Képviselőházi napló, 1878. VII. kötet • 1879. május 28–november 5.
Ülésnapok - 1878-138
94 138. országos ülés májns 31- 1879. sék, talán még a mai ülés végével hitelesíthető lesz az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat. Következik a megállapított napirend szerint a közös hadsereg, (a haditengerészet) és a honvédség beszállásolásáról . szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. T. ház! A honvédelmi minister ur családi súlyos bajok miatt kénytelen levén rögtön eltávozni, őt a ministerelnök ur fogja helyettesíteni, a szükséges felvilágosításokat pedig báró Fejérváry Gejza államtitkár ur fogja megadni. Szilágyi Dezső: T. ház! Tegnap nem lehettem jelen a vita egész folyamata alatt és ma a vitának figyelmes átnézése meggyőzött engem arról, hogy jelenleg egy rövid nyilatkozat tételével megelégedhetem. Én részemről, t. ház, azon nyilatkozat után, a melyet a kormány álláspontjára nézve a ministerelnök ur adott, s azon czáfolat után, melylyel az ezen és azon oldalról, különösen pedig Pulszky t. képviselőtársam és barátom beszédében találkozott, bátran lemondhatok a kormány álláspontjának további fejtegetéséről és tekintve egyéb körülményeket, egyszerűen arra szorítkozom, hogy a t. háznak a már kifejtett okok alapján a 22. §. kihagyását tárgyazó indítványomat elfogadás végett ajánljam. {Helyeslés balfelöl.) Elnök: E szerint a 22. §. feletti vita be lévén fejezve, mielőtt feltennem a szavazásra a kérdést, fel fognak olvastatni Ernuszt Kelemen és Szilágyi Dezső képviselő urak indítványai. Horváth Gyula jegyző (olvassa): Elnök: Felteszem a kérdést. Méltóztassanak azon képviselő urak felállni, a kik a 22. §-t a véderő-bizottság szövegezése szerint elfogadják. (Megtörténik.) A többség elfogadja, e szerint a beadott indítványok elesnek. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 23., 24. %%-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 26. %-t). Hosztinszky János: T. ház! Ezen szakasz első bekezdése ellen, mely igy szól: „A havifizetés élvezetében álló katonai személyeknek, a mennyiben részökre a katonai tér- vagy állomásparancsnokság által értékesítendő szállások illetékszerű mérvben és szolgálatuk teljesítése helyéhez lehetőleg közel ki nem jelöltethetnének, a végből, hogy maguk béreljenek szállást: nekik az árszabásszerű lakbérilleték kifizettetik" •— kifogásom nincs, ez mindenütt igy szokott történni, a hol a tisztviselők lakbérilletéket kapnak — kifizettetik nekik a lakbérilleték, és ők bérelnek maguknak szállást. Ez helyes és czélszerfí intézkedés, ez ellen senkinek kifogása nem lehet; ez alkalmaztatható a katonai személyeknél is, mert hisz ezeknek sincs megparancsolva, hogy minden körülmények köztt az illetékszerű lakást kibérelni kötelesek, tehát bérelhetnek kisebb vagy nagyobb lakást Az ellen senki kifogást nem tehet. De igenis van kifogásom a szakasz 2-ik bekezdésében foglalt intézkedés ellen, mert ez igazságtalanságot rejt magában. A 2-ik bekezdés t. i. azt rendeli: „Ha azon körülmény, hogy az illetékszerű helyiségeket árszabás szerinti térítési összegért bérleni nem lehet, vegyes bizottságilag igazoltatik, a község az illetékszerű helyiségeket a neki fizetendő árszabás szerinti térítés mellett rendelkezésre bocsátani köteles." Ezen intézkedést én részemről sem igazságosnak, sem méltányosnak nem tartom ; másrészt ezen intézkedések a polgárság és katonaság köztt súrlódásokra szolgáltat alkalmat és az annyira szükséges jó egvetértést megzavarja, (ügy van! balfelöl.) ' Hogy ezen intézkedés nem igazságos és nem bir jogalappal, ezt példával fogom illustrálni. Egy katonai személynek lakbérilletéke tesz például 250 forintot, de ezen összegért az illetékszerű lakhelyiségeket kibérelni nem lehet, mert a lakbér 400 frtot tesz ki, — ha ily eset beáll, annak az igazság fogalmai szerint csak az lehetne következése, hogy vagy kisebb szállást bérel ki az illető katonai személy, vagy pedig az árszabás szerinti bérilleíéken fVlül járó összeget akár maga, akár helyette a katonai kincstár kifizeti, ez volna az igazságos eljárás; azonban ezen szakasz máskép rendelkezik, ily esetben a most érintett körülmény vegyes bizottságilag igazoltatik a 250 frtnyi lakbérilleték átadatik a községnek, ez pedig köteles az illetékszerű helyiségekért 400 fit lakbért fizetni, terhelve van tebát csak egy ily esetben a község 150 írttal. Kérdem én az igen t. honvédelmi minister urat, mondja meg, micsoda jogalapra fekteti ezen intézkedést, mely szerint ezen súlyos teher kizárólag a községekre rovatik ? En legalább ily jogalapot nem tudok, nem ismerek; igaz, hogy ezen intézkedés az 1851-ik évben, tehát az absolutismus, helyesebben mondva ostromállapot idejében kiadott pátensben foglaltatik, de én ezt oly forrásnak nem tekinthetem, hogy abból Magyarországra nézve kötelező jogalapokat származtatni lehetne; azon körülményt pedig, hogy Lajthán túl a beszállásoiási törvény ezen szakasza szintén igy szól, nem tartom elégséges indoknak arra való nézve, hogy azért a szakaszt változatlanul el kelljen fogadni. De ha az A. alatti ezen törvényjavaslathoz csatolt kimutatást tekintem, jelesen a „Megjegyzés" 4-ik szakaszát, mely szerint „ha az illetékszerű lakás meg nem szerezhető, akkor kisebb lakással meg kell elégedni, de ez esetben csakis a tényleg átadott helyiségek után nyer a község szállásbértérítést" akkor még inkább meg kell győződni
