Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-125

174 125. országos filés május 25. 1879. módosítások adattak be. Legelőször általában a 117. §-sal szemben áll Veszter Imre képviselő ur módosítványa, mely helyette a következőt kívánja (olvassa): Felkérem azon képviselő urakat, a kik a 117. §. bekezdését és első pontját elfogadják, méltóztassanak feíállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. A 2. pontra nézve Baross Gábor képviselő ur adott be egy módosítást, mely igy szól (olvassa): Felkérem azon képviselő urakat, kik az eredeti szöveget elfogadják, méltóztassanak feíállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Most kérem azokat, a kik e pontot Baross Gábor módosításával elfogadják, méltóztassanak feíállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. A 3. pontra nézve nem adatván be módosítván}

1

, az, ugy hiszem, elfogadtatott. E szerint Veszter Imre képviselő ur módosítványa elesett. Antal Gyula jegyző (olvassa a 118. §-/). Baross Gábor: T. ház! Méltóztassék megbocsátani, hogy e §-hoz hozzászólni bátorkodom, de én mindig igen szerencsétlen gondolatnak tartottam azt, midőn bírósági hatáskörrel a mi viszonyaink köztt oly közegek ruháztatnak fel, a melyekről a közélet tapasztalata fényesen igazolja, hogy ebbeli teendőiknek különféle indokok és okoknál fogva megfelelni nem képesek. Ezen §. ismét a községi biró bíráskodásáról intézkedik, de maga is érzi ebbeli intézkedésének gyöngeségét, mert egy alternatívát hoz fel, melynek értelmében a feleknek joguk van egyszersmind a szolgabíró biráskodását is igénybe venni azon esetekben, melyek 10 frtot meg nem haladó összegeket tárgyalnak. Ezen alternatíva az, mely némileg megbarátkoztat engem azon eszmével, hogy ismét csak a biró intézkedjék, mert ha tisztán a községi bíráskodás volna alkalmazva, ez egyenesen ezen ügyek hiányára szolgálna, holott igy a panaszló a rendes utón is fog tudni szerezni orvoslást. De ha, t. ház, megnyugszom ezen alternatívában, ugy legalább azt az egyet kérem a t. háztól, méltóztassék azon igen számos, nemcsak itt e házban, de a házon kivül levő polgártársainkra is figyelemmel lenni és méltóztassék azok aggodalmainak eloszlatása végett, de azon összhang érdekében is, mely szükséges két egyöntetű törvény alkalmazása köztt, legalább annyi garantiát nyújtani ezen | községi bíráskodást illetőleg, mennyit nyújt az 1877. évi

XXII. t. ez., mely a kisebb polgári ügyek elintézéséről szól. Ezen 1877. XXII. t. ez. 5. §-ában a községi bíráskodást a nagy és kis községekben következőleg szabályozza: „A községi bíráskodást gyakorolják: b) nagy községekben a biró a tanács egy tagjával és a jegyzővel, vagy helyettesével, c) Kis községekben a biró az elöljáróság két tagjával. Az írásbeli teendőket, ha az elöljáróságnak erre alkalmas más tagja nincs, a körjegyző vagy helyettese, avagy egy, e czélra az elöljáróság által meghívott alkalmas községi lakos végzi." T. képviselőház! Jól tudom, és ezen állításomat igazolják a tapasztalatok, hogy a községi bíráskodás e nemében sem találtuk fel azon eredményt, melyet óhajtottunk; de létezik, és sokkal több garaneziát nyújt a községi biráskodásra, ha abban a községi elöljáróságnak több tagja vesz részt, mert feltehető, hogy köztük találkozik egy, ki ért hozzá, vagy legalább a tapasztalásból tud az ilyen dologhoz, és a dolog nincs az elöljárónak kénye-kedvére, önkényére bizva. Midőn pedig tudjuk, hogy az önkénykedés különben sem ritka dolog, mert az elöljárót mindenfelől befolyásolják: akkor könnyes állíthatom azt is, hogy ezen befolyásolás több emberre nehezebben gyakorolható, mint egyre. Azért kérem a t. házat, hogy méltóztassék ezen biztosíték nyújtása végett azon módosítást elfogadni, melyet e tárgy érdemében beadni szerencsém van (Halljuk! Olvassa): Az első pontba tétessék: „Tiz frtot felül nem haladó lopások vagy ugyanazon összeget felül nem haladó kártételek eseteiben az első fokú bíráskodást kis és nagy községekben a szolgabirón kivül az 1877 : XXII. t. ez. 5. §-ának b) és c) pontjaiban megjelölt községi bíróság is gyakorolhatja." Ajánlom azért a t. háznak módosítványom elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Antal Gyula jegyző (olvassa) Tisza Lajos: T. ház! Én mindig szerencsétlen gondolatnak tartottam azt, hogy h elméleti téren kifejtett logicai következetességszempontjából a gyakorlati élet követelményeit elmulasztjuk megalkotni és csak azért, hogy egy elméletben felállított és magában véve helyes princípium a végletekig keresztül vitessék; ez által azt eredményezzük azután, hogy az ország polgárainak nagy részét felesleges zaklatásnak, költekezésnek tesszük ki. És e tekintetben egy bizonyos fokig az előttem szólóval egy terrénumon állok; mert hiszen ő az előbbi vitában ennek a nézetnek adott kifejezést. Azonban a most behozott módosítványát ugyanezen elv vallásánál fogva, vagy továbbvitelénél fogva, a mint ő veszi ez elvet, nem fogadhatom el és kérem a t. házat, ne méltóztassék azt elfogadni. Bátor vagyok példákkal illustrálni a dolgot. Miről van itt szó? szó van arról, hogy ha elfogatik egy kisebb erdei lopáson kapott egyén, mondjuk 50 kr., 1 forint, 2 frt értékű vagy 10 frtig terjedő értékű tárgygyal, az ily egyének már nagyrészt ismeretesek a községi elöljárók előtt, rövid utón végez vele a községi előljáró; a törvény szerint megszabja reá a büntetést, eleresztik őt, mehet a dolgára, elmehet az erdőcsősz vagy kerülő is a maga dolgára, és nem marad felügyelet nélkül az erdő; ezzel az ügy be van fejezve. Holott, ha a baga-