Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-139

122 lSJi). országos ülés június é. 1879. sen nyugodt lelkiismerettel elfogadni egy törvényjavaslatot, melyre nézve maga az azt előterjesztő ministerelnök kimondja, hogy nem igazságos ? Ha már csakugyan kaszárnyákat kell építem, — mi hogy megtörténjék, én is lelkem mélyéből óhajtom, azon oknál fogva, mert nem akarom e haza egyes polgárait kitenni azon kellemetlenségeknek, a melyek okvetlenül bekövetkeznek az által, ha a katonaság az egyes polgárok házainál van beszállásolva ; ha ezt akarom eszközölni: akkor az eszközlést a jogosság és igazságosság alapjából kiindulva akarom végrehajtani. Kérdem én a ministerelnök urat, nemde a lajthántúli tartományokban a közös kaszárnyák Magyarország polgárainak hozzájárulásával építtettek fel ? Azt hiszem, nem fogok tagadó választ nyerni a ministerelnök úrtól e kérdésemre. És ha ez igy van, hogyan tudja a ministerelnök ur az osztó igazsággal megegyeztetni azt, hogy mi építettünk a lajthántúli tartományok polgárai részére kaszárnyákat és ha Magyarországban kell ilyen építkezéseket tenni, a lajthántúliak ne vegyenek részt az építkezés terheiben? De különben is a kaszárnyák a közös hadsereg tagjainak befogadására vannak tervezve; ha közösügyesek a hadsereg tagjai, vájjon az osztó igazság nem azt követeli-e, hogy a közösügyes kiegyezésben megállapított arány szerint osztassák fel a teher Magyarország és az örökös tartományok között a kaszárnyaépítésre vonatkozólag is? T. ház! Miután én ugy vagyok meggyőződve, hogy a kaszárnyák építése által különösen Magyarország polgárai terheltetnének túl akkor, mikor az osztrák állam polgárai e teherviseléstől megkíméltetnének; s miután ugy vagyok meggyőződve, hogy még az e hazában lakó polgárok sem egyenlően osztoznak a teherviselésben: én e törvényjavaslatot sem az igazsággal, sem a méltányossággal összeegyeztetni nem tudom, azt általánosságban még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Irányi Dániel: T. ház! A t. belügyminister ur, Mocsáry t. barátomnak azon érvére, mely szerint nem volna igazságos, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása által több megye, még pedig meglehetős nagy számmal, egészen kivonná magát ezen új teher viselése alól, azt méltóztatott megjegyezni, hogy ezen különbség megyék és megyék köztt a teherviselést illetőleg nem új, az eddig is igy volt és e tekintetben semmi változás nem történt. Úgyde, t. ház, nézetem szerint valamely igazságtalanság nem válik igazsággá azért, mert régi, sőt inkább annál súlyosabb és terhesebb, minél régibb időtől fogva származik. Az tehát, hogy léteznek megyék, a melyek a katonabeszállásolás terhét régóta viselik, mig mások a beszállásolás mentességét élvezik, — egyáltalában nem lehet indok arra, hogy ezen rendszer továbbra is fenntartassák és ne igyekezzünk, legalább is a mennyire lehet egyenlő pénzbeli teherviselés által a különbséget kiegyenlíteni. Azt mondta továbbá a t. belügyminister ur, hogyha az állam építené a laktanyákat: akkor azon községek is kötelesek lennének hozzájárulni ezen teherviseléshez, melyek ilyen laktanyákat, már tettleg felállítottak. Megvallom, hogy ennek szükségességét nem látom át. Azon községeket fel lehetne menteni ezen külön pótadó terhe alól. De engedjük meg, hogy annak igy kellene történni: hogyan gondolja a t. belügyminister ur, hogy ha ezen teher az egyes megyék községeire illetőleg lakosaira fog kivettetni, vájjon azon községek, melyekben már vannak laktanyák, fognak-e ezen újabb pótadóhoz járulni, vagy nem? Ha kénytelenek hozzájárulni, azt gondolom, hogy az által, ha ez adó országossá válnék, e viszony egyáltalában nem változnék, valamint az által sem, ha e községek e pótadó alól kivétetnének, a mi aztán szintúgy ki lenne országosan mondva. Én tehát, mivel sehogy sem tudom az egyenlő teherviseléssel megegyeztetni azt, hogy bizonyos megyék e teher alól ki legyenek véve, mások ellenben aránytalanul legyenek terhelve: csatlakozom Mocsáry képviselőtársam indítványához. Elnök: Szólásra nem levén feljegyezve senki, az általános vitát berekesztem. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Egy pár rövid észrevételre kivánok szorítkozni. A mi Csanády t. képviselőtársam előadását illeti, ő hihetőleg a nagy zaj miatt félreértett engemet, s nem is tartom szükségesnek, hogy most a fölött, mint mondtam, vitatkozzunk. Csak egy tényre nézve kívánok az ő beszédét illetőleg helyreigazítást tenni. E tény az, hogy épen nem áll, a mit ő mint dönthetetlent állított, hogy t. i. a monarchia másik államában az összes kaszárnyák a monarchia két államának közös jövedelmeiből építtettek volna. Vannak ily módon épített kaszárnyák Magyarországon, vannak odaát. De odaát igen sok kaszárnya van, melyet egyes városok, egyes tartományok építettek saját erejükből. Az a tétel tehát, melyet a t. képviselő ur, mint kétségbe nem vonható igazságot állított fel: már magukkal a tényekkel ellenkezik. A mi az Irányi képviselőtársam által felhozottakat illeti: én is azt mondottam, hogy a feladat, a létező igazságtalanságot megszüntetni, a mennyire csak lehetséges. És épen azért ajánlom e törvényjavaslatot, mert ez nézetem szerint a fennálló igazságtalanságot megszünteti annyira, a mennyire ez e viszonyokat illetőleg lehetséges. Ez állításomat még a hallottak után is