Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-125
170 12ä. országos ülés május 25. 1879. az előadó ur is megjegyezte, ezen módosítványt elfogadottnak jelentem ki. A harmadik kikezdés, miután Thaly Kálmán t. képviselő ur módosítványát mindenki elfogadta, Thaly képviselő ur szövegezése szerint elfogadottnak jelentem ki, s igy Madarász József képviselő ur módosítványai elestek. Következik a 116. §. Baross Gábor jegyző (oluassa a 116. %-t). Elnök: Madarász József képviselő ur e szakasz kihagyását indítványozván, felteszem a kérdést. A kik a 116. §-t elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A §. elfogadtatik és igy az indítvány elesett. Baross Gábor jegyző : Bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy a 82. §-nak második bekezdése e §. tárgyalásáig függőben hagyatott. Miután most a 116. §. elfogadtatott, szükséges a 82. §. második bekezdése iránt intézkedni. (Helyeslés) Antal Gyula jegyző (olvassa a 82. §. 2-dik bekezdését). . Elnök: Méltóztatik-e a t. ház elfogadni a 82. §. második bekezdését? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik. Baross Gábor jegyző (olvassa a harmadik fejezet czíraét és a 117. g-t). Veszter Imre: Az 1869. törvényczikk 4-ik czikke mindjárt 1-so §-ában azt rendeli, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól véglegesen elválasztatik, a mi per eminentiam azt jelenti, hogy a magyar honpolgároknak vagyona és egyéni szabadsága felett egyáltalában és minden esetekben csakis törvényben meghatározott qualifieatióval rendelkező s a király 0 Felsége által kinevezett biró mondhat ítéletet. A sancíionált törvényben kimondott ezen sarkalatos elv alapkövét képezi egész igazságszolgáltatásunk jelenének, jövőjének s én meg vagyok győződve arról, hogy Magyarország újabb korának egyik legnagyobb vívmányát veszélyeztetnek, ha jogszolgáltatásunknak ezen vezérirányát eltéveszteuők vagy ezen csorbát ejtenénk. Az erdőtörvényjavaslat 117. §-a mindazonáltal közigazgatási közegeinkre kívánja ruházni az erdei kihágásokban való bíráskodást. Ez, t. ház, határozottan ellenkezik az általam hivatolt törvénynyel; hogy pedig egy érvényben álló organicus törvény, mely az egész igazságszolgáltatásnak, tehát az államélet egyik külön factorának ugy szólván basisát, életfeltételét képezi, egy — az államélet egészen más viszonyait érdeklő más törvénynek — az erdőtörvénynek szerkesztésével, tehát mintegy kerülő utakon elejtessék, avagy legalább lényegében megcsonkíttassák, az, t. ház — azt hiszem — ép oly incorrect, mint hibás eljárás volna. Tudom ugyan, hogy az igazságszolgáltatás különválasztásának nagy princípiumán már a bagatell-törvény behozatala is nevezetes rést ejtett; ezen — szerintem sajnos präcedens azonban itt a jelen esetben még csak analógiát sem képez, mert eltekintve attól, hogy a bagatell eljárásnál a közigazgatási közegek bíráskodása nem rendszeres s nem általános, hanem csak quaiificáltabb válogatott egyes tisztviselők által, csupán csak az ezért felelős minister speciális meghatalmazványa alapján gyakorolható, nem is kell elfelejtenünk, hogy a bagatell ügyek és az erdei kihágások elbírálása s elbirálhatása között igen nagy a különbség. Én megengedem, hogy lehetnek kisebb, világos adóssági esetek, a melyeknek érdemleges elbírálására elvégre a falusi biró is elegendő képességgel bir; mert azon kör, melyen belül a bagatell-ügyek többnyire mozognak, gyakran nem épen sok szakképzettséget igényel: azonban ott, a hol a honpolgároknak nemcsak egynehány forintjáról, hanem személyes szabadságáról és polgári becsületéről vagyon szó; a hol a vizsgálati fogság és házkutatás alkalmazását megengedjük; a hol nehézkes jog-defmitiók szerint kell bíráskodni ; a hol minduntalan a polgári és eriminalis codexre, a közönséges rendőri, a bagatell-törvényre s az ezen. törvényekben alkalmazott jogelvekre hivatkoznak; a hol tehát mi magunk is sokoldalú előismereteket és szakképzettséget praetendálunk: ott, t. ház, nézetem szerint a bíráskodást másra mint a qualificált rendes biróságra nem bizhatjuk. Hisz tudjuk mindannyian, hogy a büntető igazságszolgáltatás az igazságszolgáltatás minden nemének és ágának épen legnehezebb, legkényesebb, s a szakember ismereteit leginkább kihívó s kipróbáló részét képezi. Indítványozom tehát, hogy az erdő kihágásokban való 1. fokú bíráskodás a kir. járásbíróságokra ruháztassák. Hogy az igazságszolgáltatásnak ezen ágát miért vonjuk el a rendes bíróságok illetősége alól, s miért ruházzuk azt közigazgatási közegeinkre, arra én alapos okot s indokot valóban nem találok. Hallottam ugyan azon érvelést, hogy a szolgabíró jobban ráér, s jobban megteheti, mert kevesebb a dolga, mint a járásbíróságoknak. Ez azonban igen nagy tévedés; mert eltekintve attól, hogy a szolgabírónak csak egy segédje van, mig ellenben a járásbíróság a szükséghez képest bővíthető nagyobb apparátussal dolgozik : én ugy tudom, hogy sok dolga van ugyan mind a kettőnek, mig azonban újabban a járásbíróságok dolga a bagatell törvény behozatala által lényegesen csökkent, addig a szolgabirok teendője az utolsó években egyáltalán, de különösen a gyámi törvény behozatala által oly
