Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-135

14 135. országos ülés májns 28. 1879. tételek mellett, mily dimensiókban kell építeni : én azt gondolom, hogy ép vigy alkalmazható, ha nagyobb lesz az a békelétszám, mint alkalmazható, ha kisebb lesz; és ebben is találhatná a képviselő nr mentségét annak, hogy a kormány miért nem mondja meg, hogy az országban kell összesen ennyi kaszárnya. Mert, ha a kormány ezt tette volna, — a mint ő követeli — hogy azt mondta volna, az országban ennyi kaszárnyára van szükség, akkor azt lehetne mondani, hogy ez által praejudicálni akart a béke-létszám megállapításának, a mennyiben ez által megmondta volna, hogy hány ember elhelyezéséről kell gondoskodni. Nem volt tehát hiba meg nem mondani, hogy hány kaszárnyát tart szükségesnek és nem praejudicált egyáltalán a jövő kérdésének, mert akár legyen ezen létszám néhány perczenttel kisebb, vagy nagyobb, az elhelyezési mód műiden esetben alkalmazható reá, és ha helyes, alkalmazandó is. [Tetszés a jobboldalon.) Hogy a t. képviselő ur azt mondja, hogy a mi jó van benne, az nem a magyar kormány initiativájából, hanem egyik vagy másik, más kormány initiativájából jön, az ellen nincs kifogásom. Hogy honnan tudja, hogy mi jött egyik vagy másik kormánytól, azt én nem tudhatom. Hanem annyit tudok, hogy ha jó valami, akkor a kormány részéről bizonynyal, — ha más initiativából jött is. — czélszerübb volt azt elfogadni, mint csak azért, hogy ő initiáljon, a jóval szemben a kevésbbé jót fogadni el. [Helyeslés a jobboldalon.) És még egyet a képviselő ur előadására, mert ez is okvetetlenül szoros kapcsolatban van a törvényjavaslat mérlegelésével. {Halljuk!) O azt mondja, hogy ezentúl Komáromban a várban is kaszárnyát Komárom városa, vagy Komárom megye fog építeni. En, t. képviselő ur, azt hiszem, hogy ezt a törvény nem mondja. Mert hogy várépítésről nem szól, az bizonyos, A várépítésnek pedig az azon várban levő katonai férhelyek, kaszárnyák oly kizárólagos, elutasíthatatlan részeit képezik, melyeket magától a várépítéstől elválasztani egyáltalában nem lehet és bizonnyal senkinek eszébe nem is jutott. Többen a képviselő urak közül a közjogi szempontot is hozták fel. Hogy annak, a ki a hadseregről szóló 1868-iki törvényezikk megváltoztatását óhajtja és ezt lehetőnek is hiszi, közjogi szempontból is kifogása van ezen törvényjavaslat ellen, azt értem. De, hogy az, a ki e javaslatot az 1867: XII. és 1868: XL. t. ez. szempontjából tekinti, mit láthat ebben a törvényjavaslatban közjogi szempontból sérelmest, midőn ez a közjogi helyzetet nem érinti, azt én a magam részéről belátni nem vagyok képes. Mert nézetem szerint különbséget kell tenni az egész hadsereg' stratégiai beosztása alapján tett béke-elhelyezés köztt a mit eddig is nem a magyar törvényhozás és nem a vármegye határozott meg, és különbséget kell tenni azon elhelyezés közt, a melyet az 1867: XII. t. ez. említ és a mely iránybeli jogosultságát akár az országnak, akár hatóságnak ezen törvényjavaslat a legkevésbbé sem érinti ; nem érinti annyival kevésbbé, mert hiszen még csak a kaszárnyaépítést is kötelezőnek nem mondja ki, hanem ez által, hogy egyfelől magasabb díjakat szab ki, másfelől azt, ki kellő keretű kaszárnyákat, vagy hasonló épületeket épít, biztosítja bizonyos számú évekre az iránt, hogy az ezen férhelyekért járó díjakat meg fogja kapni, lehetővé akarja tenni azt, a mit az ország minden vidéke óhajt, mit itt is annyiszor sürgetett mindenki, a mit egyes megyék régen ismételten szorgalmaztak, hogy t. i. kaszárnyák építése által, az egyenkénti házaknál való beszállásolásnak oly véghetetlen nagy terhei az egyeseknek vállairól levétessenek. Ennyit és nem többet tesz ezen törvényjavaslat. De azt mondják és azt mondta egy képviselő ur, hogy ez egyfelől nagy teher ránk nézve s másfelől, hogy nem látja át, hogy az ily díjaknak, a melyek fizettetnek, miért kelljen a monarchiában egyformáknak lenni, vagyis miért kelljen a közös hadügyi pénztárból fizettetni. A mi az elsőt illeti, hogy a férhelyek felemelése bizonyos költségszaporulattal jár, azt eltagadni természetesen nem lehet: de ha segíteni akarunk azon méltánytalanságon, mely ma a beszállásolásnál történik, ennek én legalább egyéb módját nem látom; mert, hogy állami építkezés utján lehessen ezen segítem, azt én a magam részéről nem hiszem, sőt kénytelen vagyok megemlíteni, mert az az állítás hozatott föl, hogy a liadügyministerium nem építhet, mert drágán épít, hogy az én meggyőződésem szerint minden kormányi építkezés, hadügyministeri, vagy osztrák kormányi, vagy magyar kormányi, a dolog természeténél fogva és a nélkül, hogy az ellenőrzési- vagy az utánjárási dolgokban valakit hibáztatni lehetne, drágább lesz, mintha magok az egyes községek, vagy megyék teljesítik az építkezést. Ez nem vád senki ellen, ez magában a dolog természetében fekszik. Méltóztassanak csak meggondolni, hogy minő dolog lenne: az állampénztárból építtetni a kaszárnyákat, azokat abból tartani fenn, annyi katonai épületeknek egész administratióját az állam kezében concentrálni, s oly feladatot róni reá, mely egyikéhez tartozik annak, melynek az állami kormányzat^ — bármelyik legyen is — a legnehezebben tud megfelelni. Ez esetben a megterheltetés mindenkire bizonyosan sokkal nagyobb volna. Itt az államkincstárt bevenni a terhcltetésbe csak egy