Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-130

292 130. országos ü! vannak, érdekében volt, hogy összekösse magát az oderbergivel s érdek ében lesz az Összekötte­tés az észak-keleti vasúttal, sőt Odessáig is, hogy a maga árfolyamát emelje. Ezt elhiszem, hogy érdekében volt, mert hiszen mindenkinek érdekében van, hogy a maga papírjainak árfo­lyamát emelje; de nézetem szerint, t. ház, az országra nézve csak az lehet döntő, hogy vájjon abból a magyarországi közlekedési politikára nem származik-e hátrányos következés. És az én meggyőződésem szerint nem származik. Ez a vasút a maga helyzeténél fogva a magyar­országi forgalmat nem fogja elterelni az ő hosszú­sága által, mert a valóságos magyar forgalom­nak ezen vonalra eső része oly csekély, hogy az az általános közlekedés-politikai viszonyokra döntő befolyással nincsen. Ha e vasút Odessától Danzigig szerezhetne magának befolyást, azt hiszem, ez a magyar közlekedésre nézve sem káros, sem veszélyes nem lesz, hanem a mennyiben ezen vasúti társulat jövedelmét fokozza, és igy a kamatgarantiát lejebb szállítja, és a mennyiben minden transito-forgalom az illető vidéknek, tehát ez esetben felső Magyarország városainak, bizonyos tekintetben módot nyújt arra, hogy kereskedelmüket mindkét irányban folytathassák, ebben veszélyt nem látok, mert azon 3 millió frtnyi részvénynyel, a mely ezen társulat kezében van, szemben az állam 5 millió frtnyi részvényével, e vállalat domináló befolyást a társulat ügyére nézve nem gyakorolhat. Ezek az okok, a melyeknél fogva e három ügyet összecsatolva, kérem a t. házat, hogy e törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (He­lyeslés jobbfelöl.) Még csak egy-két állításra vonatkozólag kívánok megjegyzést tenni. Az egyik vonatkozik arra, hogy ez tulajdonképen oly vasút, a mely nem az 1867-iki kiegyezés után, hanem azelőtt létesíttetett, hogy ez tulajdonképen közös teher, és hogy ezt ugy kellene tekinteni, mint a közös államadósságokat. Bocsánatot kérek, de e felfogást egyáltalán nem tartom helyesnek. Egészen más dolog az, mikor a régi időkben az egységes Ausztria által kölcsönök vétettek fel, a melyekre nézve bizo­nyos megegyezés jött létre, a melynél fogva ugy Ausztriára, mint Magyarországra esett bizo­nyos rész és egészen más az, ha egy [vaspálya létesíttetik, a mely csak azon országnak szolgál előnyére, a melynek területén az keresztül vo­nul ; mert azt csak nem lehet mondani, hogy e vasút, a mely a mi területünkön épült, az egy­séges Ausztriának válnék előnyére. Én tehát ezt a két dolgot egyenlőnek nem tekinthetem, mert azt kívánni, hogy ezen okos­kodás szerint Ausztria a kamatgarantiának oly részét viselje, a mely megfelel az általa viselt és május 21. 1879. államadósági résznek, teljes lehetetlennek tartom, mert akkor Ausztria kétharmadát viselné e vasút kamatgarantiájának. Igen csodálkozom, hogy ezt Lichtenstein képviselő ur hosszasan fejtegette, és hogy ezt alaposnak tartotta. A mi az 5 millió frtra tett észrevételt illeti, melyek az összállam tulajdonát képezik, e tekin­tetben azon meggyőződésben vagyok, hogy e kérdést, e vasút szempontjából elbírálni nem lehet. Ezt csak akkor lehet elintézni, ha majd a két állam köztt a közös activákat illetőleg valami megállapodás jön létre. Mindezeknél fogva, t. ház, tekintettel arra, hogy a ház előtt fekvő tüzetes előterjesztések­ben, a melyek számos ivekre terjednek, e kér­désre vonatkozólag meg van adva a tájékozás, de tekintettel arra is, hogy a mint Helfy kép­viselő ur is mondotta, a t. ház minden tagja minden oldalról képes magát tájékozni a nyom­tatványokból, nem fárasztom tovább a ház türel­mét, hanem kérem, méltóztassék a törvényjavas­latot általánosságban elfogadni. (Helyeslés jobb­Jelöl.) BorOSS Béni : T. ház! (Felkiáltások: Hol­nap! Holnap ! Szavazzunk!) Elnök: T. ház! Ma interpellátió előterjesz­tésének napja van, s közeledik az ideje, hogy az interpellatiók előterjesztessenek. Azt a kér­dést vagyok bátor ennélfogva a szólani kivánó képviselő úrhoz intézni, hogy hosszasabban kíván-e szólni, mert ez esetben kérném, hogy a közelebbi ülésre méltóztassék halasztani be­szédét. Boross Béni : Miután hosszasabban kívánok a kérdéshez szólani, arra akartam kérni s most kérem is a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy a közelebbi ülésen szólhassak. (Helyeslés.) Elnök: Következik az interpellatiók előter­jesztése. Gr. Somssich Iván: T. ház! Horváth Lajos, komarom megyei koltai községbeli lakos, jelenleg O-Gradiskán lévő katona szabadságolása érdekében van szerencsém egy interpellatiót intézni a t. honvédelmi minister úrhoz. Minthogy a tárgy az interpellatióban magá­ban eléggé kimerítőleg elő van adva, én ennél­fogva az idő kímélése szempontjából azoknak paraphrasisától, melyek az interpellatióban fog­laltatnak, ezennel elállók, csak azt kérem, hogy az interpellátió felolvastassák. (Helyeslés.) Antal Gyula jegyző (olvassa az interpella­tiót, mely következőleg hangzik) : „Interpellátió a honvédelmi minister úrhoz. Horváth Lajos komárommegyei koltai községbeli lakos, 1874-ben besorozott hidász múlt évi június 19-én ezredéhez, mely r szintén mozgósítva lett, behivatott s mai napig O-Grradiskán vissza­tar tátik.

Next

/
Thumbnails
Contents