Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-132

354 132. országos ölés május 24. 1879. ismét a kérvények tárgyaltatnak, g ez akkor a sorjegyzékben az első helyre teendő. (Helyeslés.) Vécsey Tamás előadó: T. ház! Miután természetben is bemutathatom, hogy az összes acták itt vannak, és a minister ur azokat, mert a kérvényi bizottságnál voltak, nem olvashatta, a bizottság nevében is bátor vagyok az elhalasztásba beleegyezni. Elnök: E kérvény tárgyalása a jövő szombatra tűzetik ki. Következik az interpeliátiók előterjesztése. Helfy Ignácz: T. ház! Hónapokkal ezelőtt, hosszú időn át alig telt el nap, hogy a háznak egyik, vagy másik tagja ne vonta volna a ház figyelmét a keleti ügyekre: most azonban az utolsó időkben annyira el voltunk foglalva saját belügyeinkkel, hogy alig ejtetett ki egy-egy szó a külügyekre vonatkozólag. Pedig történtek azóta dolgok, melyekről a háznak nemcsak joga, de kötelessége hivatalos tudomást szerezni. így nevezetesen olvastuk nemrég a lapokban, hogy külügyi kormányzatunk és a török kormány közt egy bizonyos eonventio jött létre Novi-Bazár megszállása iránt. Miután minden hírlap közölte, valószínű, csaknem bizonyos, hogy tényleg megtörtént. De mint törvényhozás, ugy hiszem, ezt forrásul nem vehetjük, s kötelességünk megkérdeni a kormánytól, igaz-e, hogy a conventió csakugyan létrejött, hogy mi volt & kormánynak ezen eonventio létrehozásával a czélja, miben áll annak a lényege, — és a mi a legfőbb kérdés, — vájjon nem hiszi-e a kormány, hogy kötelessége ezen szerződést vagy conventiót, mely mindenesetre nemzetközi szerződés jellegével bir, törvényszerint s átalános alkotmányos jog és szokás szerint a törvényhozás elé terjeszteni? Én megvallom, néhány hétig vártam, mert azt hittem, hogy miután itt oly actusról van szó, mely egy már törvényeinkbe iktatott szerződésre vonatkozik, a kormány nem is várja be, hogy valaki felszólítsa, hanem a eonventiónak a ház elé terjesztését kötelességének fogja tekinteni. Miután azonban ez, nem tudom mi okból nem történt meg, kötelességemnek tartom e tekintetben kérdést intézni a kormányhoz. Interpellatiom szövegét én kizárólag a most felemlítettem concret tárgyra szorítottam, de legyen szabad azon reményemnek adni kifejezést, hogy midőn a ministereluök ur szíves lesz válaszolni, nem fog kizárólag ezen egy kérdésre szorítkozni, hanem szíves lesz általában kiterjeszkedni a jelen keleti helyzetre, nevezetesen annyiban, a mennyiben az a ház által már jóváhagyott berlini szerződéssel összeköttetésben van. így pl. azt hiszem, joga van a képviselőháznak megtudni a t. kormánytól, vájjon mennyiben lettek Oroszország által végrehajtva azon kikötések, melyek a berlini szerződésnek tetemes részét képezik; vájjon milyen kilátása van a kormánynak egyáltalában a keleti kérdésre nézve, hogy ez a legközelebbi időben csendesen fog-e lebonyolulni, nem kell-e rövid idő alatt újabb kitöréstol tartani. De a mi minket Magyarországon leginkább érdekel, azt hiszem, mindenesetre az a kérdés, vájjon csakugyan szándékozik-e a t. kormány élni azon joggal, melyet a berlini szerződésben és most ezen újabb conventió által kikötött, t. i. hogy Novibazárt csakugyan megszállja. A t. kormány nem ignorálhatja azon tényt, , hogy a magyar nemzet — hiába igtattatott itt j törvénybe a szerződés, — aggodalommal nézte az occupatiót és aggodalommal nézi az occupatió politikájának folytatását és még nagyobb aggodalmakat keltene, ha azt látnák, hogy a kormány az occupationális politikát tovább terjeszteni akarja. Kötelességemnek tartottam ezen kérdést most annál inkább felvetni, minthogy az ülésszak már vége felé közeledik, s én nem feledhetem el, hogy a múlt ülésszak végén igen kevesen voltak e házban, kik azt hitték, hogy igazán a kormány minden tiltakozás daczára mégis be fog menni Boszniába és Herczegovinába. Alig lett vége az ülésszaknak, néhány nappal később, hogy az országgyűlés szétment, a kormány nem gondolva azzal, hogy mit hitt és mit mondott a nemzet, megtette. Nem gondolom helyesnek, hogy most ugyanaz történjék, hogy az ülésszak látszólag csendben szétmenjen, és néhány nap múlva azon hir lepjen meg bennünket, hogy van újabb mozgósítás, az occupatió folytattatik és ez ismét néhány millióba fog kerülni. Interpellatiom következőleg hangzik : (Olvassa.) „Interpellátió a t. ministereluök úrhoz. A hírlapok nem rég egy szerződési szöveget, conventiót tettek közzé, melyet, állítólag külügyi kormányzatunk a török kormánynyal Novi-Bazár megszállását illetőleg kötött; kérdem a t, ministereluök úrtól: 1-ször. Igaz-e, hogy az említett tárgyra nézve conventió jött létre a két kormány között"? 2-szor. Miből áll e conventió lényege ? 3-szor. Szándékozik-e a t. ministerelnök ur az Í867: XII. t. ez. 8. §-a értelmében az említett szerződést a képviselőház elé terjeszteni?" Elnök: Közöltetni fog a ministereluök úrral. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem felelni kívánok rögtön ezen interpellatióra, annálinkább, miután a képviselő ur beszédében az interpellatióba felvett tárgyakon túl is terjeszkedett. Csak azt kívánom a t. háznak jelenteni, hogy szándékozom nem sokára felelni. Azt, hogy ezt a hétfői ülésben teszem, csak azért nem ígérhetem