Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-130
130. országos ülés május 21. 1870. 27Í Ausztriának igy kedvezőbb, Magyarországnak ugy károsabb. Nagyon kíváncsi vagyok, t. ház, ha egyszer arról lesz szó, {Halljuk! Halljuk /) hogy azon 25,000 darab kassa-oderbergi vasúti részvény, a mely a közös aktívák közt van, miként osztassák meg, a kormány minő kulcsot alkalmazna? Mert ha áll az, hogy a vasutaknak adott előlegek oly mérvben illetik az egyes államokat, a mely arányban állanak a mértföld-számok egymáshoz, akkor a 25,000 részvény 5 / 6-od része volna a mienk, Vs-od része Ausztriáé; de ha a quota aránya áll, akkor ismét nem áll ez a számítás, a mely a garantia fix voltára vonatkozik. Ezen megosztási kulcs tehát, t. ház, egyáltalában nem helyes és el nem fogadható. De van, t. ház, még egy más ok is, melynél fogva ez el nem fogadható, és ez az, hogy ha a kassa-oderbergi vasútnál praecedenst csinálunk ez alkalommal, a garantiának ily módoni megosztásával, hogy ne tekintessék az egész coinplexum együvé tartozónak, akkor nem fogjuk megóvhatni az országot attól, hogy majd annak idején, a déli vasútra nézve is hasonló kulcs alkalmaztassák és hogy az ismét egy igen tetemes terheltetésével fog járni Magyarországnak, azt nem hiszem, hogy a közlekedési minister ur kétségbe vonja. A t. közlekedési bizottság ezen aggodalomra nézve, melyet az imént kifejeztem, egy érdekes megnyugtatást vett fel a jelentésében. Azt mondja ugyanis a közlekedési bizottság jelentése 14. oldalán, hogy ő ugyan ajánlja ezen megosztási kulcsot az elfogadásra, de nem zárkózhatott el más oldalról azon meggyőződés elől sem, hogy a magyar felfogás teljes érvényre juttatása kétségtelenül előnyösebb lett volna az államkincstárra nézve. Ugyanazért az 1867: XV. t. ez. 7. §-a magyarázatánál a jövő anolog •eseteknél fentartandónak véli az eddig elfoglalt álláspontot. Hát mit bizonyít ez ? Azt bizonyítja, hogy a mit mi mondunk, mint a közlekedési bizottság kisebbsége, az a helyes. Hiszen ilyen fenntartásokkal, minőt a többségi jelentés mond, ilyen megnyugtató pótindítványokkal volt szerencsénk a kormány részéről már sokszor találkozni. Midőn Bécscsel a közgazdasági egyezségek keresztül vitettek, minden törvény után volt ilyen -pótindítvány. A vámszerződésnél proponáltatott a kormány részéről, hogy nyugodjunk meg abban, de utasítsuk a kormányt a kereskedelmi szerződések megkötésére. Láttuk, hogy mennyire mentünk. A banktörvénynél kérte a kormány, hogy szavazzuk meg a banktörvényt, hanem utasítsuk egyúttal a kormányt, hogy tanulmányozza azt, mennyiben fog ez megfelelni Magyarország érdekeinek. Ennek is látjuk eredményét. (Igaz! balfeläl.) A czukoradónál pláne az indítványoztatotí, illetőleg, hogy jobban fejezzem ki magamat, az fogadtatott el a kormány részéről, hogy nem egészen jó a ezukortörvény, hanem határozza el a kormány, hogy tanulmányozza az Oroszországban levő zónarendszert, miként lehetne azt nálunk alkalmazni? Ez már szokássá vált, hogy ilyen édesítőkkel akarják az ügyet kedvesebbé tenni, de a mint ez eddig nem volt eredményre vezető, ugy legyen meggyőződve György Endre tisztelt barátom, mint szerzője ezen jelentésnek, hogy itt sem lesz valami nagy eredménye ezen óhajtásnak. Hogy a törvényjavaslat az eperjes-tarnowi vasutat kívánja a kassa-oderbergi vasutba beolvasztani, és hogy a t. kormány ahhoz hozzájárul, az előttem, megvallom, megfoghatatlan. Az eperjes-tarnowi vaspályának galicziai része ma az osztrák állam birtokában van. Ezen darabot egy nagy részben magyar vasút kezeli, az első gácsországi pálya, a mely Legénye-Mihályitól Lubkovig magyar. Az eperjes-tarnowi vaspálya magyar részét kezeli annak építése óta a magyar állam. Most ezen rendezés mellett akkor, midőn arra kell törekednünk, hogy a vasutakra az állam befolyását mozdítsuk elő, tegyük nagyobbá, ezen darab részt kiadja az állam kezéből, lemondván arról, a mit eddig birt, hogy a kassa-oderbergi vasutba beolvasztassák. Én azt tartom, t. ház, hogy egy helyesen felfogott vasúti-politika mellett az eperjes-tarnowi vaspálya magyar része nem tartozhatik más combinatióba, mint azon vonalba, mely Budapesttől Miskolczon, Kassán, Eperjesen át Tarnow felé vezet. Ez egy egyenes természetes vonal. Az az argumentum, hogy azért kell az eperjes-tarnowi vaspályát beolvasztani a kassa-oderbergibe, mert különben a gácsországi vasutakkal való egyetértés mellett a kassa-oderbergi vasútra irányuló forgalom Galiczia felé tereltetnék ; ez az egyetlen argumentum, mely a kormány indokolásában van, egyszerűen elesik annak constatálása által, hogy hisz az a vonal, a melytől fél, Kassától Oderbergig 448 klmnyi hosszú, mig a magyar részen való vonal csak 351 klmnyi és igy 25 százalékkal rövidebb, tehát a magyar vonallal nem fog versenyezhetni, Emlékezem, midőn itt szó volt arról, hogy mi módon építtessék a határőrvidéki vasút, felemlittetett a budapest-zimonyi vonal, hogy ezzel is párhuzamban létezik a déli vasút, maga a minister ur és igen helyesen mondta azt, hogy ha egyszer kiépül a budapest-zimonyi vasút kelet felé ez 10%-el rövidebb lesz, mint a déli vonal. Ha 10%-el rövidebb vonalon a magyar kereskedelem versenyezni nem bír a 10%-el hosszabb vonallal, akkor abban a kereskedelemben nincsen életképesség. Itt 25%-el hosszabb a vonal, a melytől félünk, s azon kívül az a vasút, a mely
