Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-130
£68 l so- országos fi latot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Lichtenstein József: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Mozgás. Elnök csenget.) Azon külön véleményben, melyet szerencsém volt Eáth Károly t. képviselőtársammal együtt ezen törvényjavaslatra nézve beterjeszteni, — mely külön, véleményhez később a pénzügyi bizottság t. tagjai közül Bujanovics Sándor, Horváth Lajos és Lukács Béla képviselő urak is hozzájárultak, —• volt szerencsém részletesen előadni azon indokokat, melyek bennünket arra bírtak, hogy arra kérjük a t. házat, méltóztassék a beterjesztett törvényjavaslat elvetéséről a különvéleményt elfogadni. Mindamellett, hogy a különvéleményben részletesen nyilatkozunk, engedelmet kérek, hogy még némelyeket, ha tán kissé hosszabban is, elmondhassak. (Halljuk!) E tárgy felette fontos; fontossága nemcsak azon kérdésekben rejlik, melyek magában a törvényjavaslatban foglaltatnak, de fontos a tárgy különösen azon összeköttetéseknél s viszonylatnál fogva, melyekben a kassa-oderbergi vasút ügyeinek rendezése egyéb vasut-politikai kérdéseinkkel van. Nem fogja tagadui senki, t. ház, hogy vasutaink építésénél a legutolsó decenniumban sok hibás lépés történt; ép azért azt gondolom, meg kell ragadnunk minden kínálkozó alkalmat arra, hogy azon hibák, melyek történtek, rectificáltassanak. Erre alkalmat, legjobb alkalmat nyújt e törvényjavaslat megvitatása. — Es ezen kérdések összekapcsolását annyival inkább kell nekünk sürgetnünk, mert már évek óta hiában kérjük a kormányt közlekedési politikájának bővebb megismertetésére; hiában tette a kormány megalakulásakor azt az ígéretet, hogy egyik főczélja a vasúti politika megjavítása, egy helyes vasutcsoportosítás létesítése, a vasutak terheinek csökkentése: mert fájdalom, e tekintetben mindeddig egyebet nem tudunk, mint azt, hogy minden egyes felmerülő vasúti vita alkalmával a sugalmazott lapokban azt olvassuk, hogy albizottságok dolgoznak, hogy enquétet fognak összehivatni, de magát a czélt elérve, sőt még csak megközelítve sem látjuk. (Igaz! balfelöl.) Én ezen okoknál fogva t. ház, leszek bátor a kassa-oderbergi vasút intern kérdéseinek megbeszélésén kivül, majd ezen térre is átmenni. De mielőtt ezt tenném, és mielőtt magára a kassaoderbergi vasút ügyeire rátérnék: kénytelen vagyok minden félremagyarázás kikerülése végett, mindenekelőtt a t. előadó urnak számítási összeállítását röviden megczáfolni. (Halljuk!) Én nem fogom azon adatokat, melyek az ezen törvényjavaslat elfogadásából Magyarországra háramló terhek nagyságára vonatkoznak, — most részletesen felsorolni; én nem fogom a t. házat ezen és május SÍ. 1879. kérdésnél részletes számítási tételekkel foglalkoztatni, csak egyszerűen constatilom azt, hogy a t. előadó ur azt állítja, hogy összes ferheltetésünk ezen kérdésnél nem tesz többet, mint 150 ezer frtot, tehát nem áll azon 300 ezer frtnyi új összes teher, a mit mi a kisebbségi különvéleményben állítunk. Igen hosszú lenne ezt egyes számítással most részletezni, azért én segítségül veszem ez alkalommal is t. képviselőtársam György Endre urnak saját állításait, a ki mint szerkesztője a közlekedési bizottság többsége jelentésének, ezen többségi jelentés tizenkettedik oldalán, mint végresultatumot azt mondja: „Megfontolandó végül az is, hogy bár ez új garantta-emelés folytán a kassa-oderbergi vasut magyar hálózata mértföldenkint 64,800 ezüst frtuyi garasitiát fog élvezni a régi 60,800 frt helyett." Tehát e szerint, t. i. a közlekedési bizottság hivatalos jelentése szerint, a vasut tőlünk, t. i. Magyarországtól, négy ezer írttal fog mértföldenként többet élvezni. Méltóztassék már most a Magyarország területén lévő negyven mértföldet 4,000 frttal sokszorozni, kiderül, hogy 160,000 frttal több az egyenes garantia. Méltóztassék a 160,000 írthoz hozzávenni azt, hogy 340,000 frt arany-garantiát is vállal az állam e törvényjavaslatban az eddigi ezüst-garantia helyett, a melynek 15% különbözetét a 340,000 frt után 45,000 frtba véve, összesen már kitesz 205,000 frtot. Méltóztassék ehhez hozzávenni, hogy a kamatmegosztással megint lesz vagy 100,000 frt garantiánkkal több, és igy kijön tehát a 300,000 frt, a mit mi mondunk, és a mely mindenesetre alaposabb összeg, mint az, a melyet a t. előadó ur kiszámított. (Madarász József közbeszól: A jöv'ó esztendőre már magok is elismerik!) Ezen kitérés után magára a tárgyra térve, t. ház, a mi magát a kassa-oderbergi vasut dolgát illeti, az tulajdonképen három ágra osztható fel. Nem tartom egyáltalában szerencsés coinbinatiónak azt, hogy itt különböző természetű kérdések complicáltatnak, hogy annál nehezebben oldassanak meg; de ha már a kormány jónak látta ellenkező kérdéseket együtt combinálva behozni, élni kell az adott helyzettel, és ahhoz alkalmazkodva, a bírálatot megtenni. Az első ág a pótépítkezésekért követelt összegeknek rendezése; a második ág a kamatgarantiának mi módoni megosztása Ausztria és Magyarország között; a harmadik ág az eperjestarnowi vasúttal történendő fusió. A mi az elsőt illeti, t. i., hogy a társulatnak a pótépítkezésekért követelt 4.600,000 frt kifizetésére engedtessék meg egy új, 6.800,000 frt értékű kölcsön kibocsátása, a melynek kamatterhet a részvényesek és az állam fizeti, a mi
