Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.

Ülésnapok - 1878-138

ÍOO 138. országos ülés májns 31. 1879. szerint is, a községre fog a lakbér egy bizonyos része hárulhatni. Ámde minő lehetőségek közit kelleti a bizottságnak választania? A között volt választása, hogy ha bizonyos tisztek rendes lakbér-illetményükért nem találnak lakást, vagy az illető tisztek köteleztessenek arra, hogy oly lakással elégedjenek meg, a milyent épen kapnak ; vagy pedig hogy az államra hárittassék az illetékszerű lakás kibérlése által okozott költség-többlet, a mint ezt részben Hosztinszky képviselő ur módosítványa is czélozza. Már, t. ház, ha méltóztatik megnézni azon kimutatást, mely a tisztek lakás-illetményét jtünteti fel, azt fogják látni, hogy azok a lakások épen nincsenek túlságosan kiszabva; úgy, hogy igazságosan nem lehetne kivált egy családos tiszttől azt kívánni, hogy akár azon úgy is szűken kimért lakásnál is kisebb lakásban vonja meg magát; akár pedig, hogy csekély fizetéséből — mert a katonai fizetések is nagyon szerényen vannak kimérve — pótolja a lakbérilletménye és lakásának valódi bére köztti különbözetet. Másrészről azonban azt lehet kérdezni, hogy miért nem veszi magára az állam a tiszti lakások kibérlésénél esetleg keletkező költségkülönbözetet? a mint ezt Hosztinszky ur módosítványa kívánja. A bizottság azonban a nézetben volt, hogy azon lakbér-felemelések után, a melyek a törvényjavaslattal kapcsolatban eszközöltetnek, a fenmaradó különbségek, a melyek még esetleg egyes városokat terhelni fognának, oly csekélyek lesznek, hogy egyes kivételes eseteket kivéve, igazán nem volna érdemes állam és községek közti utólagos leszámolások és vitatkozások lehetőségét fennhagyni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez volt az ok, t. képviselőház, a miért a kormány javaslatát a bizottság e tekintetb en megtartotta. A lakbér kiszámítására nézve Juhász képviselő ur ellenében csak azt jegyzem meg, hogy a lakbérek a tényleges árak alapján lettek megállapítva és az a 10% leszállítás, mely a kormány által a lakbérek megállapításánál eszközöltetett, nem csupán a városok terhére, hanem a mint világosan megmondja, az indokolás is, jó részben a lakbért élvező havidíjasok terhére is történt, a kik e 10% leszállítás következményét legtöbb esetben maguk fogják elviselni. A t. képviselő ur tudom, azt mondja rá, hogy az nem áll, mert hiszen ha lakbéreért az illető tiszt nem kap lakást, akkor a város lesz kénytelen lakást állítani, s a különbözetet pótolni. De épen az egyik előnye a törvényjavaslatnak, hogy általa a katonai havidíjasok számára a lakásnak természetben való követelése meg van nehezítve, a mennyiben vegyes bizottság által kell eonstatáltatni azt, hogy illetékszerű lakás a megszabott lakbérért csakugyan nem kapható-e? I A tiszt bizonyára nem fogja magát ilyen pro| ceduráuak könnyelműen és valóságos szükség nélkül alávetni, hanem ha viszonyai megengedik, inkább kisebb lakással fog megelégedni. De ha volnának esetek, a melyekben nem elégednék meg és ha volnának oly zaklatási esetek, a melyekre Hosztinszky képviselő ur rámutatott: ezekre nézve kielégítő a törvényjavaslat azon intézkedése, mely különben is egyik legjobb része e törvényjavaslatnak, hogy ily kérdésekben mindig a közigazgatási hatóságok határoznak, és hogy nem fog előfordulhatni azon eset, hogy a tiszt egyszerűen, felebbezés lehetősége nélkül, visszautasíthatná a neki nem tetsző szállásokat; mert mint illetékes fórum, mindig a közigazgatási hatóság van hivatva megállapítani, hogy azon szállás megfelel-e a törvényes követelménynek vagy nem? Még egy fontos kérdést nem mellőzhetek és ez Hosztinszky t. képviselő ur kérdése, melyet tulaj do lik épen a honvédelmi minister úrhoz intézett ugyan, de mely közvetve a bizottsághoz és előadóhoz is van intézve. Csodálkozom, hogy épen Hosztinszky képviselő ur intézte azt a kérdést hozzánk, hogy minő jogalapon áll ez a követelés a községekkel szemben; s kivált csodálkozom azon, hogy e követelést összeköttetésbe hozta azon régibb pátenssel, melyet maga sem hajlandó jogalapnak elismerni. A jogalap, t. ház, a melyen ezen követelés ezentúl nyugodni fog, a törvény. A pátens egyáltalában nem jogalap, és eddig sem volt az, habár a gyakorlatban tényleg el is ismertük. Ecldig ezen követelésnek jogalapja épen ebben az elismert, illetőleg a törvényhozás által megtűrt gyakorlatban volt. Ezentúl a jogalap nem lesz egyéb, mint a törvény. (Helyeslés jobbfelöl.) A beszállásolásnak egészben sem volt más jogalapja, mint ennek a követelésnek; nem volt jogalapja egyébben, mint az államnak szükségében, és e szükségre alapított követelésében, a melylyel törvényesen kötelezi a polgárokat a természetben való szállásadásra. A mi pedig a tágabb értelemben vett jogalapot, az úgynevezett méltányossági alapot illeti, a melyen a törvény áll, előadtam már, hogy a törvénynek ezen terhes rendelkezése a városok részére biztosított előnyökben leli igazoltságát; s épen ezért volt a bizottság azon nézetben, hogy a mig egy részről a városokra jelentékeny előnyök báramolnak a beszállásolásból, más részről az előnyökben részesülő városok a törvény által egyszersmind némi külön terhekkel is igazságosan megróhatok. Mocsáry Lajos t. képviselő ur indítványára is leszek bátor egy pár szót felelni. Mocsáry Lajos azon elvi szempontból, hogy terheket az országra csak az országgyűlés róhat, támadja