Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-138
104 138. országos ülés május 81.1879. is méltóztatott mondani a t. előadó ur, hogy az ily dolgoknak törvény utján elintézése annyi, mint az administratió és a törvényhozás körének összezavarása s a törvényhozás jogkörének ily kiterjesztése ellenkezik a parlamenti rendszerrel. Kérdem a t. előadó úrtól: az nem ellenkezett a parlamenti rendszerrel, hogy egy oly dolgot, a mely egyáltalában nem való a legislatió körébe, a megyei székhelyek meghatározása, mégis méltóztattak törvénybe foglalni. Ne vegyék tehát a dolgot, ha akarom vemhes, ha nem akarom, nem vemhes. Miután a t. ház ezen törvényjavaslatnak közjogi részén már magát lúltenni méltóztatott ; miután elfogadta azt, hogy a beszállásolásból új közösiigy támadjon, a melyre nézve egy közös törvény alkottassék, mely a monarchia mindkét felében egyenlő, azért nem fogadtatik el semmiféle csak kissé lényeges módosítás is : ennélfogva most bátor vagyok a tárgyilagos részre átmenni s a t. ház figyelmét különösen felhívni erre a szakaszra, mely az egésznek kétségkívül legfontosabb részét képezi, (Halljuk!) és ez az elszállásolásért fizetett bérekről, röviden és régi nevén nevezve, a Sehlafkrcuzerekről szóló intézkedés. Erre nézve a változás igen praegnans. Eddig fizettetett a laktanyákban hajlék, bútor, fűtés és világítás, valamint az ágyért, szóval az összes praestatióért két és félkrajczár, most fog fizettetni 6 kr,; a fióklaktanyában eddig két és félkrajczár, most. fog fizettetni 3 5 Ao kr. A lovak elhelyezésénél is igen nagy a különbség; eddig fizettetett egy és félkrajczár, most fog fizettetni 3'/ 10 kr. Legelőször bátor vagyok megjegyezni, hogy nem tartom helyesnek azt. hogy ily nagy különbség tétetik a laktanyák- és fiók-laktanyák köztt, mert a fiók-laktanyákba is csak akkor szokott szállásoltatni a katonaság, ha szükséges, s mégis a laktanyákban majdnem még egyszer annyit fizetnek, mint a fióklaktanyákban. De nem ez a dolognak legfontosabb oldala, hanem nézetem szerint az, hogy a Schlafkreuzer-eknek felemelése képezné voltakép azt a praemiumot, mely arra indítsa az országot, hogy az egyenként való elszállásolásnak megszüntetésével kaszárnyák építtessenek. Az a kérdés tehát, hogy azon czélnak elérésére, hogy a nép felszabadittassék attól a nagy tehertől, mely most az egyenkénti beszállásolás által nyomja, helyes-e a praemium kitűzése, és nem volna-e sokkal helyesebb más utón haladni? (Halljuk!) Midőn mi a közjogi oldalt kezdtük itt emlegetni, mindjárt azzal állott elő a kormány több tagja, a t. ministerelnök ur és utána a honvédelmi minister ur, hogy nincs szó közjogi dolgokról, egyszerűen administrationalis kérdés ez; itt arról van szó, hogy könnyítünk-e a nép terhén, megszüntessük-e ezen nagv terhet, mint az erkölcsiségre is hátrányos állapotot, hogy egyenként legyenek a katonák a népnél elhelyezve; és ime mi, a kik mint a nép küldöttei egyre hangoztattuk már régóta, hogy ezen segíteni kell, most akadályokat akarunk gördíteni e törvény létesítése elé, sőt megtagadtuk a törvényjavaslatnak tárgyalás alá vételét. Én azt hiszem, hogy azon észrevételek, a melyek a kormány részéről tétettek, de az egész állítólagos törekvés is, hogy ezen az utón —• praemiumok kitűzése utján — fognak kaszárnyák építtetni és hogy ezen egész törvényjavaslatnak más czélja nincs, hogy kiindulási pontja egyedül ez, — mondom — azt hiszem, hogy mindez nem egyéb, mint humbug. (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert ha valóban komoly törekvés az, hogy a népnek ezen terhén könnyítve legyen, akkor egyáltalában nem szükséges ily kerülő, ily görbe utón, praemiumok kitűzése által, törekedni e czélra; hanem méltóztassanak procedálni azon irányban, hogy képesittessenek a községek a nép arra, hogy ezen terhet a nyakáról levethesse, hogy kaszárnyákat építhessen. Hisz itt nem az a ezél fog eléretni, mert hiszen, ha a megyék fognak is majd pótadót kivetni, a mire notabene a következő törvényjavaslatban nincs kötelezve, csak facultative van megengedve; ha, mondom, fognak is ez utón építtetni kaszárnyák, ki tudja, mikor fogunk czélt érni? Addig ezen törvényjavaslatnak másrészről igen nevezetes financziális eredménye, hatása lesz. Legelőször is az egész egyezkedésnél a legnagyobb költségemelkedést az képezi, hogy a tiszteknek lakbérilletményei nagy mértékben felemeltetnek, ügy látszik, az egész dologban ez volt a legfőbb intentio és kiindulási pont, mert annak a másfél milliónak felét a tisztek nagyobb dotatiója fogja elnyelni; továbbá hasznuk lesz az egész műveletben a városoknak, a kik az általuk épített vagy berendezett kaszárnyákért felemelt szállásbért fognak kapni. Es itt én elismerem, hogy a városokra nagy teher az, hogy ők úgy a tiszteknek lakbérét pótolják, valamint az, hogy igen keveset kapnak a laktanyákért ; de méltóztassanak megengedni, nekünk mostani financziális körülményeink köztt igazán nem jutott volna eszünkbe, hogy mi ezen a a hiányon segítsünk első sorban. Vannak az országnak sokkal nagyobb szükségletei, és sürgősebbek, a melyek már régóta sürgetők, a melyek már valósággal tátongó szájjal várják a segélyt. Nekünk alig jutott volna eszünkbe a városoknak ily utou való dotatiója annyival kevésbé, mivel, ha van is a városoknak káruk abban, hogy ők a katonaság számára olcsón adják át épületeiket, és pótadóval fognak terheltetni, de van hasznuk is. Tehát épen olyan nagyon súlyosnak állapotjukat e tekintetben nem látom. Legsúlyosabb kétségtelenül a falusi nép