Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-141

141. országos ülés június fi. 1879. 173 felelősség mellett megalakulhassanak, és ha mégis megalakulnak, üdvösen működhessenek a kisbirtokosok érdekében. A mezőgazdasági egyletek alakulni fognak a rendes tagok heti 50 kros befizetésével ; azon tag, a ki ma 50 kr. heti betéttel belép az egyletbe, holnap már kölcsönigényt fog támasztani s hogy igényét nem fogja kielégíthetni az intézet, az természetes. Ha valamennyi SO tag befizeti a maga járulékát, az előlegegylet 2000 frt alaptőke mellett nyithat takarékbe|;éti. üzletet és megkezdheti előlegezés! és egyéb üzleti működését. Föltéve is azt, hogy a mai időben, midőn az anyagi gondok kisebb-nagyobb mértékben, de talán kivétel nélkül az országban mindenkit sújtanak, hogy akadnak vidékenkiüt igazgatóságok és felügyelő bizottsági tagok — és pedig a kereskedelmi törvény értelmében az igazgatóságok és felügyelő bizottsági tagok felelőssége igen nagy — föltéve, mondom, hogy akadnak ügybuzgó férfiak, kik az igazgatóság és felügyelő bizottsági teendőket ex uobili officio ingyen fogják teljesíteni: kérdem, vájjon képes íesz-e az egylet a helyiségnek, a mechanikai kezelésnek költségeit az alaptőkéből fedezni? Helyiségre, nyomtatványok, irodai fölszerelményekre az intézetnek mindjárt kezdetben szüksége lesz, s legalább egy kezelő hivatalnokot, ki pénztárnok, könyvelő, és minden együttvéve lesz, kell tartania. Ha 10 százalék tiszta eredményt fog az előlegegylet felmutatni, ez 200 frt, melyből még 1 százalékkal a központi intézet alaptőkéjéhez járulni tartozik. Midőn tehát, t. ház, ezen a gyakorlati életből merített nehézségek léteznek, nem hiszem, hogy a vidéki előlegegyletek oly mérvben alakulhassanak, hogy azok megfeleljenek az alakszabályokban kijelölt czélíiak; és ha mégis megalakulnak, hogy fennállhassanak, kénytelenek lesznek ugyanezen üzletet csinálni, csakhogy sokkal drágábban, mint a jelenlegi takarékpénztárak s vidéki bankok. Szaporodni fognak ugyan az intézetek, a mire szükség nincs, de segítve, könnyítve tehát ez által a földbirtokos osztályon nincs és nézetem szerint nem is lesz. És mert én egy országos intézet felállítását csak akkor tartanám helyesnek és indokoltnak s szavazatommal csak akkor járulhatnék hozzá, ha azon erkölcsi biztosítékkal bírnék, hogy ezen intézet által a kisbirtokosok hitelügyén gyökeresen segítve leend, én a magam részéről a törvényjavaslat ellen szavazok. Apáthy István: T. ház! Mint a jogügyi bizottság előadója, fel vagyok talán mentve, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat mellett emeljek szót a jelentés, mely alatt nevem van, a törvényjavaslatot, a t. háznak elfogadásra ajánlja. Ha mindamellett felszólalok, teszem azt azért, hogy a vita folyamában felhozottak közUl némelyekre a lehető rövidséggel reflectáljak. T. ház! En sem az alapszabály-tervezetben letett, sem a pénzügyi bizottság által javasolt módosításokkal szervezendő intézetnek felvirágzására nézve feltétlenül garantiát vállalni nem tudok. És ez természetes, mert szerintem nem képzelhető absolut jó emberi intézmény; másodszor, mert minden gazdasági jelleggel bíró intézetnek prosperitása az egészséges szervezet mrdlett nagy részben az azt kezelő, az azt vezető egyéniségektől függ. És mert a törvényhozás individuális tulajdonságokat egyáltalában nem garautirozhat, ilyeneket írem teremthet; a törvényhozás legfeljebb azt teheti, hogy gondoskodik azon garantiákról, melyek -az élet útmutatásai szerint bizonyos intézménynek emberi számítás szerint életképes léteit biztosítani tudnak, és, t. ház, mert én is az élet után indulva, az élet adatait tanulmányozva, azon meggyőződésben vagyok, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban contemplált intézet, a mely bizonyos tekintetben, elismerem, új életképes attribútumokkal bir: azért fogadom el e javaslatot és azért akarom az ellene felhozott észrevételeket röviden megczáfolni. Általában az hozatott fel a létesítendő intézet ellen, hogy az úgy, a mint van, eddigelé ismeretlen, hogy az nem létezik. Igaz, hogy ebben a eombinatióban, mint egész nem létezik, de igenis létezik egyes részeiben, létezik a földhitel-intézet, és léteznek az előleg-egyletek. A kérdés csak az, hogy ezen kettőt lehet-e együtt akkép combiuálni, hogy a szervezendő intézet a maga feladatának megfeleljen. Az hozatott fel, hogy a központi intézet nem lesz képes megfelelni hivatásának azért, mert az azáltal adandó jelzálog-kölcsönök, a melyek záloglevelekben adatnak, oly drágák, hogy azon áron és azon pénzen az intézet azon czélnak, hogy a kisbirtokosokon segítsen, megfelelni nem fog. Én megengedem, hogy ezen számítások, a melyek a házban e tekintetben felhozattak, bizonyos tekintetben helyesek. De ha megengedem e tekintetben a felhozott nehézségek helyességét: akkor joggal várhattam volna azt, hogy azok, a kik ezen okból az intézet felállítását szükségesnek nem tartják, elő fognak állani azzal, hogy megmondják, mikép lehet tehát ezen általánosan ismert országos bajon segítem. De e tekintetben, bocsánatot kérek, én felvilágosítva egy részről sem lettem. És mert mindenki elismerte azt, hogy még oly áron is, minő áron a létesítendő intézet a kölcsönt adhatja, mindig nyereség lesz azon uzsorával szemben, mely a kisbirtokos osztályt jelenleg pusztítja: én a létesítendő intézetben még akkor is nyereséget látok. Az hozatott fel, hogy megfelelhetnek ugyan-