Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-118
118. országos Síé* május 7. 18Í9. 23 lévő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, és hogy felkérjem a t. házat, hogy a részletes tárgyalás alkalmával netalán teendő módosításaimat kegyes figyelemben részesíteni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve, az általános vitát berekesztem. Szó illeti még az előadó urat és a minister urat. Azonban közel lévén az idő, melyben a ház határozata szerint az interpellatiók szoktak megtétetni, mára pedig egy interpellatió lévén bejelentve, azt hiszem, a minister ur és talán az előadó ur is, a mennyiben szólási jogukkal élni akarnak, beszédjeiket a holnapi ülésre fogják halasztani. (Helyeslés.) Báró Kemény Gábor földniívelés-, iparés kereskedelmi minister; Én csak igen rövid időre kívánom igénybe venni a t. ház figyelmét; azonban, ha méltóztatik parancsolni, holnapra halasztóm előadásomat. (Helyeslés.) Szily László: T. ház! Azon számos áradások, melyek a legutóbbi időben hazánk igen számos vidékét érzékenyen sújtották, egy kérdést hoztak felszínre, melynek megoldását ma, bizton hiszem, a t. ház időszerűnek fogja találni; értem a halászati jog kérdését. Régi törvényeink szerint a halászati jog gyakorlata kizárólag a földes ur jogai közé tartozván, azt az úrbéri telkek volt birtokosai gyakorolják. Az 1853-iki nyílt parancs ezen intézkedéseket továbbra is ugy hagyja, mégis határozottan kilátásba helyezte ezen jogok szabályozását, és csak ugy történhetett meg hogy még a volt úrbéresek birtokán is, a teljesen megváltozott birtokviszonyok daczára, a halászati jogot a földesurak utódjai gyakorolják és ép azért kérdem én, tartható, elviselhető-e ez az állapot, hogy a volt úrbéres azon jószágon, melyet ő az elkülönzés alkalmával akár legelő, akár rétilletősége fejében kapott, akkor, midőn ezen javai az elemi csapások legnagyobbika, a viz által elborítva, évek hosszú sorára hasznavehetlenné váltak; akkor midőn e javaitól ennek daczára adóját megfizetni köteles, hogy mondom, akkor tűrni tartozzék azt, hogy valaki reá nézve egészen idegen területen, saját birtoka határainak átlépésével, számtalanszor a magas vízállás következtében nádasait megrongálni, e halakat idegen birtokon elfogni jogosítva legyen. És ép mert ez utóbbi évek folytonos áradásai ez állapotot még elviselhetlenebbé tették, bátor vagyok a belügyminister úrhoz a következő interpellatiót intézni, kérvén, hogy azt becses figyelmében részesíteni szíveskedjék. (Olvassa.) „Interpellatió a t. belügyminister úrhoz. Tekintve, hogy hazánkban a halászati jogot még a volt úrbéresek javain is, egyedül csak a volt földesúri javak birtokosai vannak jogosítva gyakorolni: Tisztelettel kérdem az igen t. belügyminister urat: szándékozik-e mielőbb egy oly törvényjavaslatot a t. ház elé terjeszteni, melynek alapján elhatározható lenne, hogy a halászati jogot, saját javain, mindenki egyenlően gyakorolhatja? Elnök: Az interpellatió közöltetni fog a I belügyminister úrral. A holnapi ülés napirendjére nézve megjegyzem, hogy annak tárgyai a következők lesznek: a ma letárgyalt öt törvényjavaslat harmadszori felolvasása és végleges megszavazása és az erdőtörvényjavas, lat tárgyalásának folytatása. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik 1 óra 20 perczkor.)
