Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-118

f. 118. országos filé* május 7. 1879. mására jut, pl. hogy valamely felekezeti tanító a törvényuj-el ellenkező eljárást követ, hogy az az iskolában a magyar nyelvet nem tanítja, vagy ugy nem tanítja, a mint az szabályozva van ; vagy ellenkezőleg tanítja a magyar állam érdekeivei : akkor nem ő fogja a fegyelmi eljárást a ta-'ító ellen elrendelni és nem az ő közegei fosaak felette ítélni, hanem kénytelen lesz az illető egyházi hatósághoz fordulni, hogy ellene a fegyelmi eljárást indítsa meg. A jelen esetben, ha például Erdélyben egy, a román nemzetiséghez tartozó tanító követi el ezt a vétséget, akkor a közoktatásiig}': rainister ur kénytelen lesz Román Mirón érsekhez fordulni, a ki e törvény ellen demonstrált egész a legutóbbi időkig és a kinek talán egyenes utasítása folytán szegte meg a tanító a törvényt, hogy a tanítót büntesse meg. Ez nézetein szerint unicum és nincs állam, a melynek közjogába]] ily viszony fennállana, nincs oly közjog, a mely ily határozatot tartalmazüa egy valóban rendezett, öntudatos és erős államba:!. Azért szólaltam tehát fel, hogy figyelmeztessem a t. házat erre az anomáliára, és hogy ennek alapján, minthogy ez nemcsak abban akadályoz meg minket, hogy e törvényt végrehajtsuk, hanem abban is, hogy egy tervszerű és öntudatos közoktatási politikát kövessünk : arra kérjem a t. házat, hogy ezt az állapotot megszüntetni méltóztassék az által, hogy a törvényjavaslat 6. §-ának 3. pontját mellőzni méltóztassék és a helyett mondja ki azt, hogy a fegyelmi eljárás, mely meg vau szabva a községi és állama tanítókra nézve, s a melyben a biró az illető közigazgatósági hatóság, ez a felekezeti tanítókra is kiterjesztessék. Ennélfogva a következő módosítványt vagyok bátor a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Olvassa.) „A 6. §. 3. pontja következőleg niódosittassék: a jelen törvény rendeleteinek meg nem tartása esetében az összes népiskolai tanítókra az 1876: XXVíIt. t. ez. 7. §-a 3. és 4. pontja alkalmazandók." Baross Gábor előadó: T. ház! Távol legyen tőlem, hogy fi benyújtott első két módosítvány ellenében merev álláspontot akarnék elfoglalni; daczára annak, hogy kötelességem volna a közoktatási bizottság által szövegezett szakaszt minden módosítvány ellen védelmezni. Azonban. t. ház, mindenekelőtt utalva azon módosííványra, melyet Molnár Aladár t. képviselőtársam benyújtott, magam is kénytelen vagyok belátni, hogy a 6. §. első pontja, mely a jelölt nyelvbeli képességének igazolásáról intézkedik, nem egészen világos és mindenesetre visszaélésekre szolgáltathat alkalmat. Mert megtörténhetik az, hogy valamely jelölt részére a bizonyítvány tettleg kiállíttatnék a nélkül, hogy a magyar nyelvbeli képessége tekintetében a tanfelügyelő kellő ellenJ őrzést gyakorolhatna, igy tehát igen czélszerííiiek látszik, hogy a tanfelügyelő a képességet aláírásaival igazolja a bizonyítványon. Igaz, hogy ezen intézkedés némileg ellenkezik bizonyos más fennálló gyakorlati szabályokkal; de végre is kikerülni nem lehet, mert e törvény keretébe különben is be vannak vonva oly intézkedések, melyek a felekezetek intézkedési jogát az iskolák tekintetében némileg korlátozzák. Ennélfogva Molnár Aladár képviselőtársam módosít vány ához hozzájárulok. Nem úgy van azonban azon módosítváuynyal, a melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam nyújtott be. Akkor, midőn általánosságban a javaslat tárgyaltatott, felemlittetett itt e házban, hogy nem nyújt semmi garantiát a törvény azon intézkedése, mely a jelölt képességének megbirálására vonatkozik ; és pedig azon irányban, hogy a jelölt valóban komolyan és részrehajlatlíinul fog-e megbiráltíitni s erre nézve azon nézet került felül, hogy a törvényjavaslatban valamely intézkedést kellene felvenni, és a jelöltet helytelen eljárás ellen megoltalmazni. A képviselő ur ezen eljárást kívánja szabályozni, s elvben kifogásom nincs ellene. De engedje meg a t. ház, hogy a részletekre nézve egy-két megjegyzést tegyek; mert ha szabályoztatik az eljárás, ezélszerű, hogy a legfőbb vonásokban a részletek is érintessenek. Először a módosítványban nincs kimondva, hogy a jelölt, mely időben tartozik a felfolyamodással élni; ez pedig igen lényeges dolog, mert megtörténhetik, hogy valamely vizsgálatnál a jelölt a tanfelügyelő ellenzése következtében az oklevelet meg nem kapja s a jelölt kijelenti, hogy a tanfelügyelő ezen intézkedésében meg nem nyugszik, tehát oly állapot áll be, mely szerint a jelölt nem köteles az oklevél tekintetében megnyugodni; de másfelől nincs is módja a felügyelő hatóságnak, vagy a miuisteriimmak hogy a jelöltre nézve végleges határozatot hozzon, mert utóvégre is a jelölt felfolyamoclása % szolgáltatja az alapot. Eltelhetik majd egy év, két év, mely alatt a hiányt helyre hozhatja, s akkor fogja a kérvényt beadni és ezzel desavouálni fogja a tanfelügyelőt, akkor is, ha ítélete a vizsgálat alkalmával helyes volt. (Ellenmondás.) Bocsánatot kérek, ez igy vau, és azért nagyon ezélszerű a felebbezést határidőhöz kötni. Én ugy tudom, hogy mindenkép fognak keresni kibúvó ajtót arra, hogy általában véve, a képesítés tekintetében a tanfelügyelő által ne korlátoztassanak, ha t. i. ezen jog megadatik. En tehát azt tartom, kössük határidőhöz a felebbezést s ugy vélem, elég volna kimondani, hogy 30 nap alatt köteles az illető beadni a felebbezést. (Helyeslés!)