Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-120

120. országos ülés május 9.1879. 45 erdők sokkal olcsóbbak lesznek, mint eddig voltak. Ez ennek természetes következménye. (Kemény Gábor tagadólag int.) Igen csodálkozom azon, hogy a t. minister ur e tekintetben kétkedik, pedig az kétségtelen, hogy ha valaminek élvezete szabad, annak becsértéke nagyobb, mint oly birtoké, a melynek élvezete meg van szorítva. Ezt alig szükséges bővebben demonstrálni. Hogy a mostani viszonyok köztt, midőn az erdőnek és a földnek ára 10 év óta 50%-al, sőt többel is alább szállt, mi érdeke van a törvényhozásnak abban, hogy az erdők becsértéke is leszállittassék, azt belátni nem tudom. E kikezdésnek, t. ház, még visszaható ereje is van. Érezték azok, a kik e §-t készítették, ezt és azért azt némileg módosítani akarták, de nem voltak képesek a helyes utat megtalálni. Itt t. i. az mondatik, hogy az eddig vett erdőkre nem terjesztetnek ki ezen szigorú rendszabályok, csak azokra, a melyek ezután vétetnek; de mégis visszaható ereje van e szakasznak, mert azt mondja, hogy ezen erdők beültetendők, befásítandók, ha addig levágattak volt. Legyünk, t. ház, tisztában azzal, hogy mibe kerül egy ilyen munkálat, tán sokan nem is képesek felfogni ennek horderejét. Pl. egy erdős vidéken, hol nagy fák voltak s azok levágattak, hogy e terület befásittassék, szükséges mindenekelőtt, hogy teljes irtás történjék, a tönkök kivágassanak, ez pedig belekerül katasztrális holdanként 40—100 frtig, ha nem akadnak vállalkozók, kik a földet mívelés alá vegyék, pl. kukoriezát vessenek bele: akkor azt saját erővel fel kell szántani, megkapálni, magot vetni, vagy csemetét tenni bele. Ez az elültetés ismét belekerül 40 —50 frtba és igy egy ilyen erdő beültetése belekerül katasztrális holdanként 100 forintba. Hiszen, t ház, igy az erdőtulajdonosok inkább megszöknek birtokuktól, mintsem ilyen szigorú rendszabályoknak alávessék magukat. Továbbá, t. ház, ha különösen nálunk, a hol a bányaipar oly siralmas helyzetben van, pedig a törvényhozásnak nem az a feladata, hogy a magánipart gyengítse, erőtlenítse, sőt épen elő kell mozdítania, az e szakaszban foglalt rendelkezés életbelép, ez által épen a magániparra verünk bilincseket. De nem indokolom részletesebben e nézetemet és röviden csak azon módosítást vagyok bátor a t. háznak ajánlani, hogy a 17. §. 2. bekezdése kihagyassék. Még van egy módosítványom, t. ház, a mely az elsőnél tán még lényegesebb. Ugyanis ezen % fejezet szól az állam, a törvényhatóságok, községek és egyházi testületek és közbirtokosok erdeiről. A közbirtokossági erdők nevezete alatt, mint a 17. §. kifejezi, értetnek a községi erdők is. Én minden községi erdőt, vagyis nemcsak a községek tulajdonát képező erdőket, hanem azokat is, melyek a községeknek legeltetési illetőségül, vagy szolgálmányok megváltása fejében adattak, e rendszabály alól ily egyszerűen kivonni nem akarom, s ezek nézetem szerint csak bizonyos megszorítások mellett vétethetnének ily tilalom alá. És pedig azért, mert minden községben vannak erdők, melyeket a községek szolgálmányok fejében kaptak, s ezek fenntartása nemcsak a községnek, de az államnak is érdekében van. De mint mondám, csak bizonyos megszorítások mellett, s miután e megszorításokat három rendbe soroztam, sor szerint adom azokat elő. Legelőször is ezen §. kiterjed mindazon területekre, melyeken erdők vannak, azokra is, melyeket az illető községek legelő-illetőségül kaptak ki. Én, t. ház, nem látom be okát annak, de bizonyos tekintetben jogosságát sem, hogy a mi a községnek legelőül adatott ki, mi most ráerőszakoljuk a községre, hogy abból saját érdeke ellen erdőt csináljon s azt ne használhassa legelőül. Ennek következtében módosítványom első része oda terjed, hogy csak azon erdők vonassanak ezen §. rendelkezése alá, melyek a községeknek vagy erdei szolgalmak, vagy faizás megváltása fejében adatnak. Módosítványom második része bizonyos minimumot határoz meg, t. i. kimondatnék, hogy csak oly területen alkalmazható e rendszabály mely bizonyos mennyiséget képvisel. Módosítványomnak oka az, hogy az erdei kezelés csak bizonyos nagyobb területen értékesíthető, mert kisebb területen a költség oly sok, hogy felemészti a jövedelmet. Ennek folytán bátor vagyok ajánlani, hogy legalább is 300 kath. hold vétessék fel mint minimum. E mellett is rendes kezelésnél, ha 30 évi turnus állapittatik meg, pedig az kevés, minthogy rendszerint 50—60—80 évet szoktak felvenni, 300 kat. holdnak 7i

0 része 30 hold, ennek jövedelme pedig alig elégséges arra, hogy kifizesse a drága erdőfelügyelőt, kit tartani kell és az egyéb kiadásokat. Ennélfogva bizonyos minimumot óhajtok meghatároztatni, merthogy a községek 100-vagy 200 holdon kötelesek legyenek tervszerű üzemet fenntartani, ezt nem látom czélszeríínek. A törvényjavaslat szerkesztői is érezték ezt, s azt mondták, hogy ha kisebb a terület, több község tarthat együtt erdőőrt. Vegyük a dolgot practice, pl. egy község területén van 10—20 hold vágás és a másikén ugyanannyi, de ez egy mértföldnyire fekszik. Míg az erdőőr az egyikben vigyáz, meglopják amott, s mig a másikban vigyáz, meglopják emitt. Ezen rendszabály tehát nem vihető keresztül. Ennek következtében én azt hiszem, hogy azon erdők, melyek ily közös erdőőr felügyelete alatt állanak, tán még roszabbul lesznek őrizve, I mint a hol egyáltalában nincs erdőőr.