Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-140
140. országos ülés junius 5.1879. ^47 olcsó kölcsönt közvetítsenek; hanem ellenkezőleg, hogy nyerészkedjenek. Ugy, hogy azon 308 takarékpénztár közül, melyek 1877-ben Magyarországon fennállottak, csak kettő volt, mely 6°/°-on alól adott osztalékot, csak 34 volt, a mely 6-tól 10%-ig menő osztalékot adott, a többi a 300-ból iO%-on felül menő osztalékot adott; jelentékeny Bzám 50%-ot, s volt olyan, a mely 95%-ot adott. Ezek, t. ház, abnormis állapotok és ezen abnormis állapotokon kellene segíteni. A takarékpénztárak czélszerű reformja által nemcsak a kisbirtoknak IehHne~nägyW használni, de általában az egész országban mindazoknak, kik hitelre szorulnak; igy olcsó hitelhez juthatna a kis ipar is ez által. A takarékpénztárak czélszerű reformja nézetem szerint mindenesetre többet használna a kisbirtokosoknak, mint a mennyit a kormány által benyújtott törvényjavaslathoz mellékelt alapszabály szerint felállítandó intézet használni fog. És Tehetne is ezen abnormitásban segíteni a takarékpénztári betétek törvény általi rendezésével. Mert azt hiszem, hogy a törvényhozás feladata megakadályozni azt, hogy a takarékpénztári betétek az uzsorával határos nyerészkedés tényezőivé váljanak. Bizonyos korlátok közé kellene szorítani a betéti üzletet, nem engedélyezni azok elfogadását minden boldog, boldogtalan nyerészkedő intézetnek, hanem bizonyos garantiákat kellene e tekintetben megállapítani. Másik baj, mely a kisbirtokosok hitelügyénél tapasztalható, a telekkönyvek rendezetlensége, s ez egy jelzálogkölesönnél igen érezhető. [A kisbirtoknál folytonos a cserebere, az osztozkodás, az adásvevés. Azzal azonban az illetők keveset törődnek, hogy a beállott változás telekkönyvileg bejegyeztessék. A ministerium által elrendelt enquetében nyilvánult szakértői vélemények tanúsítják, hogy a kisbiríokos-oszfá ] ynái, tiz birtok közül alig egy van egyszersmind a valódi tulajdonos nevére beírva a telekkönyvben. Ily telekkönyvi viszonyok mellett, egy kisbirtokos jelzálog-hitelintézet, valami üdvösen nem működhetik, nagyobbmérvü tevékenységet alig fejthet ki, még azon esetben is, ha az életképességnek minden egyéb feltételeivel bir. Én tehát azt hiszem, t. ház, hogy ha csakugyan segíteni akarunk a kisbirtokosok hitelügyén, akkor kiváló gondot kell fordítani a telekkönyvek rendezésére is. S annak, hogy az ezen törvényjavaslat alapján felállítandó jelzálog-hitelintézet csak némi üdvös tevékenységet fejthessen ki, nélkülözhetien feltétele a telekkönyvek rendezése, s ez el volna érhető nézetem szerint az által, ha az ingatlanoknál beálló birtokváltozásokra nézve is behozatik a közjie^yjöijiényszer. Ezeket kivánUmelőre bocsátani annak igazolására, hogy a beterjesztett törvényjavaslat által a kitűzött czél még elérve nem lesz, hogy még azonkívül is igen sok teendő vár ugy a törvényhozásra, mint a kormányra, s ha csakugyan a kisbirtokosok hitelügyén lendíteni és javítani akarunk: akkor talán valamit, de igen keveset fogunk jelzálog-hitelintézet felállítása által segíteni; de mindenesetre sokkal többet fogunk segíteni és lendíteni a dolgon, ha a kormány- és a törvényhozás egyiránt kezébe veszi a takarékpénztári ügy és különösen a betéti ügy rendezését, s ha másrészről a telekkönyvek rendezésére a közjegyzői kényszer behozatalával a birtokváltozásokra gondot fordít. Áttérve már most, t. ház, a törvényjavaslathoz mellékelt alapszabályokra, az előadó ur ép ugy a pénzügyi bizottság jelentésében, valamint bevezető előadásában kiemelte azt, hogy — mint magát kifejezte — oly intézmény, mint a milyen itt terveztetik, széles e világon fenn nem áll és csakugyan, t. ház, én is helyesebbnek tartottam volna, hogy ha a kormány már elhatározván magát arra, hogy a kisbirtokosok hitelén a jelzálog-üzlet kifejtése által akar segíteni, nem egy új experimentumhoz lát, nem egy új kísérletet tesz, hanem megtartja a tapasztalás által már eddig helyesnek bizonyult utakat és módokat Én részemről sokkal helyesebbnek tartottam volna, ha a kisbirtokosok hitelügyének javítását záloglevél - kölcsön utján megkísérli vala egy már fennálló nagy intézetnek, pl, a magyar földhitelintézetnek keretében, oly módon, hogy ezen intézet 1000 frton a aluli kölcsönöket is adjon. Azt hiszem, t. ház, hogy ha valamely intézet az országban, ugy csakugyan ezen intézet tehette volna meg, hogy 1000 frton aluli kölcsönöket adjon, talán 6—500 frtig, mert ezen intézet képes leginkább elviselni azon költségeket s kezelési nagyobb kiadásokat, melyek az apróbb kölcsönökkel járnak ; képes pedig azért, mert a mennyivel több esetleg a kisebb kölcsönöknél a kiadás, a nagyobb kölcsönöknél viszont annyival kevesebb. De helyesebb lett volna talán, ha megkísérli a kormány a kisbirtokosok hitelügyének emelését egy, a tapasztalás által már szintén igazolt más módon, pl. oly intézet felállítása által, minő a galicziai Rusticalbank, mely szintén a kisbirtokosok hitelének előmozdítását tűzte ki főczélul, s a mely azt saját közegei által végezteti. Igaz, hogy ott is meglehetősen drága a kezelés s a kölcsön, melyben az illetőket részesíti, meglehetősen magas kamatokra megy. De a tapasztalat már azt is tényleg igazolta s egy már fennálló intézet nyomán lehetne haladni. Azon szervezet azonban, t. ház, mely ezen alapszabályokban foglaltatik, — a mint már érintettem, — egészen új, a minő ez ideig sehol sem létezik. Ugyszólva azon intézet espropriálná magának az egész hitelügyet s me^tSSS^T^^T' 19*
