Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-141
141. országos ülés jnnlus 6. 1879. 167 Hanem, mondom, tökéletesen értem, ha valaki azt mondja, hogy ezen intézet életképességében nem Msz s azt keresztül vihetetlennek tartja; iniként egy idézetből György Eridre képviselő ur felolvasta s minthogy keresztül vihetoségében nem hisz, minthogy életképesnek nem tartja, ennek következtében el nem fogadja; hanem azt mondani: én ezen ügyet magát üdvösnek, helyesnek tartom, sőt azt mondani, én magát a törvényjavaslatot is elfogadom, de nem adom meg az eszközöket, mik e törvényjavaslat végrehajtására szükségesek, «zt már nem értem. És megvallom tegnap csakugyan nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mily módon fogják a baloldalon ülőt. férfiak indokolni azt, hogy kifogásaik vannak ezen tervezet ellen, mert én már ezen érveket ismertem, bat év óta mindig ugyanazon kifogásokat hallottam, hát mondom, kíváncsi voltam, hogy azon bírálatot megtéve milyen erőszakot fognak tenni agyukon, milyen gymnastikán kell keresztül menni annak •az agynak, hogy mégis azon concessióra jusson, hogy elfogadja a javaslatot? És láttam, hogy az első jeles szónoknak csakugyan beleszédült a feje. (Derültség). Lichtenstein képviselő ur azonban mint erősebb testalkatú, képes volt megbirkózni ezen erőszakkal és szerencsésen keresztül ment rajta. Nem is szándékozom mindazon érveket, melyeket bosszú beszédében elősorolt, megczáfolni; kettőre azonban kénytelen vagyok reíleclilni. —• 0 elmondotta, hogy milyen veszélyeknek lenne kitéve az ország hitele, ha ezen intézet létre jönne. Ezek közül egy példát. Igaz, úgymond, hogy itt csak 6000 frt maximum van megállapítva, de vau mód azt kijátszani. Például valakinek van 1000 hold földje, hát nem vesz fel többet, csak 6000 frtot 200 holdra, azután ismét 6000 frtot s igy összesen az 1000 holdra barminczezer forintot. Ez oly furfang, t. képviselő ur, melynek keresztül vitelét én nem képzelhetem. Vagy képzeli az én t. képviselőtársam azt, hogy az illető birtokos azon nagy birtok-tömeget külön részekre fogja telekkönyvezni. (Helyeslés) a minek itt meg kellene történni, és hogy kész lesz ezen telekkönyvezés költségeit viselni, csak hogy azokat a kölcsönöket megkapja? (Helyeslés és derültség) mikor ott van a nagy földhitelintézet, mely szívesen adja meg neki a harmiuezezer frt kölcsönt (Helyeslés) olcsóbban és ugy, hogy e mellett elkerülheti a telekkönyvezés nagy "költségeit is. (Helyeslés a szélsőbalon.) Megvallom, ez oly erőszakkal előránczigált érv, melyre felelni alig tartom szükségesnek. És itt bocsánatot kell kérnem t. barátomtól, a ki, midőn ezen érvét elmondotta, oly kifejezéssel élt, mely ellen nekem határozottan tiltakoznom kell. O azt mondotta, van erre egy üzleti leleményesség, melynek — zárjel köztt mondva — több példáját látjuk ezen tervezetben. Bocsánatot kérek, ezen tervezetben nem láthat egyebet, mint őszinte törekvést arra, hogy a magyar kisbirtokos osztály számára teremtsünk egy kisegítő intézetet. Tehát üzleti leleményességről itt szó sincs; de ha van, akkor elvárom tőle, hogy ne csak mint gyanút dobja azt oda, egy phrasisban, ezen dolog terve-, zőire, hanem akkor méltóztassék ezen üzleti leleményesség lerakott példáit elősorolni, hogy azokra az ember legalább felelhessen. Az aggodalmak, melyek nyilvánultak, különböző természetnek. Egyik része az, a mit most idéztünk, hogy kísérlet, a gyakorlat még nem igazolta; hanem sikerül, az baj lesz. Erre volt már szerencsém azt válaszolni, hogy a gyakorlat is, a theoria is igazolta, és különösen a theoria az, a mely tapasztalatok alapján állítja, hogy ez az igazi út. Vaunak más természetű ao-s-odalmak is. Ea megvallom, miután szeretek ilyen dolgokban őszintén szóllani, nem habozom itt sem kijelenteni, hogy ezen aggodalom az, hogy ezen áj intézet talán árthatna a már létező földhitelintézetnek. De én egész nyíltsággal megvallom, hogy ha bármi kis okom volna ettől tartani, én volnék az ehső, a ki ezen törvényjavaslat ellen szavaznék. Én a magyar földhitelintézetre oly rendkívüli fontosságot helyezek, annyira elismerem, hogy országunk hitelének emeléséhez igen sokat járult hozzá, és hogy szerencse Magyarországra, — van ugyan több ilyen intézetünk is, — hogy ilyen intézete van, a melyre még a külföldi hitelintézetek sorában is olyan nagy súlyt fektetnek; és hogyha én képes volnék egy perczig is látni, hogy ezen új intézet azon már létező földhitel-intézetnek kárára lehet: én rögtön elállanék annak pártolásától. De én nem látom át, hogy miként lehetne kárára, hiszen azon a téren, a melyen ez működni hivatva van, a földhitel-intézet eddig nem működött; nagyobb mértékben pedig lehetetlen, hogy ezen intézet működjék. És itt legyen szabad hivatkoznom azon szakféríiakra, a kik azt a kérdést vitatták, hogy vájjon jobb lenne-e a kisbirtokosok hitelintézetének kezelését egy régibb intézetre bízni, vagy egy különállót felállítani e czélra. Ezek mindegyike azon conclusióra jött, hogy a régi, a fenálló intézet, ezen czélnak megfelelni képtelen lenne. Mondám, hogy nyíltan akarok szólani e téren, tehát érintem az aggodalmak harmadik sorát, a melyek nem ugj r an e házban, hanem a folyosón nyilvánulnak: az aggodalmak a személyek iránt, a kik esetleg ezen létrehozandó intézet élére állanának és azt vezetnék. Erre nézve legyen szabad egész objectivitással megjegyeznem azt, hogy először is én nem értem, hogy azon supponált személyek
