Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-118

118. orsságo* tlés május 7.1879. ff, el lehet mondani, hogy könnyelműséggel elhanyagoltatok az erdők ügye Magyarországon és előidóztetett az, hogy Magyarországon mindenki ura lévén az akkori időben saját erdejének, kiki minden törvény ellenére gazdálkodott és garázdálkodott erdejében. Midőn 1867-ben helyreállott az alkotmányos idő, midőn törvényeink ismét alkotmányos közegek ellenőrzése alatt állottak, akkor már a megyék, törvényhatóságok, melyek hivatva voltak eljárni, egy rendkívüli állapotot találtak, melylyel szemben bármily szigort akartak is érvényesíteni, nagy nehézségelvbe ütköztek, hogy a végrehajtásnál a legnagyobb óvatossággal kellett eljárniok. Innen van az, hogy a kik az akkori megyei életben jártasok, tudni fogják, hogy mennyi panasz fordult elő e tekintetben; és mennyire sürgettetett az intézkedés. De lébe tett-e akkor azon törvényeket azon viszonyok köztt, melyeket a hosszas provisorium, a hosszas Bach-rendszer teremtett, kellő szigorral végrehajtani? Egyes törvényhatóságok, egyes megyék azon törvények hiányát, melyet az újabb viszonyok idéztek elő, szabályrendeletekkel igyekeztek pótolni. Több megye készített szabályrendeleteket az erdők kezeléséről, több megye pedig a tekintetbeni sürgetésére azon megnyugtatást nyerte, hogy már készül az erdőügyi törvény, a mint valóban 1868. óta mindig készül. A törvényhatóságok tehát vártak a készítendő törvényre és igy van, hogy sok helyen e várakozás okozta, hogy egyáltalában tényleges tabula-rasa jött létre I az erdőügyek viszonyaiban. Ez történt az erdőügyi gazdaságban Magyarországon. Most a hosszas várakozás munkája itt van a t. ház asztalán tárgyalás alatt. És valóban ideje is már, hogy e törvény elkészüljön, hogy hosszas várakozás után egyesek mint törvényhatóságok megnyerjék a magok eljárásának cínosuráját; igénylik azt a közgazdászati viszonyok, igénylik a hatóságok, igénylik a magánosok érdekei is. Azonban sajnálattal kell megjegyeznem e törvényjavaslatra, hogy meglátszik rajta a hosszú évek munkája, meglátszik, hogy minden évben más más kezek vették munka alá. Valószínű, hogy minden év férfiainak meg voltak saját egyes kedvencz ideái ; ha nem találták benne, beleszúrták, ha valami olyat találtak benne, a mely az ő ideájoknak meg nem felelt, kitörölték, egyszóval meglátszik a sok kéz munkája rajta és igy meglátszik, hogy a, törvényjavaslatban nincs meg a szolid következetesség ugy az administrationálls részében, mint a gazdaságra vonatkozó intézkedéseiben ; egy szóval oly munkálatnak tűnik fel, hogy valóban a törvényhozás hivatva van, sőt én ki is kérem a törvényhozás figyelmét, hogy mindezekre a legnagyobb gondot fordítson és kiigazítva öntse törvénybe. Hogy ezen általános megjegyzésemet indokoljam, pl. mindjárt rámutatok a törvény azon intézkedésére, hogy mig a véderdők meghatározásánál csupán csak a közigazgatási bizottságot hallgatja meg, a törvényhatóság pedig mindig mellőzve van következetesen minden irányban; addig pl. ott, a hol a fausztatásról szól, hogy miként szállíttassák le a fa az erdőből, a mi nem is oly nagy fontosságú, ott már a 182. §-ban előírja hogy a törvényhatóság meghallgatása után történik intézkedés. Midőn a törvényhatóság, a megye, teljesen ignorálva, teljesen kiszorítva van ezen törvényjavaslatban, hogy nemcsak tanácsát, hanem még meghallgatását sem igénylik: hogy akkor épen ezen pontnál egyszerre a törvényhatóságot, veszik elő, a törvényhatóságot, a melynek jóformán az egész törvényhez semmi köze, semmi joga nincs, a mely az ügyet többé nem tanulmányozza, a mely többé asztalán elő nem kerül, hogy ily ügyekben ő adjon tanácsot és véleményt, ez azt hiszem, következetlenség. Vagy minden kérdésben meghallgatandó a törvényhatóság, mert ezt hozza magával a következetes administratió, vagy ha minden kérdésben nem, akkor egyáltalában sehol sem. {Helyeslés a szélső bal felöl.) Én részemről e törvényjavaslat administrativ részében azt találom, hogy az erdőügy utoljára sem olyan állami érdekű ügy, mely egyformán érdekelné az ország egyik részén lakót, mint a másik részén lakót, s ha közvetve állami érdekű is, közvetlenül mindig harmadik személyt érdekel, tehát ez ügynél ezen elvnél fogva az Önkormányzat érvényesítendő, mely nálunk a megyék és törvényhatóságokban van képviselve. Én ez oknál fogva e törvényjavaslat alaphibájának tartom azt, hogy benne a törvényhatóságok egyáltalában mellőzve, ignorálva vannak. Az önkormányzat, ha egyébre nem is, de ily dolgok vitelére már a helyi érdeknél fogva jogosult. Másodszor alaphibának tartom azt, hogy az egész ügy centrálisáivá van a ministerium kezében. Mert én alig birom magamnak elképzelni, hogy például mindjárt az 1-ső §. végrehajtásánál, hol a véderdők meghatározása forog szóban, melynek meghatározása a földmívelés és kereskedelmi ministerium körében történik, mikép hajtja végre a ministerium e szakaszt. Kétségkívül nem tehet mást, mint hogy átutazó ügynököket küld ki, felvéteti az egész országban mindazon részeket, melyek véderdőkül szükségeltetnek, munkálatokat dolgoztat ki, azokat aztán megküldi a közigazgatási bizottságoknak az egyes helyekre, hogy nyilatkozzanak felette; azok nyilatkozván, ismét magához veszi a ministerium és végleg határoz. Méltóztassanak elképzelni, hogy ha