Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-145

145. országos ülés Jnnitis 14.1879^ 197 ülést tartam, akkoi szíveskedjenek délelőtt és , este tartani az ülést, de ne követeljék azt, hogy öt óra hosszant tartó ülésezésben — méltóztassanak megengedni, ha azt mondom, — hogy úgy kényszerrel hajtassanak a tárgyalások. Ezért tartottam én kötelességemnek felszólalni. Jól tudom, hogy a kormány felelős tényeért, felelős azért, hogy október 2-ikára hívja össze, az országgyűlést a 2-ik ülésszakra; de mert a törvény világosan megrendeli, hogy ez évben országgyülésileg letárgyaltassék a költségvetés, a mi alatt úgy hiszem, nem akarják önök egyedül csak azt érteni, hogy megkezdjék a tárgyalást, hanem hogy a törvényjavaslat törvénnyé is váljék. (Felkiáltások jobb felöl: Nem idevaló! . Tessék a jövő ülésszakban beszélni!) Azon t. képviselő urak a kik közbe szólnak, hogy ez nem ide való most, engedjék meg, hogy két régibb esetre hivatkozzam. Először emlékezzenek vissza, — t, képviselőtársaim az 1861-iki időre — a midőn a királyi eloszlató- vagy elnapoló levél felolvastatván, a képviselőnek nemcsak joga, de kötelessége az iránt észrevételét megtenni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert állították, hogy törvényei szerint történik az elnapolás, de megtörténhetnék a törvény ellenére is, és nekem nem csak jogom, hanem kötelességem is ily esetben felszóllalni. Másodszor emlékeztetem t. képviselőtársaimat a már közelebbi időre, forgassák a naplókat, és meg fogják találni Deák Ferencz volt t. képviselőtársunk egykori nyilatkozatát, a midőn az országgyűlés eloszlatása és illetőleg elnapolása után felszólalt, hogy hiszen az eloszlatás és elnapolás akként történik meg, hogyha előbb lesz szükséges, úgy is összefogja híni a kormány az országgyűlést. Én tehát kötelességemnek tartottam nyilatkozni, és megtenni a kérdést a mint előadtam. Másodszor, ha a képviselőház nem lesz azután abban a helyzetben, hogy a nevezetes törvényjavaslatokat letárgyalhassa, hogy igy azok törvényerőre emeltethessenek, a kormány magának tulajdonítsa és ne a képviselőháznak, hogy ez törvény szerint nem teljesíthette. Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Én megvallom, azt hiszem, hogy miután a legkegyelmesebb kir. leirat már felolvastatott és ezzel a ténynyel az ülésszak bezáratott: a mi most itt történik, — mert 1861-ből analógiát húzni nem lehet — az csak magán-beszélgetés természetét viseli magán. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl,) És csakis ily szempontból vagyok bátor megjegyezni először azt, hogy az, hogy október 2-ára hivatik össze az országgyűlés, senki előtt titok nem volt. Ha a t. képviselő urak helytelennek tartották ezt, egy egyszerű interpellátióval megtudták volna hivatalosan is. A mi a t. képviselő ur beszédének további részét illeti, a 67-iki törvény nem; mondja azt, hogy szeptemberben hivassék össze az országgyűlés ; a 48-iki törvény pedig ellenkezőleg azt mondja, hogy a mennyire lehet, a téli hónapokban jöjjön össze. Törvénysértésről tehát itt szó egyáltalán nem lehet. Hogy miként fog az országgyűlés tárgyalni, azt majd a ház el fogja határozni, mikor a második ülésszak megnyílván, újból összeül. Most — mondom — igy magánbeszélgetéskép még azt kívánom ehhez hozzátenni a t. képviselő urnák válaszolólag, hogy épen meri fontos tárgyak azok, a mik következnek, talán mégis egy kis idő — mert hiszen három hónapról, vagy negyedfél hónapról van szó — a kormánynak is kell, hogy azokkal tisztába jöhessen. A mi a költségvetés elkészítését illeti, nem fogja tagadni a t. képviselő ur, hogy ehhez a közös kiadások megállapítása is szükséges. Azt is tudni fogja a t. képviselő ur, hogy oda át a monarchiának másik államában új képviselőház van alakulóban, hogy ezután ott válaszfelirati vita lesz és hogy mindaddig, mig ez meg nem történik, addig nem jöhetnek össze azon testületek, a melyeknek a közös kiadásokat meg kell állapítani, melyek megállapítása nélkül pedig budgettörvényt csinálni nem lehet. Ezeket voltam bátor mint magán felvilágosításokat előadni, meggyőződésem lévén, hogy a királyi kegyelmes leirat felolvasása után, be volt zárva ez ülésszak. (Helyeslés a középen.) Szilágyi Dezső : A legfelsőbb királyi leirat alakja és tartalma ellen észrevételem nincs. De van kifogásom a ministerelnök ur azon vélekedése és kijelentése ellen, hogy azon nyilatkozatok, melyek a királyi leirat felolvasa után itt történtek, magánbeszélgetések. Arra kérem fel Magyarország ministerelnökének figyelmét, hogy ha az ellenzék tagjaival magán beszélgetést akar folytatni, azt ne a ház elnökének eiaöklete alatt és ne nyilt ülésben tegye, hanem tettel is tanúsítsa, hogy magán beszélgetésnek tartja, s ne válaszoljon nyilvánosan olynemű felszólalásokra, a melyekre való válaszadást a házszabályok szerint lehetetlennek tart. Egyébiránt t. ház, tiltakoznom kell ezen felfogás ellen, mert ez egyenesen törvényellenes; mivel azon királyi leirat, melylyel ezen országgyűlés működése egyidőre felfüggesztetik, a kormány felelőssége alatt létrejött actus. (Helyeslés balfelöl.) És mig egyrészről elismerem annak azon hatását, hogy ezen országgyűlés a királyi leirat kihirdetése után működését nem folytathatja, az az határozatokat nem hozhat: másrészről állítom, hogy az, mint minden actus, mely a kormány felelőssége alatt jött létre, nyilt ülésben észrevételek tárgya lehet. (Helyeslés bal/elől.) És ezek