Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-138

106 188. országos ülés május 81. 1879. államkincstárra vállalni kénytelen vagyunk. A községek és a törvényhatóságok feladata azután lehetőleg olcsón építeni a kaszárnyákat. Figyel­meztetem a t. házat, hogy az a teher, a mely ezen törvéuyjavaslat elfogadása folytán a magyar államkincstárra háramlik, fokozatosan 600—900 forint évi összegre emelkedhetik. Ez magában oly jelentékeny teher, hogy annak emeléséhez jelenlegi financiális viszonyaink között nem járul­hatunk ; hanem meg kell elégednünk azzal, hogy ezen már ugy is jelentékeny áldozat árán az eddigi bajok bizonyos Jelentékeny részét orvo­soljuk, de minden pénzbe kerülő túlzástól tar­tózkodjunk. Felelnem kell még, t. ház, még egy más észrevételre is, a melyet Ernuszt í. képviselő­társam tett. A t. képviselő ur szerint ugyanis az a körülmény, hogy Ausztriában elfogadták. ezt a törvényt, egyáltalában nem gátolja, hogy mi azt meg ne változtassuk. Teljesen egyetértek ebben a t. képviselő úrral; és ha ezen törvény­nek oly hiányai volnának, a melyeknek kijaví­tását az országra nézve szükségesnek találnám, nem haboznám azt mondani, hogy ne fogadjuk el annak ezen vagy másik szakaszát; sőt eset­leg halaszszuk el e törvény megalkotását az őszi, vagy egy későbbi ülésszakra. De miután e törvénynek ily lényeges hiányai nincsenek, azt tartom, hogy a törvényjavaslatot ugy, a mint vaű, változatlanul elfogadhatjuk; s ez által a beszállásolás körüli égető bajoknak orvoslását siettethetjük. A mi különösen ezen megtérítéseket illeti, igen természetes, hogy nekünk jogunk van azokat felemelni, a mint joga lett volna ezt Ausztriá­nak is tenni. Azonban, ha azt akarjuk, hogy ezek a közös budgetből fizettessenek, e tekintet­ben Ausztriával okvetlenül egyetértésre kell jut­nunk ; a mit azonban könnyű dolognak még azon esetben sem tartanék, ha már a magyar kincstárnak érdeke önmagában nem tartana is vissza bennünket ama díjak túlságos emelésétől. Felelni vagyok kénytelen azon szemre­hányásra is, melyet Mocsáry képviselő ur tett, midőn azt állítá, hogy kétféle argumentumokat használunk a különböző paragraphusoknál; mert egyszer nagyon is meg akarjuk a törvényhozás teendőit szorítani, másszor pedig ily részletes intézkedéseket is, a minőket e §. tartalmaz, fel­veszünk a törvénybe. Azt hiszem, t. ház, hogy ez a szemrehányás nem egészen jogosult; mert a jelen §. épen nem tartalmaz oly részletes intézkedéseket, mint a minőket ő egy másik §-nál javasolt. A t. képviselő ur ugyanis azt kívánta, hogy az egyes városok osztályba sorozását vegyük fel a törvénybe. Ha mi ezen elv szerint járnánk el, akkor e §-nál az egyes kaszárnyákra eső Összegeket kellene megállapítanunk. De mi ott is, itt is egy más elv szerint és pedig ugy jártunk el, hogy a mint ott felállítottuk azon elveket, melyek alapján az osztálybasorozás eszközlendő lesz; ugy itt is csak az elveket mondjuk ki, melyek alapján a megtérítések ki­számittatnak ; arról azonban, hogy ezen elveknek itt számok által kell kifejeztetniök, mi nem tehe­tünk ; ez a dolog természetéből foly. Némileg kifogást tesz a képviselő ur az ellen is, a mi azt gondolom, a pótadóról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál is szóba fog ke­rülni, hogy a megyék csak felhatalmazva, de nem kötelezve lesznek a laktanya-építésre és igy nagyon lehetséges, hogy a megyék általában seenmit sem fognak tenni az egyenkinti beszállá­solás terhét viselő í3,000-nyi adózó polgár terhei­nek könnyítésére. Nem tudom, helyesen fogtam-e fel a képviselő ur szavait; ha tévedtem volna, akkor módja lesz a képviselő urnák helyreiga­zítani ; — de ezen értelemben, megvallom, igen csodálkozom a képviselő ur szavain, a mennyiben egyrészről oly nagyra tartja a megyéket, hogy rósz néven veszi a törvényhozástól azt is, hogy a megyék székhelyét maga akarja megállapítani; másrészről még annyira sem bízik a megyékben, hogy azok saját lakosságuknak oly nagy meg­terheltetésén, a minő az egyenkinti beszállásolás, önbuzgalmukból segíteni akarnának és a törvény által erre adott felhatalmazással élnének. Én megvallom, hogy ha különben tán nem volnék is ily nagy barátja a megyéknek, mint a tiszt. képviselő ur, e tekintetben sokkal jobb véle­ményben vagyok róluk. Nagy tévedésben van a t, képviselő ur, ha azt mondja, hogy a törvényjavaslatnak főczélja a tiszti fizetések emelése, és hogy a törvény­javaslat e miatt alkottatott meg ily sürgősen. Téved a képviselő ur, mert e törvényjavaslat által a tiszteket az eddigieknél nagyobb kedvez­mények nem igen érik. Említették itt már az eddigi állapotnak nagy hátránya gyanánt, hogy akár kapott, akár nem kapott lakást a tiszt, eddigi kis lakbéreért a község mindenesetre köteles volt neki lakást adni; és e lakásnál többet a tiszt ezentúl sem kap a felemelt lak­bérért. Ha tehát a tiszt és községeknek a folytonos viszálkodástól való megkimélését nem tekintjük különös kedvezménynek, egyéb rend­kívüli kedvezmény számukra ebben a javaslat­ban nincsen. A mi a városok dotatiójára vonat­kozó megjegyzéseit illeti, sajnálom, hogy a kép­viselő nem előbb tette meg ellenvetéseit, a meny­nyiben megmentett volna engem attól, hogy én legyek kénytelen az előbbi 25. törvényszakasz védelmére még ő ellene is felszólalni; mert mostani beszéde bizonyára legjobb czáfolata lett volna előbbi támadásának, és azon módosítások­nak, melyeket amott támogatott.

Next

/
Thumbnails
Contents