Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-119

119. országos ülés május 8, 1879. Si dani, hogy csakugyan szükséges az a tarvágat vagy irtás azokon a területeken, akkor az irtás vagy tarvágat meg volna engedendő. Ennek folytán én csak erre vonatkozólag egy igen rövid módosítványt adok be, t. i., hogy a hol az mondatik, hogy az erdők irtása és a tarvágat tiltatik, az ne mondassék ki feltétlenül, hanem foglalja magában azon eszmét, hogy vagy a felsőbb hatóság rendelete következtében, vagy pedig ha az illető erre engedélyt kér, akkor volna az irtás és tarvágat megengedhető. Ennek következtében módosításom így SÍ.61 : a 2. §. első bekezdésének végszavai közé a nyittatnék szó után tétessenek a szavak „előleges engedély nélkül". Ha az előleges engedély megadatik, ki lehet azt irtani, de feltétlenül ne mondassék ki a tilalom, mert meglehet, hogy ezzel épen az ellenkezőt érjük el. Molnár Aladár jegyző (olvassa h. Simonyi Lajos módosítvány ŐA). Szájbély Gyula: T. ház! Már az általános tárgyalásnál jeleztem azon álláspontot, a melyet a törvényjavaslat ezen §-ában foglalt intézkedéseivel szemben elfoglalok. És ezen állásomnak megfelelőleg, van szerencsém a következő módosítványt a t. ház elé terjeszteni : (Olvassa.) „Módosítvány a 2. §. második bekezdésére nézve. Ezen erdők — a mennyiben kijelöltetésük közérdekben szükséges — hivatalból; ellenkező esetben az illető érdekelteknek, a kir. erdőfelügyelőkhöz intézendő feljelentés alapján — a tulajdonos és á közigazgatási bizotts.íg meghallgatásával — a részleteknél fognak kijelöltetni, terjedelmük a helyi viszonyokhoz képest megfog határoztatni és köztudomásra hozatni és ezen időponttól kezd re a közérdekben véderdőknek kijelölt területek teljes adómentességben, vagy a viszonyokhoz képest adókedvezményben; a magánérdekben kijelöltek pedig a teljes adómentesség vagy adókedvezmény arányának megfelelő kártérítésben részesítendők, mely a megvédett terület tulajdonosát terheli." Ezen módosítvány helyességének bebizonyítására bátor vagyok a következőket a t. ház figyelmébe ajánlani. A mint méltóztatnak látni, ezen módosítvány két részből áll, t. i. a mennyiben először a véderdőket köz- és magánvéderdőkre osztja, a szerint, a mint azoknak kijelölése köz- vagy magánérdekben szükséges és ennek megfelelőleg a véderdő kijelölésével járó kártérítés is az államot, illetőleg' a kincstárt és egyeseket terheli, és másodszor, a mennyiben a véderdők kijelölésére kiszabott 5 évi határidőnek egészben! kihagyását czélozza. Praktikus czélja pedig ennek abban áll, hogy minden visszaélés a véderdőknek hivatalból való kijelölésénél megakadályoztassák, valamint, hogy a kincstár egy tehertől megmentessék. A mi az elsőt illeti, t. ház, ezen törvényjavaslat 2. §-ában oly jogi elv foglaltatik, mely következményeiben felette káros lehet. Ugyanis a törvényjavaslat azon erdőknek felsorolása után, a melyek általában véderdőknek tekintendők, egyszersmind ezeknek kijelölését hivatalból kizárólag a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerre bizza, nem tévén különbséget a közés magán érdekben megjelölt véderdőkre nézve. Már engedelmet kérek, t. képviselőház, én az államhatalomnak beavatkozási jogát oly messze terjedhetőnek el nem ismerem. Mert nézetem szerint ezen jog, s ezen kötelezettség kettős irányban nyilvánul; t. i. először közvetlenül, a mennyiben az államot, mint ilyent, érdekli; másodszor közvetve, a mennyiben az állam hivatva van egyeseket, hogy ha azok jogaikban sértve érzik magukat, megvédeni. Tehát az állam hivatva van ezeknek érdekeit képviselni, de felfogásom szerint, csakis a feljelentés folytán. Ez minden erdőtörvényben ugy van, és nem létezik újabb erdőtörvény, a melyben e tekintetben nem tétetnék különbség. Nézetem szerint ezt mellőzni nem is lehet, mert ennek megbirálásánál azon alternatíva előtt állunk, hogy vagy minden véderdő kijelölése közérdekben történik és ebkor természetes, hogy minden magánérdek közérdeknek is tekintendő, vagy pedig e §-ban csakis a közérdek van képviselve és csakis ennek megmentésére szolgál és ekkor a magánérdeket képviselni és megmenteni alig lesz lehetséges. Az elsőre nézve nézetem szerint egyedül csakis azon indok irányadó, hogy a véderdőknél az adóalapot fenn kell tartani. Azonban e tekintetben intézkedik a törvényjavaslat 4. S-a, mely szerint mindenütt tilíatik az erdőirtás, a hol a talaj másnemű művelési ágra nem alkalmas. Én pedig, t. ház, alig képzelhetek véderdőt, a mely nem oly területen állana, a mely e §-nak intézkedése alá esik. Ha gyakorlati szempontból tekintjük a dolgot, a véderdőknek megállapítását máskép nem is lehet gondolni, mint feljelentés folytán ; mert én nem képzelhetem azt, hogy az erdőié!ügyelők járják be az összes kerületeket és jelöljenek ki minden parcellát, a mely véderdőül szolgál, mivel azok csak akkor fognak hivatalból eljárni, a hol közérdekről van szó, de a hol más érdekek forognak kérdésben, a bejelentést fogják bevárni. Ha tehát ez gyakorlatilag másként nem érvényesíthető, akkor nézetem szerint ezt a törvénybe is be kell iktatni. E kérdéssel szoros kapcsolatban áll az adó elengedésének, illetőleg leszállításának kérdése is. Itt is azon téves felfogásból indul ki a törvényjavaslat, hogy általában minden véderdő kijelölése közérdekből történik és ennek következtében, minden ily véderdő kijelölésével járó