Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-132
338 132. országos ülés május 24.1879. nál már tisztességes fogházak vannak, melyek nincsenek oly mértékben elkülönítve, hogy a kihágások miatt elitélt egyének nem volnának azokba elzárhatók. Másfelől a közigazgatási fogházak életbeléptetése rendkívüli költségeket fogna igénybe venni: nem volna-e tehát czélszerűbb egészen elkerülni a közigazgatási hatósági fogházakat s használni itt is azokat, melyek a járásbíróságok mellett már léteznek? Bátor vagyok tehát a t. kormány figyelmébe ajánlani ezen körülményt is és kifejezést adni azon meggyőződésemnek, hogy a jelenlegi közigazgatási és rendőri állapotok mellett, a 18. szakasz első bekezdése az elzárást illetőleg alig lesz végrehajtható, vagy épen nem európai fogalmak szerint. Ezen megjegyzések után, t. ház, ismételve azon, csekély személyem részéről talán fel sem tűnő elismerést, melylyel az igazságügyi bizottságnak tartozom azért, hogy oly törvényjavaslattal lépett elő, a mely szövegezés és összeállítás dolgában valóban lényegileg eltér mindazoktól, miket eddig tárgyaltunk: elfogadom a törvényjavaslatot általában a részletes tárgyalás alapjául; elfogadom jelessége, szükségessége s czélirányossága miatt s azon reményben, hogy egyes hiányainak orvoslása által jélességét emelni s fokozni sikerülend. (Helyeslés jobbfelöl.) Madarász József: T. ház! Kíváncsi voltam meghallani azon indokokat, melyeket előttem szóló t. barátom a javaslat mellett volt felhozandó, miután azt nyilatkoztatta legelőször is, hogy Mocsáry t. barátom indítványában kevés érvet talál, csakis egy nevezetes érvet; engedje meg nekem t. barátom, hogy csakugyan igaza van Mocsáry t. barátomnak, ki a kormányra azt mondta, hogy tartózkodjék az irányunkban való jó indulattól annyiban, hogy ő a megyei önkormányzatot akarja fentartani. Mert higyje meg, t. barátom, hogy Mocsáry t. képviselőtársam után ő — habár a törvényjavaslat mellett szólalt fel — kivéve az elismerésnek azon kétszeri nyilatkozatát, melyet az igazságügyi bizottság irányában nyilvánított — önmagát a beterjesztett törvényjavaslatot kárhoztatta. Csak vegye tekintetbe, t. barátom, hogy ő maga mondja előadásában, beismeri, hogy az itt felhozott szabályrendeletek nem ide valók. Azt mondja továbbá, hogy óhajtotta volna az eljárási bíróságot is ismerni; de miután — ugy , mondja —- tudja, hogy később arról intézkedés lesz, daczára ezen hiánynak, mégis elfogadja a törvényjavaslatot. Tovább megy és azt mondja: mik leszuek azon fogházak ? minő lesz a bíráskodás? Szeretné tudni és ha nézi egyikét, másikát, meg kell győződnie, hogy valószínűleg közigazgatási bíráskodás lesz, mert a fogház is közigazgatási; és itt ismét azt mondja, mennyire helyesebb lett volna már a járásbíróságoknál legalább a míveltebb, tisztességesebb egyének számára is fogházakat alkalmazni s ezután kimondja t. barátom, e szerint a törvényjavaslat szerint, ha ez elfogadtatik — pedig legyen meggyőződve, hogy ez el fog fogadtatni — a 18. §., mely az elzárás és annak következményeiről szól, vagy nem lesz végrehajtható, vagy pedig európai tisztességes módon nem lesz végrehajtható. No már, t. barátom, ha valaki a törvényjavaslat mellett szólal fel és aztán ily indokokat hoz fel a törvényjavaslat mellett, akkor ismétlem, mit t. barátom mondott, hogy a t. igazságügyminister és az igazságügyi bizottság és annak előadója is csak azt mondhatják: Elleneinktől majd megvédjük magunkat mi, az által, hogy leszavazzuk; hanem óvj meg isten barátainktól. {Derültség balfelöl.) Engedje meg, t. ház, hogy ezek után még azokhoz, miket Mocsáry képviselő ur mondott, egy pár észrevételt tegyek. Az én t. barátom azt mondja, hogy az önkormányzat megsemmisítése vörös fonalként húzódik végig e törvényjavaslaton is. Hát az én t. barátom téved, mert fekete-sárga fonalként vonul végig. {Derültség baljelől.) Azon osztrákmagyar monarchiát, a mint t. barátom is igen jól jegyezte meg, az igen t. igazságügyminister ur szokott higgadt megfontolásával, az 1867 : XII. t. cz.-ben aligha fogja megtalálhatni. Azon 1867: XII. általunk és általam mindig kárhoztatott törvényczikkben szó sincs osztrák-magyar monarchiáról, hanem külön Magyarországról, mint államról és külön a birodalmi tanácsban képviselt O felsége többi országairól. (Ugy van! balfelöl.) Ezen megjegyzések után legyen szabad megjegyeznem azt, hogy én szintén óhajtom a kihágásokról szóló javaslat elkészítését, ebben én is egyetértek t. barátommal. Ez a kor kívánalma. De nem tehetek róla, habár a jelenleg többségben levő párt magát szabadelvűnek gúnyolja, emlékezzenek meg 1848-ban létezett magyarországi nagy szabadelvű pártról és annak jelesebb egyéneiről, közttük például az utóbb elhunyt, de örök hirü vezérökről Deák Ferenczről, ki szinte részt vett az 1840-ki büntetőtörvénykönyv és kihágási javaslat elkészítésében. Én ezek nyomdokaiban óhajtok ma is maradni; ők minden kihágást törvény, vagy törvényhatósági rendelet által akartak megszabni, ministeri rendelet által semmiesetre sem. Elismerem, hogy az utóbbinak is lehet helye, de csakis rendkívüli esetekben, midőn több törvényhatósági területetet vagy az egész hazát veszélyeztető közös vész áll be. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez azon álláspont, melyet én és t. barátaim elfoglalunk, s azért csatlakozom Mocsáry Lajos képviselőtársam indítványához s a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el.
