Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-140

144 140. orsEäges ülés jonins 5. 187*. bírják el a kezeléssel járó költségek terhét, mint a nagyobb üzletek. De hogy nem áthághatatlanok ezen nehéz­ségek, tanúsítja azon körülmény, hogy vannak ily intézetek, melyek tetemes kölcsönöket létesí­tettek ily alapon és sikerrel működnek, s igy ha a létesítendő intézet a megállapítandó alapsza­bályok alapján megkezdi működését, fődolog az, hogy lehető olcsón, solid alapokra fektetve foly­tassa üzletét, és hogy működésének súlypontját a földhitel-záloglevelek kibocsátására fektesse. Hogy az intézet nem kizárólag ezen üzlet­tel foglalkozhatik, az onnan van, hogy módot kell nyújtani az intézetnek készletben levő pén­zei gyümölcsöző elhelyezésére. De azonfölül csupán ezen egy üzletágra szorítkozva, meg­drágittaínék a kezelés, és ez által megdrágulná­nak a kölcsönök. A megjelölt korlátok közt tehát más műkö­dési tért is kellett biztosítani az intézet számára; de fölfogásom szerint akkor lesz az intézet élet­képes, ha nem ezen melléküzletekre, hanem a földhitelre, a záloglevél-kölesönre fekteti a fő súlyt. Felemlittetett, hogy a szervezet felette complicált és olyan, mely ma sehol fenn nem állván, bizonytalan, hogy a czélnak meg fog-e felelni. Megengedem, hogy részben központi intézet, részben a vidéken működő előleg-egy­letek megtehetős complicált szervezetet látszanak képezni, de felfogásom szerint a gyakorlatban ez nem lesz oly nehézségekkel összekötve, hogy ezen nehézségeket solid, alapos működéssel és az illető tényezők közreműködésével elhárítani ne lehessen, de az intézet létesítése szempont­jából, mindakettőnek — ugy a központi, mint a vidéki intézetnek létesítése szükséges. Mind­egyiknek megvan a maga különböző, nemcsak az alapszabályok által körülirt hatásköre, de oly hatáskör, mely a dolog természetéből folyik, így a zálogleveleknek hitelt, szerezni .az egyes vidéki egyletek nem volnának képesek, arra szükséges, hogy oly központ alakuljon, mely ezen műveletek kereszruTviíelefe alkalmas légyen. Maguknak a vidéki társulatoknak feladata fel­keresni a kölcsönvevöket és a kölcsön felvételét a központnál lehetőleg közvetíteni. Ha ezen complicáltnak látszó szervezet kel­lően kezeltetik és mindenki hatáskörén belől marad, minden összeütközés nélkül teljes jó sikkerei működhetik. Azért azt hiszem, hogy ily szervezetre alapított intézet életképes is lesz. Maga a törvényjavaslat ellen nem tétetett lényeges ellenvetés, sem a bizottságokban, sem más helyütt, a hol ezen törvényjavaslat tárgyal­tatott. A fősúly az alapszabályokra fektettetett, és az alapszabályokban a bizottság által eszköz­lött, nem módosítás, hanem irányelvek meg­jelölése a következő eltéréseket eredményezték az eredeti tervezethez képest. Nem fogom ezeket mind elősorolni, mert részben az előadó ur is szíves volt azokat fel­hozni, de a főbbeket mégis szükségesnek látom előadni. Ilyen nevezetesen az előleg-egyleteknek korlátolt felelőssége. Azon egyéneknek, kik a vidéken szövetkeznek, bizonyos felelősségét ki­mondani mindenesetre szükséges; mert egyes egyén, mint kisbirtokos nem nyújthatja azon biztosítékot, melyet általában a szövetkezet nyújt­hat. De azért még sem szükséges, hogy e felelősség­oly korlátlanul mondassék ki, mint az eredeti tervezetben volt; nem szükséges az üzlet bizto­sítására, másrészt pedig az ily korlátlan felelős­ség ezen egyleteknek alakítását nagy mérvben megnehezítené. Azért mondta ki a pénzügyi bizottság azt, hogy kívánatosnak tartja, hogy ezen felelősség bizonyos korlátok közé szoritas­sék, az illető előleg-egyletekre szorítkozzék és csak azon üzletekre, melyeket a központnál köz­vetítenek; és hogy a szövetkezeten belől az egyesekre nézve a járandóságnak csak ötszörö­séig terjedjen a felelősség a mi azután — az eredeti befizetésnek 100 frt levén az összege — 500 forintnyi maximum-kötelezettséget állapí­tana meg. Ez nagyrészben meg fogja könnyebbíteni az egyes egyénekre a szövetkezetbe való belépést s i igy az eljárást is, a nélkül, hogy a ez él kocz­I káztatva lenne. Másik lényeges módosítás, melyet a bizott­ság, különösen a jogügyi bizottság kezdeménye­zése folytán tett, az, h^ojy^jazqn^kedyezmériyek, melyek e törvényben kimondatnak, ne terjesz­tessenek ki az előleg-egyletekre, hanem'**¥zörít­kőzzanak főleg a központi intézetekre. Felfogásom szerint ezen intézményeknek adandó kedvezményeknek nagy részét nem is vehették volna igénybe az előleg-egyletek s igy ezen megszorítás talán nem is felesleges, de min­den esetre ezen egyletek e kedvezmények nélkül is sikerrel fognak működni. Az alapítványok biztosítására szintén új intézkedést kivan a bizottság javaslatba hozni. De itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy először is nem oly lényeges eltérés ez az eredeti tervezettől; mert magok az alapítók, midőn az alapító leveleken megtették az alapítványokat, ugy is kötelezték magukat mindazon alapít­ványoknak biztosítására, melyek hosszabb időn át fizettetnek be. Azonfelül a biztosítás, mely most a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatik, nem terjed ki telekkönyvi biztosításra, mert ez sok tekintetben eltér az alapítóknak szándékától; megnehezítette volna az eljárást s igy esetleg 1 felszabadította volna az alapítók egy részét oly

Next

/
Thumbnails
Contents