Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-131

181. országos ülés május 23. 1879. gsig. ezéljából ily ügyekbe való beavatkozását helyeslem ott, de csak ott, a hol a társulat munkássága és magántevékenysége kötelességét nem teljesíti. Én úgy óhajtottam volna ezt a szakaszt szerkesztetni, hogy az állam ott veszi kezébe a behajtást, a hol a magánosok önkéntes, vagy társulati szervezete mellett nem sikerül. De a javaslat tovább ment. Erről azonban nem szólok. Hanem a menynyiben a c) pontban említett összegek, melyek á kölcsön egy évi kamatának és törlesztési járulékának megfelelnek, csakugyan a társulat vagyonát képezik, ha a társulat vagyona a kormány felügyelete alatt kezeltetik is, nem tartom helyesnek, hogy ezt először nem szabad a társulatoknál, vagy jóhitelű intézeteknél, másodszor nem szabad elhelyezni oly papírokban, melyekben a társulat akarja, hanem ki van kötve, hogy vagy készpénzben, vagy kamatozó kincstári utalványokban helyeztessék el. A törvényben nincs ugyan világosan megmondva, hogy ez az összeg miért tétetik le és én ezt is hibának tartom. Maga ez intézkedés helyes; hogy t, i. ha az egész, a kormány által engedélyezett kölcsönök kamataiért agarantiát a kormány magára vállalja, minden társulat, nehogy az államra nézve ezen elvállalt kötelezettség valami teherrel járjon, egy évi kamatnak és járuléknak megfelelő összeget biztosítékképen letenni tartozzék; de ezt a törvényben ki kellene mondani. Ennélfogva azt kérném, hogy legalább annyi módosítást méltóztassék tenni ezeu a d) ponton, hogy ezen letétek oly papírokban helyezhetők el a társulatok kivánata szerint, a melyekre nézve a törvényes eljárás a cautiókénti elfogadást megengedi. Akkor lesznek állampapírok és oly papírok, melyekre nézve az állam kimondja, hogy meg van engedve, hogy cautió gyanánt elfogadtassanak. Ezt a körülményt a pénzügyminister ur ügyeimébe ajánlom. A pénzügyminister részéről természetesnek találom, hogy az mindig a kincstár érdekeit tartja szem előtt, mert ha 10—20 millió lesz az évi járulék, a mely kincstári utalványokban lesz elhelyezendő, ez az államra nézve 'igen kedvező lesz. Azt hiszem azonban, hogy a t. pénzügyminister ur — ámbár érzem és értem helyzete nehézségét, ha nem volna tiszai érdekelt, akkor bizonyára sokkal szabadabban tette volna javaslatait. De most ép az ellenkezőnek kötelességeit helyezte előtérbe; talán nem egészen méltányos az, hogy a társulat, ha a saját vagyonát képező előleget leteszi, ne oly papirban fedezhesse azt, a mely biztos és az állam rendelkezése folytán cautiónak letehető. Módosítást nem adok be, mert úgyis tudom, hogy nem fogadják el. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház I Bátor leszek először is felelni azon észrevételre, hogy ha a czél, hogy ezen biztosíték fedezet legyen, az esetleg be nem folyó pénzre nézve, melyet ki kell fizetni az államnak: ugy az ki is legyen mondva. Ez ki is van mondva, mert az mondatik, hogy a mennyiben e tartozások nem fizettetnének be, ezek e biztosítéknak először kamataiból, azután magából a biztosítékból fedezendő és e biztosíték a hátralékokból kiegészítendő, így tehát felfogásom szerint a czél egész világosan ki van fejezve. A mi a t. képviselő ur azon javaslatát illeti, melyre nézve ugyan írásbeli módosítványt nem ad be, hogy ne csak készpénz és kamatozó kincstári utalványokban lehessen a cautiót letenni, hanem értékpapírokban is, hozzá nem járulhatok, mert e biztosíték a társulat tulajdonát képezi, melyet megkérdezése nélkül, a napi árfolyamon eladni az állam nem volna jogosítva. így tehát kérdés támadhatna a társulat és az állam köztt, hogy vájjon nem lehetett volna-e drágábban eladni, s igy mindenféle leszámítási kellemetlenség keletkezhetnék. A társulat joga meg vau óva az által, hogy ki vau mondva, hogy e biztosíték tulajdona, s ha rendesen fizet, a kamat őt illeti, ha pedig nem fizet, kell hogy az oly liquid pénzjegyekben legyen letéve, melyet azonnal pénzzé lehet tenni. Kérem a §. elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Módosítvány nem adatván be, a 8. §. az előadó ur által tett nyomdahibák kiigazításával elfogadtatik. Baross Gábor jegyző (olvassa a 9. %-t). Elnök: Elfogadja a t. ház ? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik. Baross Gábor jegyző (olvassa a 10. §-t). Szájbély Antal: f. ház! A 10. §-hoz én sem adok be módosítványt, de abban a törvényben, melyre hivatkozás van, t. i. 1871 : XL, törvényczikkben ellenmondás foglaltatik. Az 5. §. azt mondja, hogy a terv szerint befásítása és beültetése a védgátaknak a szerint lesz eszközlendő, a mint az el van határozva; a 14. §. pedig azt mondja, hogy a védgátak mellett azon oldalon, mely nem a viz felől esik, csak 10 ölnél csekélyebb távolságban árkot, vagy földet ásni nem szabad. A iák beültetésére nézve pedig azt mondja, hogy még azon az oldalon, a mely ármeutesítve van, még ott sem szabad a töltéshez négy ölnél közelebb tenni az ültetvényt, e szerint tehát nagyon tiszta, hogy beültetni egy ölnél többet nem szabad, ha az ötödik ölnél már a kubikgödrök kezdődnek. Sehol Magyarországon nem fognak egy töltést találni, a hol az ötödik ölnél a kubikgödörtől ne kezdenék a töltést csinálni.