Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-126

120. országos ülés május 16, 1879. 201 irányban, mint birónak kellene szerepelnie: igen kérem a t. házat, méltóztassék a hozott határozatot ugy, a mint már a múlt alkalommal indítványozni szerencsém volt, tárgyalás és hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldeni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Simonyi Ernő: Én valóban azt hiszem, hogy senki sem fogja ezen kérdést pártkérdésnek tekinteni. (Felkiáltások a szélső balról: Dehogy nem!) Itt hiányzik az ok, hiányzik rá minden inger, minden alap. Mert ugyan, mit nyerhet valamelyik párt az által, ha a felsőházhoz küldetik vissza, A képviselőház helybenhagyta az eljárást, tehát a képviselőház nem kívánja felelősségre vonni, nem kivánja vád alá helyezni a ministeriumot azon tényért, hogy a honvédek mobilisatiójába beleegyezett. Már most a képviselőház egyik pártjának sem lehet érdekében azt még egy másik fórum által megerősíteni. Ha érdekében volna valakinek, érdekében lehetne az ellenzéknek, mert hiszen egyedül az remélheti — legalább megvan a lehetőség — hogy a főrendek mást határoznak. Mert ha ugyanazt határozzák, a mit a képviselőház határozott, akkor marad a dolog abban, a miben maradna, ha Madarász t. képviselőtársam indítványa elfogadtatik. De ha mást határoznak, akkor az ellenzék talán nyerhetne valamit pártja részére. Tehát hiányzik az indok arra, hogy az ember pártszempontból tárgyalja a kérdést. Hanem van egy nagyfontosságú szempont, az alkotmányosság szempontja. Az alkotmányosság és különösen a parlamentaris kormányformának alapfeltétele és alapelve a ministeri felelősségben rejlik. Mert ha azt mondjuk, legyen egy erős centralis kormány, mely majdnem absolut hatalommal rendelkezik az országban, mely centralisálja a maga kezébe az egész kormányzatot és még azért se legyen felelős, akkor parlamentaris életünkben a legnagyobb despotismus existál. A parlamentaris kormányzatnak első feltétele és első kelléke a ministeri felelősség. Már most a ministerelnök ur azt mondja, hogy az ő nézete szerint a felsőházhoz azért kell áttenni e határozatot, mert Madarász képviselőtársam a különféle ministeri felelősségi fogalmakat összezavarta. Engedelmet kérek, én csak egy ministeri felelősséget ismerek: vagy helyesli a törvényhozás a ministerium eljárását, vagy nem helyesli. Ha helyesli eljárását, a további felelősségre vonatás természetesen megszűnik; mert ott nincs helye a felelősségnek, a hol eljárását helyeslik. De a hol nem helyeslik, ott külön indítvány tehető, hogy a ministerium feleletre vonandó, vád alá helyezendő. Azt mondja a minister ur, hogy minden parlamentaris fogalom szerint e felelősségre vonást a parlament mindkét házának kell gyakorolni. Meglehet, hogy másutt ugy van, de nálunk a KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. VI. KÖTET. s törvény másképen rendelkezik. Nálunk az 1848: III. törvényezikk 33. §-a azt mondja, hogy a vád alá helyezés a képviselőház kizárólagos joga és kötelessége; és egyedül abban fekszik a ministeri felelősség, mert vagy helyesli a ház a kormány eljárását, és akkor természetesen nem vádolhat senkit, mert helyes az eljárása, vagy nem helyesli, és akkor vád alá helyezi. Már most, hogy ha méltóztatnak e kérdést a főrendiházhoz áttenni, a főrendiháznak kétféle határozata lehetséges: vagy helybenhagyja a képviselőház határozatát, vagy azt megváltoztatja. Ha helybenhagyja, akkor nem cselekedett mást, mint azt, a mi már megtörtént, és akkor igen felesleges dolgot csinált. Ha megváltoztatja, méltóztassanak felvenni, akkor a magyar alkotmánynak minden alapelve fel van forgatva, akkor az initiativa a felsőház kezébe megy át, még pedig ellenkezőleg az alsóház határozatával, mely e részben döntött. Már pedig, hogy nálunk az initiativát bármely kérdésben, különösen a ministeri felelősséget illetőleg, a felsőház gyakorolja, ebbe az ország népképviseleti rendszerénél fogva, én ) részemről beleegyezni nem tudok. Azt monda a ministerelnök ur, hogy a törvény, mely erről rendelkezik, a törvényhozás mindkét házáról szól. Ha az akkori törvényhozás ezt akarta volna kifejezni, akkor ezt az első szakaszban kimondta volna, és ez sokkal logicusabb is lett volna, hogy azon szót, melyet az egyik szakaszban használtak, a másikban is használják, ha nem kívántak más fogalmat kifejezni; de épen mert más fogalmat akartak kifejezni, nem használták azon szót, mely eufonia tekintetében jobban hangzott volna. Nem azt mondták: a törvényhozás, hanem azt, hogy az „ország képviselete"; már pedig, hogy hol van az ország képviselete, azt tudjuk, mert a született és kinevezett törvényhozók nem képezhetik az ország képviseletét, hanem képezhetik csak azok, kiket mint képviselőket az ország népe ide, a képviselőházba küldött, a kik őt képviselik. Ezek szerint világos, hogy nem pártérdek szempontjából, hanem csupán egy alkotmányos elvnek megmentése szempontjából ellenezzük e határozatnak a felsőházhoz való áttételét. Másodszor azért, hogy akár áttétetik, akár nem, a ministerium egyáltalában semmit nem ér el vele, mert a képviselőháznak a múlt évi deczember 18-án hozott határozata által a dolog befejezve van, tökéletesen fedezve van, minél jobban a felsőháznak határozata sem fedezheti. Itt tehát sem a kormány, sem a képviselőház nem nyerhet semmit; hanem igenis veszíthet az ország alkotmányossága, veszíthet a parlamentarismus a maga alapelveiből, midőn a ministeri felelősséget, mely törvény szerint egyedül ezen házat illeti, s a felelősségre vonatkozó initiativát a főrendiházáé