Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-123

123. országos ülés Májas 13. 1879. jg>j *ék, hanem megvizsgáltatik előbb a panasz alapossága. Molnár Aladár (közbeszól): Hogyan lehet ? Báró Kemény Gábor földművelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Igenis, nagyon könnyen lehet, és e tekintetben útmutatást ad a 63. §., a mely úgy szól: „Ezen hatósági közegek a történt feljelentésről az illető erdőfelügyelőt azonnal értesítik, a tényálladéknak szükség esetén a helyszinén való felvételére és megállapítására pedig 3 héten túl nem terjedhető tárgyalási határnapot tűznek ki, melyre ugy a kir. erdőfelügyelő, valamint az érdekelt felek az esetleg szükséges szakértőkkel és tanukkal együtt meghívandók." Mihelyt nincs rá szükség, mihelyt meggyőződik az erdőfelügyelő a felől, hogy alaptalan zaklatás forog fenn, bejelenti, hogy a feljelentés alaptalan és az egész dolog mellőztetni fog. Kérem tehát & t. házat, ne méltóztassék elfogadni azon indítványt, miszerint a §. visszautasittassék a bizottsághoz, hanem méltóztassék elfogadni a §-t ugy, a mint van. (Helyeslés.) Madarász József: T. képviselőház! Én valóban nem vagyok megnyugtatva a t. minister ur felszólalása által. Méltóztassék meggondolni, azon esetben, ha az erdőfelügyelő alaptalannak találja a feljelentést, gondoskodva van-e arról, hogy az alaptalanul feljelentő, a ki mindenesetre költséget, kárt és alkalmatlanságot okoz a birtokosnak, illő jutalmát megnyerje? Erről én nem látok gondoskodást. Nem kívánom azt, hogy a §. visszautasittassék a bizottsághoz, hanem méltóztassék a t. minister ur vagy bárki egy megfelelő szerkezetet ajánlani. T. barátom nem mer — és én is ugy volnék — szerkezettel előállani, mert attól tartunk, hogy ba az a leghelyesebb is, leszavaztatik. Készemről tehát csak arra kérném a t. minister urat, hogy mivel magam is ugy látom, hogy a 63. §. szerint van némi enyhítés, de a zaklatás mégis csak megtörténik, mert az erdőfelügyelő kimegy a birtokoshoz, a kutatás megtörténik, s ha az erdőfelügyelő azt találja, hogy semmi rósz nem történt, a feljelentő még sem büntettetik meg. Kell tehát, hogy az alaptalanul feljelentő megbüntetésére létesíttessenek rendszabályok. (Helyeslés bal felöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T, képviselőház! Én nem annyira a dolog érdeméhez akarok szólani, hanem általában az itt felmerült nézethez, melyet Molnár Aladár t. képviselő ur pendített meg, hogy nem ajánl módosítást azért, mert tudja, hogy ha az hiányt pótol is, részünkről nem fogadtatik el. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ha módosítása az ő felfogása szerint hiányt pótol és a mienk szerint nem, minthogy ő sem csalhatatlan római pápa, KÉPVH.KAPLÓ 1878—81. VI. KÖTET. nem fogjuk azt elfogadni; de ha hiányt pótol a mi felfogásunk szerint is, akkor igenis elfogadjuk. A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy én úgy tudom, hogy módosítvány beadása nem annak a feladata, a ki nem látja aggályosnak a szöveget, hanem annak a feladata, a ki aggályosnak látja. S ha valaki az általa hitt hiány ellenében érvényesíteni akar valamit, valóban és komolyan csak az az egy módja van hogy eszméit concrét alakban, módosításban fejezze ki. Mert a bizottsághoz minduntalan való visszautasítás nem eredményre vezet, hanem vezet minden törvényjavaslat tárgyalásának lehetetlenné tételére. En tehát azt kérném, ne méltóztassék rósz néven venni, ha mindent, a mit ő hiánynak lát, mi nem látunk annak; s ne méltóztassék azt következtetni, hogy akkor sem fogadják el indítványát, ha azt látjuk is, hogy hiány van. Másfelől pedig, ha csakugyan méltóztatik hiányt látni, méltóztassék nézetének eoncret módosítással kifejezést adni és biztosíthatom, ha olyan, a mely szerintünk is hiányt pótol, el fogjuk fogadni. Szilágyi Dezső': Azt vártam volna a t. ministerelnök úrtól, hogy azt mutatta volna ki, hogy Molnár és Madarász t. képviselőtársaimnak ezen §. értelme iránt felhozott aggodalma alaptalan. De ő nem azt mutatta ki, hanem arról akarta az ezen oldalon ülőket meggyőzni, hogy az ő módosításaik akkor is, ha ezen törvényjavaslatnak nem érdemét, hanem technikai hiányait — a melyek minden javaslatnak vannak — kifejezésbeli hiányait tárgyalják, kellő figyelemben részesülnek a túloldalon. Már engedjen meg a ministerelnök ur, de nem is volt mindig jelen a tárgyalások alatt: meglehet, hogy tévesen, de az a vélemény uralkodik itt ezen az oldalon, hogy a legártatlanabb, legaprólékosabb technikai módosítás, mihelyt innen jő, oda át oly figyelmetlenséggel találkozik, hogy a ministerelnök legkevésbé van jogosítva azt mondani, hogy a kik e miatt panaszkodnak, ne képzeljék magukat római pápának, csalhatatlannak. (Helyeslés a baloldalon.) Mert a ministerelnök is tapasztalhatta, midőn még ezen az oldalon ült, hogy még a többségnek sem jó mindig abba bizni, hogy többség, hanem a parlamenti tárgyalás természete néha megkívánja, hogy a többség bizonyos figyelemmel legyen az ellenzék iránt is és nagyban előmozdítja a tárgyalás sikerét, ha oly módosítás, melyet ott talán szükségesnek nem tartanak, de károsnak sem — de mely itt aggodalmakat nyugtat meg: ha ilyen ott elfogadtatik. Én részemről megvallom, jobban szerettem volna, ha a t. ministerelnök ur ezen irányban méltóztatott volna befolyását gyakorolni. A mi a dolog érdemét illeti, ahoz is óhajtok egy pár szót szólani. Részemről azt hiszem, hogy azon, nézetem szerint jó akaratú magyarázat, 18