Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-139
139. országos ülés június 4. 1879. 119 a, megyék által kivethető pótadóról szóló törvényjavaslat tárgyában. Ha a t. ház a törvényjavaslatot és a jelentést felolvasottaknak venni méltóztatik, az általános vitát megnyitom, melyben az első szó az előadót illeti. Márkus István a véderő bizottság előadója: T. képviselőház! A jelenleg szőnyegen lévő törvényjavaslat szoros összefüggésben van azon másik javaslattal, a melyet épen most méltóztattak harmadszori felolvasásban elfogadni. A főbb szempontok, melyek ezen törvényjavaslatban irányadók, részben már a másik vitában ki voltak fejtve, részben pedig tárgyalva vannak a véderő bizottság jelentésében, ugy hogy én a véderő bizottság ezen jelentésének kiegészítésére sem tartom szükségesnek ezúttal bóVebben igénybe venni a t. ház figyelmét, hanem egyszerűen ajánlom a javaslatot általánosságban elfogadásra. A mennyiben azonban a vita folyamán felmerülendők a választ szükségessé tennék, bátor leszek a t. ház türelmére számítani. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos: T. ház! A beszállásolási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával bátor voltam megjegyezni, hogy én azon törvényjavaslatüak állítólagos intentióját, valamint a szőnyegen levőnek is, hogy t. i. a beszállásolást szenvedő népen segítve legyen, humbugnál egyébnek nem tartom. Ugy látszik, hogj 7 ' az intentió először az volt, hogy jobban dotáltassanak lakbérilletményekkel a katonatisztek. Igaz, hogy ennek némileg hatása van a szállástadó városokra is, a mennyiben többet fognak kapni az általuk adott lakásokért; de tudjuk, hogy a dolog természetében fekszik, hogy most már valószínűleg a katonatisztek nagyobb praetensiókkal fognak előállani, ugy hogy a differentiát mégis a városoknak kellend fizetniök. Magasabban dotáltainak továbbá a városok, melyek az általuk bérelt laktanyákért ezentúl nagyobb összeget fognak kapni; de a kiken voltaképen segíteni kellene, a népnek azon részén, t. i. a melynél egyenként vannak a katonák beszállásolva: erre nézve egyáltalában nincs gemmi provisió; itt az illetmények maradtak a régiek. Ezekre nézve az van mondva: segítsenek rajtok a megyék, ugy a hogy tudnak. Nagyon valószínű azonban az én nézetem szerint, sőt bizonyosnak tartom, hogy ezen az utón segítve nem lesz a beszállásolást szenvedőkön, mert a megyék azzal a felhatalmazással, a mely nekik ezen törvényjavaslatban adatik, az én nézetem szerint nem fognak élni, mert a törvényjavaslat e részben nem imperative, hanem csak facultative szól; nem fognak pedig élni azért, mert oly kézzel fogható a szándékba vett intézkedés igazságtalansága, hogy ez már maga el fogja venni a megyék kedvét tőle, hogy ebbe a dologba belemenjenek. Én azt hiszem, hogy a katonatartás közteher. A védelemben, a melyet nyújt a hadsereg, az országnak minden lakosa kivétel nélkül részesül, következőleg egyenlően van hivatva arra, hogy annak terhét is viselje, és ha az élelem, ha a ruha, ha a fegyverzet a közös budgefből fedeztetik, valóban nincs semmi ok arra, hogy az ezekkel teljesen analóg szükséglet, t. i. a beszállásolás is ne ugyanazon költségvetésből fizettessék. De ha már ezt nem akarják létesíteni, akkor is nem az következik abból, hogy a megyék vagy községek intézkedjenek, hanem akkor terhelje az országos pénztárt. Már most miképen fog megoszolui a teher? Azt mondja a jelentés, hogy nem támad belőle valami nagy igazságtalanság, mert hisz a repartitiót illetőleg mindössze 16 megye van olyan, hol katonaság nincs. Egészen megfordítva áll a dolog. Csak 16 megye van olyan, melyeknek lakosai nagyobb mértékben szenvedik a beszáliásolás terhét; t. i. 16 megye van olyan, hol az egyénenkénti beszállásoltaknak száma 300-tól 900-i<í megy és azok majd mind lovasok s körülbelől annyi ló, a mennyi ember. Továbbá 8 megye van olyan, a hol a beszálláäoltaknak száma 84 és 168 közt variál. Van nagy számú, még pedig jó állapotban levő néppel biró megye, a mely egyáltalában ment a katonatartástól. Ilyen p. o. Abauj, Csanád, Csongrád, Grömör, Győr, Mosony, Szabolcs, Szatmár, Torontál stb. megyék. Hogy ezek miért legyenek tökéletesen mentek a katonaságtartás terhétől és általában a többi megyék, kivéve 16 megyét s illetőleg 24-et, miért terheltessenek, —• ezt az igazsággal megegyeztetni egyáltalában nem tudom. Ehhez járul még az is, hogy akkor is nem a nagy megyék vaunak aránylag megterhelve, itt arányosságról szó sincs; igy p. o. Borsodmegye gondolom 590—900 lovas katonát tart beszállásolva, holott Biharország tart 360-at. Hol van itt az igazság a repartitióban. Egyes megyék, ha megengedtetik nekik az, hogy ily nagy mértékben vessenek ki pótadót, igen nagy mértékben meg lesznek terhelve. Borsodmegye, a mint kiszámítottam, 35,000 frtot fizetne pótadóban, eféle kiszámítások nincsenek velünk közölve, de azt hiszem, hogy az ily pótadó fel fog menni néhol az egyenes állami adóknak 10%-ra. Meglehet, hogy tévedek; mert erre nézve kiszámításokat egyáltalában nem méltóztattak velünk közölni. Ennek következtében azt hiszem, hogy a megyék ezen pótadónak kivetésébe egyáltalában nem fognak belebocsátkozni és akkor irott malaszt a törvény, és irott malaszt marad az, hogy a népen segítve legyen. Es a megyéknek nagy része nem lesz hajlandó arra, hogy új és tetemes terhet vessen ki azokra, a kik e czímen
