Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-133

372 138. országos ülés május 26. 1879, (Felkiáltások a szélső balon: Menjen Rómába!) ha saját elhatározásából olyasmit kellene az anya­könyvbe iktatnia, a mi lélekismerete ellen van. Másképen áll a dolog, t. ház, ha a törvény, a a bíróság rendeli neki ezt el. Igenis, akkor mód­ját fogja ejteni a katholikus pap, hogy a bíró­ság végzését, határozatát végrehajtsa és nem fog találni a t. képviselő ur a kath. papok közül egyet, a ki a törvénynek, a bíróságnak ellen­szegülne. Hanem addig, mig a törvényhozás e felett határozottan nem intézkedik, a kath. pap­tól azt kívánni, hogy a saját lelkiismerete ellen tegyen; tegyen olyasmit, a mi azzal meg nem egyeztethető, nem lehet, valamint nem kívánhatja Hatala ur sem a kath. paptól azt, hogy gyer­mekét törvényesnek tartsa, jóllehet ez a kath. vallás elvei szerint törvénytelen; erre kényszerí­teni nem lehet. Hogy ha Hatala vagy bárki, gyermekét törvényesnek találja, akkor keresztel­tesse meg ott, a hol azt törvényesnek fogják elismerni, a kath. egyház ez ellen soha pro­testálni nem fog. Ajánlom a szakasz változat­lanul való elfogadását. Molnár Aladár: T. ház! Eltekintve min­den személyes vonatkozástól, magára az ügyre kénytelen vagyok megjegyzést tenni, mert ez elvi kérdés. Én tisztelem minden egyház bár­melyik tagjának, annyival inkább lelkészének lelkiismereti szabadságát és a világért sem kí­vánom azt, hogy ő az ő maga saját egyházi szempontjából helyesnek, megengedettnek valljon vagy jegyezzen be olyat, mit egyházi törvényei meg nem engednek; tehát a kath. paptói sem kívánom azt, hogy az ő saját egyházi szempont­jából egyházilag törvényesnek ismerjen el oly házasságot, a mit a kath. egyház canonai tilta­nak ; de bocsásson meg a t. előttem szólt kép­viselő, Magyarországon a különböző keresztyén felekezetek papjai nem a saját egyházuk számára vezetik az anyakönyveket, (Elénk helyeslés bal­felol) hanem az ország, az állam számára; ebben a tekintetben a különféle egyházak anyakönyvi kivonatai hiteles okmányok, a melyeket a bíró­ságok, hatóságok kötelesek olyanoknak elismerni. Most ha egy anyakönyvbe be van irva törvény­telennek egy olyan gyermek, a mely a polgári, az állami törvények szerint törvényes és a lel­kész kiadja az erről szóló anyakönyvi kivonatot, ennek azonkívül, hogy ez erkölcstelen, meg­bélyegző és nem igaz, vannak igen fontos örö­kösödési következményei is. Ez nem közönyös dolog reá nézve. A mi törvényeink világosan kimondják, különösen az 1868: LIII. t.-cz., hogy áttérések után bárkire az elhagyott egyház tanai semmi tekintetben nem kötelezők. Ha tehát valaki pl. a kath. egyház kebeléből egy más egyházba tért át s azután lépett oly házasságra, a melyet a kath. egyház nem ismer el törvényesnek : reá nézve ekkor már a katholika egyház törvényei nem kötelezők, és ha házassága ezen új egyházának elvei, s az ország törvényei szerint törvényes és érvényes: akkor ezen házasságból született gyermeket kö­teles a hivatalos anyakönyvet vezető bármely egyház papja az anyakönyvbe törvényes szülött­nek beiktatni. Es itt van is expediens. Ha a kath. egyház lelkészétől nem követelhetjük is azt, hogy egy­házilag az ily házasságot törvényesnek ismerje el, mert az ő kánonai nem tekintik annak, hát egy külön rovatba igtassa be, hogy az ilyen házasságból eredő gyermek az állami törvények szerint érvényes házasságból született. Azt méltóztatott mondani, hogy tessék vinni a gyermeket oly egyház lelkészéhez, a mely­egyház megengedi annak, mint törvényes szüle­tésűnek bejegyzését; méltóztassék azonban meg­gondolni azt, hogy ezt nem szabad minden eset­ben tenni. Lépjen valaki vegyes házasságra pl. j egy kath. nővel, egy a kath. vallásról áttért szerzetes, vagy más, a kath. egyház kebelében egyházi rendet viselt olyan egyén, a kinek a kath. egyház canonjoga szerint nem szabad meg­házasodni, ha most ezen házasságból fiu-gyermek születik, ugy e gyermeket azon egyház kebelébe viszi megkereszteltetni, a melybe áttért; de ha leánygyermeke születik, a törvény szerint köteles a katholikus lelkészhez vinni, mert a gyermek 16 éves koráig a katholikus egyházhoz tartozik; sőt maga a katholikus egyház reclamálhatná és pedig joggal a törvény értelmében, hogy ha a gyermekét keresztelés végett máshová vinné. Azon expediens tehát nem lehetséges, hogy tessék oda vinni a gyermeket, a hol azt törvényesnek fogják beírni, mert a lelkészek feltétlenül köte­| lesek, mint az állam által az anyakönyvek veze­tésére feljogosított és megbízott közegek, az anya­könyvbe mindenkit törvényesnek beírni, a ki az állam törvényei szerint törvényes születésűnek ismertetik el. Ha pedig ezt nem teszi, vétséget vagy kihágást követ el. E mellett van azonban módja a dolognak, hogy a katholikus lelkész annak anyakönyvében, a ki a katholikus eanon szempontjából oly házasságból származik, a me­lyet a katholikus egyház érvényesnek nem ismer el, feljegyezze azt, hogy a gyermek az állam törvényei szerint érvényes házasságból származott. Irányi Dániel képviselő úron kivül felszólalt képviselő urakat nem voltam szerencsés hallhatni, de magam is tudva példát, hogy az ilyen házas­ságból származott gyermekek bejegyzését meg­tagadták, vagy azokat törvénytelen születésitek­nek irták be. Én tehát, miután Orbán Balázs t. képviselő ur indítványát felettébb fontosnak tartom, azt elfogadom.

Next

/
Thumbnails
Contents