Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-133

133. országos ülés Elnök: Felkérem azon képviselő urakat, kik a 39. §-t változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani. {Megtörténik.) A többség elfogadja. Baross Gábor jegyző (olvassa a 40. %-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatih. Olvassa a 41. %-t). Chorin Ferencz: T. ház! A 41. §. semminemű organikus kapcsolatban nincsen a kihágásokról szóló törvényjavaslattal s az eredeti javaslatban nem is foglaltatik, s csak a t. előadó urnak indítványára iktattatott be abba, s annak kihagj^ása által ezen javaslat rendszere ellen egyáltalában nem vétünk. Bátor vagyok a t. ház figyelmét ezen §-ra azért felhívni, mert nézetem szerint nagy horderejű az abban foglalt intézkedés, és a sajtót a rendőri közegek rendkiviili zaklatásának teheti ki. „A ki oly hamis hirt, mely a lakosság nyugtalanítását eredményezi, nyilvánosan terjeszt vagy közzétesz, noha arra, hogy a hirt valónak tartsa, elegendő ok fenn nem forgott: 15 napig terjedhető elzárással és 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." A rendőri tilalomnak első kelléke, hogy az világos, határozott legyen, hogy objectiv ismérvvel bírjon, nehogy a bíró a tilalom alá minden cselekményt, minden nyilatkozatot subsummálhasson. Már pedig ezen §. mindezen kellékeket nélkülözi, mert annak objectiv értelmét lehetetlen megállapítani s azt hiszem, senki sem lesz képes definiálni, hogy mi ez a hir, a mely a lakosság nyugtalanítását eredményezi, mert a nyugtalanság fogalma annyira egyéni, annyira összefügg az illetőnek egyéni érzületével, hogy azt lehet mondani, hogy a hány egyén létezik, annyifélekép fogja megbírálni azt a hirt, a mely benne és nézete szerint a lakosságban nyugtalanságot eredményezhet. Például vegyük a lefolyt orosz-török háborút: minden hir, a mely a törökök leveretését hozta, Magyarország lakosságánál nyugtalanságot okozott. S ha e hir később alaptalannak bizonyult és a szerkesztőnek nem volt elég oka, hogy a hirt valónak tartsa, akkor ezen szerkezet alapján 15 napig terjedhető elzárással és 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. (Mozgás balfelol.) Ezen szakasz nem is azt tartalmazza, hogy az, a ki jobb tudata ellen közöl valamely hirt, büntettessék, hanem bünteti azt is, a ki a közölt hir valónak tartására elég okkal nem birt. Ez a szerkesztőt a legnagyobb zaklatásnak teheti ki, mert ki képes azt megbírálni, hogy a szerkesztő egy vele közölt hir alapos tartására elég okkal nem birt-e? Természetes, hogy minden szerkesztő azt fogja mondani, én alaposnak tartottam a velem közölt hirt. A rendőri közeg azonban, a ki ezen eset felett itél, egészen egyéni s május 26.1879. 3go szempontból fog kiindulni és egy esetben azt fogja mondani, igazsága van a szerkesztőnek, neki elég oka volt a hirt alaposnak tartani és az illetőt felmenti. Azonban egy más esetben a rendőri közeg szintén egyéni felfogásból indulván ki, azt fogja mondani, a szerkesztőnek nem volt elég oka azon hirt, a mely a lakosság nyugtalanságát idézte elő, alaposnak tartani és őt ezen szakasz alapján el fogja marasztalni. Annál fontosabb ezen §., mert méltóztassék jól megfontolni, az 1848. sajtótörvények a sajtóvétségekre az esküdtszék illetékességét állapítják meg; — de a sajtókihágásokban ki fog Ítélni? Ez a jövő titka, ezt csak a most tárgyalt javaslat felett alkotandó eljárás fogja szabályozni. Már most csak az szükséges, hogy ezen §. mellett a politikai közegek, vagy a rendes bíróságok ruháztassanak fel a sajtókihágások felett való ítélethozatallal: akkor ezen szakasz alapján az egész sajtószabadságot teljesen illusoriussá lehet tenni. Én pedig nem gondolom, hogy ez a t. háznak szándéka volna; annál inkább kérem ezen szakaszt kihagyni, mert— mint most mondám — ez az eredeti javaslatban nem volt benn, hanem a t. előadó ur jónak találta az osztrák rendőri eljárás 339. §-át egyszerűen jó magyar stylussal lefordítani. (Derültség balfelol.) Az osztrák javaslat szóról szóra ezt tartalmazza: „Wer öffentlich ein falschesGerüeht, welches geeignet ist, in der Bevölkerung Unruhe zu erregen, ohne zureichenden Grund, es für wahr zu haltén, verbreitet, wird mit Haft bis zu sechs Wochen, oder an Geld bis zu 200 fi. bestraft." Ezen szakaszt lefordította a t. előadó ur, de elfelejtette, hogy ez nem törvény, csak javaslat, és hogy az osztrák jogászok nagy része e szakasz felett pálczát tört, és azt rendőri államhoz illőnek jelentette ki. (Helyeslés balfelöl.) Mivel indokoltatik e szakasz beigtatása? Azt mondja többek közt az indokolás: „Ez intézkedést szükségessé tette, hogy az állampolgárok nyugtalanító álhírek közzététele és terjesztése által való nyugalomzavarástól lehetőleg megkíméltessenek." Engedjenek meg nekem, a büntető és a rendőri törvénykönyvnek feladata a lakosságot a jogsértések ellen védeni, vagy azokat megelőzni, de a lehető nyugtalanítás ellen való megóvás csak egy rendőri államnak lehet feladata, nem egy alkotmányos országnak, mely a sajtószabadságot alkotmánya palládiumául tekinti. (Helyeslés balfelöl.) Én kérem a t. házat, ne méltóztassék e szakasz fölött pártszempontból Ítélni. Az igazságügyminister úrhoz pedig az a kérésem van, hogy mivel e szakasz az eredeti javaslatban nem is volt, s egy javaslatból vétetett át, mely még nem is tárgyaltatott, s mely nem egyéb, mint egy 46*