Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-149

H9. országos ülés október 8. 1879. 221 a valóban igen aggályos helyzetnek szeme közé nézzen a kormány. Nem egyes vidéken előforduló segélyezésről van szó; az inség, mely átalános és okvetlenül be fog következni, a nagy rázkódás, a mely az összes birtokosokra, a társadalomra okvetlenül elő fog jönni a rósz termés folytán, nem egyes vidéken fog előfordulni, ez átalános lesz az országban. (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert, a mennyire nekem volt alkalmam az ország állapotát szemlélni, emberemlékezet óta ilyen átalános rósz termés nem volt. Az 1863-ki hires ínséges év ehhez egyátalában nem is hasonlítható; az ország összes vidékein, egyes kis helyeket kivéve, a lehető Jegroszabb termés volt. Ha az átalános állapotot vesszük, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a nagyobb birtokosokra az általános állapot az, hogy tiszta jövedelemről az idén szó nem lehet; és a hol a birtokon terhek vannak, azoknak kamatait már csak áj terhek, kölcsönök felvételével lehet fedezni. Ez az állapot a nagyobb birtokokra, én legalább magam igy észleltem, kérdezősködéseim alapján. A mi pedig a kisbirtokosokat, a földmívelŐ gazdákat illeti, azokra szerintem az általános állapot az, hogy pl az egy-negyed telkes, — pedig ma már ilyen a legnagyobb része az országban a földmívelő gazdáknak, — ha kifizeti a folyó negyedévi adóját, ha kifizeti papját, kántorját és egyéb conventionális tartozásait, a melyek évi budgetjét rendesen terhelik: akkor már karácsony felé egy szem gabonája sem marad élelemre. Es miután egyéb termése siues, pl. a kukoricza sehol sem sikerült, hasonlókép, a mi szintén igen nagy tényező, burgonya sincs, ezenkívül az egyes vidékekre szintén igen fontos gyümölcs-termés is rósz volt: világos, hogy a legnagyobb mérvű inség bekövetkezéséről lehet szó. mig másrészről a birtokviszonyok és az ország összes társadalmi viszonyainak megrázkódtatásától, fölforgatásától lehet tartani. Ilyen a helyzet nézetem szerint; s én azt hiszem, hogy azon fölfogás, mely a í. ministerelnök ur előadásából, valamint az eddig tett intézkedésekből kitűnik, olyan, mely — a mint bátor voltam magamat kifej ezni — nem álla helyzet színvonalán. Bátor vagyok tehát arra kérni a t. kormányt, hogy ezen ügyet komolyabb figyelemre méltassa, s legyen elkészülve oly intézkedésekre, a melyek a helyzet komolyságának megfelelnek. A helyzet egészen rendkivüli, s meg vagj-ok győződve, hogy csakis rendkivüli és nagyszabású eszközök által lehet segíteni. Hogy melyek legyenek ezen eszközök, az iránt véleményt mondani ez alkalommal egyáltalán nem akarok; csupán ezen kérésemet voltam bátor a t. kormány figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélső balon.) Szcitovszky János: T. képviselőház! Részemről és pártunk nevében az igen tisztelt ministerelnök ur imént tett nyilatkozatát és az eddig tanúsított magatartását tudomásul vévén, föltartjuk magunknak, hogy adandó alkalommal nyilatkozhassunk az egyes concret javaslatokkal szemben. Mindazáltal engedje meg a t. ház, hogy eltérő'leg előttem szólott t. képviselőtársam véleményétől, azon kérést intézhessem ő nagyméltóságához , a belügy minister úrhoz, [Mozgás a szélső balon. Halljuk! Halljuk!) miszerint, a mennyiben a főispánoknak eddig beterjesztett és ezentúl beterjesztendő jelentései talán egyoldalúaknak volnának mondhatók, —a t. belügy minister ur szíveskednék a közigazgatási bizottságokhoz fölhívást intézni e tárgyban, hogy igy a megyei elem bevonásával gj^üjtetnének össze azon adatok, melyek a valódi szükség képét mutatják, s egyúttal a módok és eszközök iránt, melyek a fönforgó viszonyok között legalkalmasabbak a bajon segíteni, véleményt mondjanak. A belügyminister ur által szükségeseknek tartandó intézkedések iránti előterjesztés kapcsán, ezen adatok is tudomásunkra jutnának és igy ezek fonalán leginkább volnánk képesek megítélni a tett és teendő intézkedések mérvét és értékét. Ezen kérelmem kapcsán a ministerelnök ur nyilatkozatát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk!) Méltóztassanak megengedni a tárgy fontosságánál fogva, hogy még pár szót szóljak. (Halljuk!) Én, t. képviselőház, átlátnám, hogy csakugyan nem elég a főispánoktól bekívánt jelentésekre 48 órai idő, ha arról volna szó, hogy az egész tél folytán egészen a jövő termésig lesz-e baj, vagy nem lesz; de arra, hogy ma már van-e baj, ha baj van, hol kell segíteni: arra 48 óra nemcsak elég, hanem azt tartom, hogy ez irányban a leggyorsabb, a legerélyesebb eljárás szükséges, mert különbéi! csupa alaposságból elmúlasztanók az intézkedéseket kellő időben megtenni, (ügy van! a jobboldalon.) Különben abban, hogy a birtokosok helyzete súlyos, a t. képviselő urnak igaza van. Higyje el, én is érzem ezt, engem is azok közé sorozhat, a kik ráfizettek birtokukra, a helyett, hogy jövedelmet húztak volna; de csak azt gondolom, hogy még sem fogjuk az állam közvetítését és kölcsönét venni igénybe, mert az állam segélye nem vonatkozhatik másra, mint oly szegény emberre, a ki sem Intellel, sem más úton magamagán nem segíthet. (Helyeslés.) Ezen túl terjeszkedni, azt tartom, egyáltalában nem lehet. (ügy van! jobb felől.) Es itt is nagy meggondolással, és ismétlem, csak a valódi szükséghez mérten szabad eljárni, mert máskép egyfelől