Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-131

ISI. országos Ülés május 23. 1879, 303 a megosztási kulcs az igazság követelményeinek is megfelel. S azon második indok, hogy a kormány eddigi érintkezéseibea nem volt képes keresztülvinni más megosztási kulcsot, legalább az én meggyőződésemre döntő befolyással nem birhat. A mi a második kérdést illeti, a t. közle" kedési minister ur tegnapelőtti felszólalásában igen kimerítően adta elő mindazon czímeket, melyekre nézve nézete szerint a vasattársulat igényei jogosultak; részletesen és hosszadalmasabban bizonyított olyasmit, a mit közölünk senki sem vont kétségbe, hogy ugyanis a vasuttársulatnak igenis létezhetnek bizonyos jogosult követelései és hogy ha jogosult követelései vannak, ezek az állam által meg is terítendők. Én legalább a magam részéről soha sem lennék szószólója annak, hogy ha akár egyesnek, akár társulatnak az állam irányában jogosult követelései vannak, azok teljesen ki ne elégíttessenek. A t. minister ur azonban azt mondja, hogy annak kutatását, kinek mulasztásai, hibái folytán váltak jogosultakká ezen követelések, nem tartotta feladatának, mert ő hivatalba lépése idejét tekinti azon időpontnak, melyben működése kezdetét veszi. Ebben nem értek vele egyet. Én azt hiszem, bogy az actualis minister kötelessége nemcsak a ministersége alatt felmerülő kérdéseket figyelemmel kisérni, hanem kötelessége kiterjeszteni figyelmét mindazokra, a mik hivatalba lépte előtt történtek, a mennyiben ezek a hivataloskodása alatt, történő eldöntésre befolyással bírnak. (Helyeslés balról.) A mi a harmadik kérdést, az eperjes-tarnovi vasút magyarországi részének a kassá-oderbergi vasúttal való egyesítését illeti, ezt én Magyarország közgazdasági és forgalmi érdekeinek szempontjából helytelennek és károsnak tartom. A t. minister ur felszólalásában kimutatta azt, hogy ezen vasúton, mely Pest, Miskolcz, Kassa, Eperjes és Tarnow köztt, tehát északi irányban a legrövidebb összeköttetést létesíti, a melynek ennek következtében a nemzetközi forgalomra is nagy fontossága van, eddigelé semmi néven nevezendő forgalom nem létesülhetett, miután ezen vasutak öt igazgatóság kezén vannak és ezekre azt a befolyást, a melyre szükség volna, hogy helyes tarifpolitikát kövessenek, nem gyakorolhatja. És mit tesz a t. minister ur, hogy a közforgalom «zen akadályait elhárítsa? Teremt egy újabb akadályt, hogy jövőre is lehetetlenné váljék azon a vasúton a forgalom. A pénzügyi bizottság előadój közlekedési minister ur, sőt a vasúti bizottság előadója is az eperjes-tarnowi vasút magyarországi részének egyesítésére nézve azt az egyedüli érvet hozzák fel, hogy ezt a kassaoderbergi vasúttal kell egyesíteni, mert különben ezen vonal egyesülvén más pályával, esetleg a forgalmat a kassa-oderbergi vasúttól elterelné. T. ház! Ez lehet érv a kassa-oderbergi vasút közgyűlésén, de érvül az ország forgalmi, közlekedési érdekei szempontjából e házban el nem fogadom. (Helyeslés.) Az én meggyőződésem szerint minden vasút, mely a magyarországi terményeknek rövidebb és ennélfogva olcsóbb utat nyit a külföld piaczára, minden ily vasút megfelel a forgalmi érdekeknek, támogatást pártfogást igényel, mert megfelel annak, a mi végett építtetett, és ha a közlekedési bizottság t. előadója, — hogy a veszélyt még emminensebbé tegye, — felhozza azt, hogy számítsuk csak ki a térképen, hogy Pestről Tarnowon át Danzig és Königsberg felé rövidebb az ut, mintsem az oderbergi pályán: abból aztán azon eonsequentiára jut, hogy meg kell nehezíteni a forgalmat azon egyenes, rövidebb pályán csak azért, hogy a forgalom a hosszabbi a kassa-oderbergi pályára mesterséges módon tereitessék — úgy, t. ház, ez lehet a kassa-oderbergi vasút érdekében, de nem az ország közgazdasági érdekében való felszólalás. Mit akarunk, t. ház, a különvéleményben ? Semmi egyebet, mint azt, hogy megszereztetvén a kassa-oderbergi vasút, ez által az északi és északnyugoti irányban, — mert hisz most csak ezekről van szó — lehetővé tegyük egy, az ország mezőgazdasági és közlekedés érdekeinek megfelelő tariffa-politika követését. Megszerezvén e vasutat, egyrészt a külföld piaczaira a legrövidebb, legolcsóbb utat szerezzük meg észak felé Tarnownak, másrészt észak-nyugat felé Oderbergnek. Ezt kívánjuk, akarjuk mi az ország közgazdasági helyzete iránti, tekintetből tenni. Valóban, t. ház, ha az ország jelenlegi közgazdasági helyzetét figyelemre méltatjuk, lehetetlen, hogy a jövő iránt aggodalmat ne tápláljunk. Volt idő, még egy pár évtized előtt, midőn a magyar gazdának tele volt pinczéje, tele voltak magtárai, de üres volt erszénye, nem volt képes értékesíteni terményeit, a közlekedési eszközök hiányossága folytán. Azóta, t. ház, igen sok történt. Ma már van, ha nem is egy minden irányban helyes, de mégis majdnem az egész országra kiterjedő vasúti hálózatunk, milliókat költöttünk vízi és kőutaink szaporítására; az évi kamat-garantia teher súlyosan nehezedik állami költségvetésünkre: s ma, t. ház, mindennek daczára ugyanazon veszélyek csak még fokozottabb ! mérvben fenyegetnek bennünket; fokozottabb mérvben ; mert ha ma a magyar gazda nem képes terményeit illő áron értékesíteni, ugy annak következménye nem az lesz, a mi a multhan volt, hogy a mint mondani szokás, „saját zsírjába fúlt" 1 ugyan, de gazdasága azért fenállott; hanem ma, ' midőn a közterhek oly óriási mértékben szapo-