Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-123

123. országos ülés május 13. 1879. 123 kétség ne lehessen. Énnekem egyedül az a czélom. Azon indítványt, melyet Dániel Ernő képviselőtársam benyújtott, én részemről is szívesen elfogadom, sőt az az általam beadott határozati javaslatnak egyik pontját képezi; hanem az engem ki nem elégít, az csak az iránt biztosít, hogy a 8 millió nem fog régi adósságok törlesztésére fordíttatni, hanem csupán azokra, melyek az ez évi rendkívüli árvizek alkalmával kölcsön fejében rögtönözve felvétettek; hanem nem biztosít egyáltalán arról sem, hogy ha az egész kölcsön a 20—24 millió frt, melyről itt szó van, felvétetni nem fog, mert hiszen megtörténhetik, hogy nem jön létre a pénzpiaczok kedvezőtlen állapota miatt, mert egy hét, vagy két — vagy három hónap múlva a pénzpiacz állapota kedvezőtlenre fordulhat. S a 8 millió forint mi módon fizetendő vissza ? Az mondatik, hogy ezen előlegek, rövid időre az 1879 — 80-ik években teljesítendő müveletek véghezvitelére adatnak. Jó, de a társulatok, azt hiszem, igen megköszönnék ezt és nehezen fognának vele élni, ha azt tudnák, hogy 1880. év végén nemcsak a kamatot és a törlesztést, de még a kölcsönt is vissza kell fizetniök. Erről a törvényben semmi provisio nincs. Én óhajtanám, hogy hagyassék ki a törvényből mindaz, a mi egy végleges törlesztési kölcsön megkötésére nézve kötélezőleg kimondatík; másodszor provisio tétessék arra nézve, hogy ha e kölcsön nem létesíthető, mi módon lesz visszafizetendő méltányos törlesztés utján azon előleg, melyet az állam a társulatnak nyújt; mert erről itt semmi provisio nincs. Az is mondatik, hogy: „az előleg visszafizetésének biztosítását a pénzügymini ster, az egyes társulatokkal kötendő szerződésben fogja eszközölni. De hogyha ezek nem akarnak szerződést kötni, akkor mi lesz? A törvény szerint nem kötelesek visszafizetni, hacsak a nagy kölcsön nem létesül, mert ebből történnék a visszafizetés, de hogy ha nem létesül, hogy akkor mi történik, erről nincs provideálva, és én ez iránt kivánok a törvényben provisiót. Ez iránti aggodalmaimat kívántam ezzel kifejezni. Hegedüs Sándor előadó: Simonyi Ernő képviselő ur két megjegyzést tett az első szakaszra nézve, a mennyiben először is helyteleníti azt, hogy abban egyáltalában kölcsönről szól, második megjegyzésében pedig azt kívánja, hogy ne csak ez maradjon ki, hanem, hogy provisio történjék, hogy ha a 7. §-ban említett kölcsön létre nem jött, az előleget a társulatok miképen fizetik vissza. E tekintetben a kormánynak intentiója, mint a pénzügyi bizottság is meggyőződött, az volt, hogy itt némi tekintetben biztosíték adassék, hogy országos ügynek tekintetik ezen kölcsönügy s ez elvileg mondassák ki némi megnyugtatására a társulatoknak és országnak. Én jól emlékezem, hogy épen a ház ezen oldaláról (4 szélső balra mutat) leghatályosabban hangsúly óztatott az, hogy ezen ügy országos ügy, hogy azt a kormánynak kell kezébe venni. Azt gondolom, hogy sem az ügynek, sem a társulatoknak nem árt az, hogy a törvényben kimondatik azon elv, hogy a kormány közvetítésével országos kölcsön vétetik fel. Méltóztattak hallani gróf Lónyai terveit; azok egészen elágazó dolgok, s azt hiszem, hogy ha a kormány erkölcsi kötelességet vállal és általában közvetítőül ajánlkozik, az a társulatok megnyugtatására van, mert itt kimondatik, hogy ezen ügy országos szempontból oldandó meg. Azonban itt nem lehet tovább menni, és a törvényjavaslatban egyebet, mint a mi ezen elv kimondására vonatkozik, felvenni. De azt mondja a t. képviselő ur, hogy arról nincs gondoskodva, hogy mi módon fizetik vissza a társulatok az előleget, ha a kölcsön létre nem jönne. Nem tartozik ugyan az 1. §-hoz, de gondoskodva van róla. A 7. §. első bekezdését szives volt a t. képviselő ur megemlíteni, de megfeledkezett a 2-ik részről. T. i. ezen kérdés a kormány eredeti javaslatában csakugyan úgy volt megoldva, hogy csakis a kötendő kölcsönből fizetendő vissza az előleg. Azonban, a pénzügyi bizottságban aggodalom merült fel, hogy ha azon kölcsön azon idő alatt, mely alatt az előleg: viszafizetendő, létre nem jön, akkor mi módon fizetik az előleget vissza a társulatok. Természetes, hogy ez 100 eset közül 1 eset lehet, de gondoskodni szükséges, abból a szempontból, hogy bizonyos esetekben, ha a társulatok magok között viszálkodásból, vagy huzavonából megakadályozni akarnák, a szerződés létrejöttét a mennyiben országos érdek, egy bizonyos douce violence alkalmaztassák, hogy a kölcsön létre jöjjön. Tehát gondoskodni tartozott a pénzügyi bizottság arról, hogy ezen, mondom 100 közül egyszer előfordulható esetben az ügy késedelmet, vagy akadályt ne szenvedjen, s hogy úgy az egyes társulatok, mint az ügy érdekében, ezen nem várt, nem óhajtott és azt hiszem, a társulat érdekében sem álló esetben a társulatok megfeleljenek kötelezettségüknek. De ezt részletesen a törvényben kimondani nem lehet, mert ez a társulatok financziális viszonyaitól függés, azt hiszem, hogy ha ezen törvényben csak azt mondjuk ki, hogy ezen előleg visszafizetésének biztosítását a pénzügyminister az egyes társulatokkal kötendő szerződésekben eszközli. Ebben vél 16*