Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-119

38 119. országos ülés május 8. 1879. fölebbezés felfüggesztő hatással bir" hagyassék ki. Molnár Aladár jegyző (olvassa a módosítványt): „A 15. §. 2. bekezdésének utolsó sorának utolsó két szava helyébe tétessék: „a beadott fölebbezés felfüggesztő hatással bir." A 3. bekezdés, mely igy szól: „a beadott fölebbezés felfüggesztő hatással bir" ennek folytán hagyassék ki." Baross Gábor: Én megvallom, a t. előadó urnak beadott módosítványát nem tartom szükségesnek, mert a 15. §. eredeti szerkezete két önálló rendelkezést két külön pontba foglal, a mi a szöveg világossága tekintetéből csak czélszerü. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a világosabb értelem tekintetéből a §-t — úgy, a mint van — elfogadni és az előadó ur módosítványát mellőzni. B. Perényi Zsigmond előadó: Én az általam beadott módosítványt lényegesnek nem tartora, csak correetebbnek látom kifejezni azt, a mit e szakasz emez alineájában kifejezni akarunk. De különben nem ragaszkodom módosítványomhoz. Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, következik a szavazás. A 15. §. első bekezdését a t. ház elfogadván, most kérem azokat, kik a 15. §. 2-ik bekezdését az erdőügyi bizottság által javasolt szövegezés szerint fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. Most kérem azokat, a kik a 2-ik bekezdést az előadó ur által javaslatba hozott módosítással fogadják el, méltóztassanak felállani. (Mggtörténik.) A többség a 15. §. 2-ik bekezdését az előadó ur által javaséit módosítással fogadta el. A 3-ik bekezdés az előadó ur javaslata szerint kihagyandó volna. Kérem azon képviselő urakat, kik a 3-ik bekezdést, ugy a hogy van, elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. E szerint e kikezdés kimarad. A többi bekezdés ellen észrevétel nem tétetvén, azok elfogadtatnak. Baross Gábor jegyző: (olvassa a 16. §-*). Szontágh Pál gömöri: T. ház! Ezen §. voltaképen a községi adóról szól, s igy szerintem ezen törvényjavaslatban, mely az erdők fenntartásáról, az erdei kihágásokról, a felügyeletről és hasonló fejezetekről szól, nem való. Szerintem nincs is helyén, hogy az erdőtörvényben módosítsuk a nem rég hozott községi törvénynek egyik lényeges §-át, mert azon kérdések alapos megítélése, vájjon feloldhatok-e ezen erdők az adók alól, voltaképen csak a községi törvényben történhetik, hol egyúttal szükség esetére más adónemmel pótlásáról lehet gondoskodni. De eltekintve ettől, ezen §-t nem is tartom indokoltnak. A hivatkozás az 1876: V. t. ez.-re nem is kielégítő ok, és az analógia, az abban foglalt havasokról s a községekhez közigazgatásilag csatolt pusztákról általában az erdőkre nagyon is hiányos. Az indok, mely miatt az idézett törvény ezen havasokat és közigazgatásilag a községhez csatolt pusztákat bizonyos adókedvezménynyel látta el, kétségkivül az volt, hogy azok rendszerint távolabb esnek a községektől. Most ezen §. a kivételből szabályt akar alkotni, úgy okoskodván, hogy miután mégis léteznek olyan havasok és oly puszták, melyek közelebb esnek a községhez, mint némely határbeli erdők, tehát részesítsük a határbeli erdők azon részét is, melyről itt szó van, azon községi adó kedvezményben. De ezen okoskodás mellett még nem lehet megállani, mert tudva levő dolog, hogy különösen a felvidéken, igen sok oly hegyi rét

r szántóföld és általában birtoktest létezik, mely némely erdőknél még távolabb esik a községtől s általában némely erdőknél még kevesebb hasznot is hajt, — hát azokat micsoda okon fogjuk aztán ezen adókedvezményből kizárni? Ha pedig igy haladunk, akkor nemsokára oda fogunk jutni, hogy a községi közigazgatás már eddig is túlterhelt némely községben lehetetlenné lesz téve. De a távolságon kivül különbség van azon megnevezett puszták és ihavasok, másrészről a határbeli erdőségek között még annyiban is, hogy amazok, és ezt csakugyan magam is elismerem, kevésbé veszik igénybe a községi közigazgatást. De ezt az erdőkről nem lehet mondani. Hiszen épen most és itt rovtunk a községekre bizonyos esetben, t. i. tűzveszély esetére, igen terhes ingyenes szolgálatokat, azonkívül kihágások esetében igénybe veheti az erdőbirtokos a községi birót. A községek tehát bizonyos esetben igen fontos és nevezetes szolgálatokat tehetnek az erdőbirtokosnak, a miben a puszták birtokosa nem részesül. És igy nem tartom méltányosnak, hogy azon szolgálatokért, a melyekért a községek elismerést érdemelnek, jövedelmök egy részétől megfosztassanak. De még egy nagy különbség van a megnevezett havasok s puszták éshatárbeli erdők közt, t. i., hogy a határbeli erdők birtokosai egyúttal azon község regalebirtokosai is levén, ugyanazon községből nevezetes jövedelmet húznak, a mi a csak közigazgatásilag odacsatolt puszták birtokosait meg nem illeti. Már pedig a regale jogi alapja a hűbériség megszűnt és ma az nem egyéb, mint a község lakosaira vetett italadó, a mi a mostani jogegyenlőség korában többé magános embert meg nem illethet, épen azért általánosan el van ismerve a megváltás szüksége. De addig, mig ezen regale-megváltás ténynyé fog válni, a mig a regale birtokosai 1848. óta nagyszerűen emelkedett jövedelmet húznak, addig nem tartanám