Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-140

156 140. országos ülés június 5. 1879. den scrupuíus daczára, a törvényjavaslatot mégis elfogadásra ajánlja. A pénzügyi bizottság kiadta az ügyet, — hogy a felelősséget megossza —• a jogügyi bizottsághoz, s azután ismét tárgyalva a törvényjavaslatot, azon eredményre jut, hogy a törvényjavaslat 7. §-a értelmében a kormánynak lesz kötelessége az intézet megalakulása előtt befolyását arra felhasználni, hogy oly alapon és szervezettel jöjjön létre, mely a törvényhozás és az országnak biztosítékot nyújt minden tekintetben. Én azt hiszem, hogy a nyomon menve, nekünk is el kell mondanunk, hogy mit óhajtunk mi, vagy mit kifogásolunk mi ezen előterjesztésben, hogy a mimsterium, különösen a pénzügyminister ur, a kinek ez ressortjához tartozik, ismerje a pro és contra nézeteket és hogy megtagadhassa az esetben, ha meggyőződik a mi állításunk helyességéről, oly szervezetnek helybenhagyását, a mely nem hogy a czélnak használna, hanem ártani fog. {Helyeslés balfelöl.) Én részemről, t. ház, azt találom, hogy a kisbirtokosok földhitelintézete ugy, a mint az tervezetben van, nem lesz más, mint egy központi új pénzintézet, a mely jelzálogüzletet is fog folytathatni, a mely jelzálog 6000 frtig terjedhető egyes kölcsönökre fog kiterjeszkedni; de már az 52-ik szakasz értelmében az intézet ezen üzletágon kivül a szövetséges egyleteknek jelzálogi fedezet nélkül is folyó számlára ad hitelt, saját zálogleveleit veszi, és eladja, és azok tőzsdei árfolyamuk 85%-ig terjedhető előlegeket ad; a tőzsdén hivatalosan jegyzett zálogleveleket, állampapírokat, és más ilytermé szetű papírokat vesz és elfogad biztosítékul, és azokra előlegeket nyújt; bankváltókat leszámol, saját jelzálogos követeléseivel terhelt ingatlanokat megvásárolhat, folyó számlára készpénz-betéteieket elfogad stb. Kérem mindazokat, a kik az ilyen természetű vállalatokat a fővárosban ismerik, méltóztassanak megmagyarázni, miben különbözik ez a keret bármely a fővárosban létező nagy pénzintézettől? Talán abban az egyben, hogy az egyik intézet nem ad kölcsönt földre, csak épületre, inig e másik csak földre ad; ez egy tökéletes budapesti új központi pénzintézet lesz. Hogy ez intézet 6000 írtnál nagyobb jelzálogos kölcsönöket nem adhatna, én azt tartom, hogy ez által magunkat nagy fallaciába ringatjuk. Megengedem, hogy egy tételben nem ad nagyobb összeget, mint 6000 frtot, de az üzleti leleményesség — a melynek sok szép példáját látjuk ezen tervezetben, — meg fogja találni annak módját, hogy miképen lesznek az intézetnek üzletei nagyobbíthatok; tapasztalhatni fogjuk, hogy például 1000 holdra 50 ezernyi kölcsönöket is nyújthat, s ebbe nem is fog törvényellenes tettet elkövetni. Ha valakinek például 50,000 frtra van szüksége, s van 1000 hold földje, hát fog kérni 200 holdra külön 6000-et, a másik 200 holdra külön 6000-et, a harmadik 200 holdra ismét 6000-et, s igy tovább, s igy fog kiadható lenni összesen 30—40 — 50,000 forint is, egy helyre. {Felkiáltások jobbfeló'l: A telekkönyvet meg kell osztani!) Külöa veszi ki azokat az összegeket, vagy külön is van már a 200—300 holdas telekkönyv. De hát, t. ház, azon üzleteket akarja ezen szervezet folytatni, a melyet a nagy pénzintézetek immár rendszeresen s eredményesen folytatnak; azonban azt hiszem, hogy egy ilynemű intézetre ez idő szerint Magyarországon szükség nincs, mert hogy csak egyet említsek, ennek lehet például a magyar földhitelintézetre is visszahatása, és ezt előmozdítani azt gondolom, nem épen magyar érdek. Általában pedig a kisbirtokosoknak nem arra vau szükségök, hogy egy nagy czentraíizált intézet alapíttassák részökre, a kisbirtokosnak szüksége van arra, hogy ő saját vidékén minél közelebb, minél olcsóbb és minél kedvezőbb feltételek mellett készpénz-kölcsönt kaphasson. (Ugy van! jobbfelöl.) A tervezet azt mondja, hogy a központi intézettel majd szövetségben állanak azok a mezőgazdasági előleg-egyletek. Én ezen szervezet életrevalóságában kételkedem t. ház. Az alapszabályok 52 és 53. §§. állapítják meg azon viszonyt, melyben vidéki egyletek a központhoz állanak. Az 53. §. világosan ezen szavakat mondja: „Az igazgatóság a kezéhez jött adatok nyomán határozza el véglegesen az ingatlan becsértékét és hitelképességét, a nélkül, hogy határozatát a kölcsönkérő irányában indokolni tartoznék." Az 57. §. pedig mindamellett, hogy competens bírálatot a hipothecák megítélésében csak az igazgatóság gyakorol, mégis azt mondja, hogy: „a „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete" irányában kész fizetési és behajtási kötelezettséggel tartoznak; továbbá kártérítési kötelezettséggel ugyancsak a központi intézet irányában, a neki kölcsönkérő egyéni viszonyainak netán helytelen megítéléséből a jelzálogul felajánlott birtok becsértékének túlzott megállapításából, a kölcsönkérő személyazonosságának hiányából, a kérvényhez csatolt okmányok hamis i volta- és az azokban foglalt adatok valótlanságából okozott károkért." Ezen kötelezettség azonban még tovább megy, mert a 83. és 84. §§. szerint ezen kötelezettség korlátlan és a vidéki mezőgazdasági szövetség részéről fel sem mondható, tehát örökké tartó, örökös. Hihető-e, t. ház, hogy ilyen előlegezési egylet a vidéken helyes alapokon és józan berendezéssel jöjjön létre; oly intézet, mely a központ követeléseiért solidariter köteles jót állani és pedig örökösen, vagy ha létre is jő ilyen vidéki egylet, helyeselheti-e az állam, hogy adófizető polgárainak azon része, a melyről szó