értelemben, — a honvédelmi ministernek tudomása van már róla — 1873-ban a magyar kormány és az osztrák kormány között egy ki­egyezés történt. {Halljuk!) Es itt felhívom a t. honvédelmi minister urnák figyelmét arra, hogy még az akkori kabinet idején, midőn a kormány feje ugyanaz volt, a ki most a képviselőház elnöke, ugyan­akkor megegyezés jött létre a legfőbb ponto­zatokban a magyar- és az osztrák kormány közt, 1873-ban, a mely pontozatok szerint a laktanyák építésének kérdése Magyarországnak sokkal kisebb terheltetésével és Ausztria részéről megfelelő kártalanításnak legalább jelentékeny KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VII. KÖTET. mérvben való megadásával intéztetett el. Vájjon ez egyesség miért nincs itt? Ezen megállapodá­sok 1873-ból és a későbbi évekből mért nem terjesztettek a képviselőház elé, hogy megítél­hette volna a képviselőház azt is, hogy a kor­mány még ez esetben is, még azon terhekből is vállalt el, a melyeket pedig már Ausztria rész­ben elvállalt 1873-ban? Miért titkolta ezt el a a kormány? Miért vállalt most nagyobb terhet? Madarász József: Mert közbejött 1875! Eötvös Károly: Azt mondja a t. minister­elnök ur, hogy a ki az 1867. t. ez.-ben lefek­tetett közjogi alapot, elfogadja, annak közjogi indokokból, ezen törvényjavaslat ellenében ala­pos kifogása nem lehet; és ezen állításának bebizonyítására egy megjegyzést tett a béke­létszám elhelyezésről, de a mely megjegyzését igen nagy gondossággal félbeszakította. És hogy ő a katonaság elhelyezése és különösen a béke­létszám elhelyezése alatt mit ért, azt ugyan nekünk meg nem magyarázta. Kíváncsi vagyok, hogy majd a t. honvédelmi minister ur, vagy a t. előadó ur meg fogja-e azt magyarázni? Mi, t. ház, a dolgot igy értjük, hogy az 1867: XII. t. ez. 12. §-a kimondja világosan, hogy a mi a katonaság elhelyezését illeti, ezen kérdésnek eldöntése mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében kizárólag Magyarország joga. Igenis, mind a törvényhozás, mind a kor­mányzat körében. Ez ugyan nagyon világcs; de világosabb még egy más oldalról, nevezetesen onnan, hogy ugyanazon törvénynek egy másik szakasza azt mondja, hogy a felségi jogok körébe pedig csak azok engedtetnek át az ország részé­rő], a melyek a katonaság legfőbb vezérletére és belszervezetére tartoznak. Már bocsánatot kérek, ha egyik részről kimondatik a törvényben, hogy a felségnek csak a leo-főbb vezérlet, vezénvlet és belszervezet megállapítása van adva, egy másik paragraphus­ban pedig világosan kimondatik. hogy a mi az elhelyezést illeti, az mind a törvényhozás, mind a kormányzat érdekében egyedül az országgyűlés joga : akkor az ezen törvényjavaslat 21. és 22. §-áról kimondani, hogy ez egyenesen azon az 1867-iki törvényen alapszik, ez esetben azt teszi, hogy vagy mi nem értünk, vag) r a t. ministerelnök ur nem ért magyarul, vagy leg­alább nem érti azt a nyelvet, a melyen kölcsö­nösen beszélünk, mert a két dolog teljesen különbözik egymástól. [HelyeMs szélső halról) A 21. és a 22. §-ban világosan ki van mondva, hogy a békeelhelyezés ő Felsége által, mint a legfőbb hadúr által eszközöltetik. Hogy ebben miként van meg az ország törvényhozási és kormányzati joga őrizve, én ugyan nem látom, nem értem. A 22. §-ban például ki van mondva, hogy a mi pedig a b'ékeelhelyezés megváltoz­3

Next

/
Thumbnails
Contents