Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-123

128. országos ülés május 18.1879. J QC) : Ily nagy ezélt egyszerre elérni nem lehet, — bizonyos józan és ozélszerű egymásutánt kell követni. Beismerem , hogy a pillanatnyi szükség igényeinek egy 8 milliónyi előleg teljesen megfelel, s a kormánynak ez iránti gondoskodását -elismeréssel és köszönettel fogadja a Tiszavölgye, « ezt én — mint ezen vidék egyik képviselője —• kijelenteni kötelességemnek tartom. •Azonban joggal kérdhetem : megtörtént-e minden ezen fontos ügyben, minek megtörténni kellett volna, nem mulasztatott-e el a mostani kedvező körülmények kellő kihasználása? Erre nézve vannak észrevételeim, melyeket lehetőleg röviden -elősorolni, kötelességemnek ismerem. Három éve, hogy a tiszavölgyi társulatok nagygyűlése kérelmezte a kormánynál, s azóta folyton szorgalmazza: nyújtana be a képviselőháznak egy törvényjavaslatot, mely a tiszai kölcsön számára bizonyos kedvezéseket engedélyezne, de mindamellett ma sem fekszik a ház előtt a kormány ez iránti javaslata, most, midőn az európai pénzpiacz ily kölcsön kötésére rendkívül kedvezőnek mutatkozik. Az kétségtelen, hogy folyóvá teendő előlegnek eredménye nagy leend, de teljes megnyugvással az előleget csak akkor fognák a társulatok felhasználhatni, végczéljukkoz kellő erélylyel akkor törekedni, ha már ma megadatnak a kölcsön számára a törvényhozás részéről ama kedvezmények, melyek szükségesek arra, hogy már most mepindulhassanak a tiszai kölcsön iránti tárgyalások, úgy hogy a kötésre a nyári időszakot felhasználva, az őszszel a kölcsön iránti törvény meghozathassák. Rövid időre terjedő előleg mindig bajos, gyakran veszélyes dolog, sokszor kényszerhelyzetet teremtett annak számára, ki ily előleget igénybe vesz. Ezt sajnosán tapasztaltuk hazánk legközelebbi pénzügyi múltjában. Miért kell tehát ismét e térre menni, midőn nézetem szerint lehetett volna már a kölcsöntárgyalásokat addig vinni, hogy az, kivel a szerződés köttetett, előleget kellő mérvben adott volna, azon időben, midőn az első ásó és kapa a nagy munkára most a tavaszszal alkalmaztatni fog. Az év elején, midőn hire ment, hogy egy Í20-—25 millióra terjedő tiszai kölcsön köttetni szándékoltatik, több rendbeli bel- és külföldi pénzcsoportok kedvező ajánlatokat tettek. Miért nem terjesztett a kormány a kölcsön iránt törvényjavaslatot még ez ülésszak alatt a képviselőház elé; annak indokát kerestem, s végre megtaláltam az elmondott érvet e törvényjavaslat indokolásában, mely következőleg szól: „A szakértők által megállapítandó szabályozási terv alapján lehet majd megállapítani a kölcsönösszeget", — en részemről ezen állítást nem tartom alaposnak. Hogy szakértők fognak egybehivatni, az nagyon helyes intézkedés, az miudnyájunkat megnyugtat; de azon állítás alaposságát, hogy -— a szakértők véleményének meghallgatása előtt — a kölcsön összegét nagyban és egészben megállapítani nem lehet, azon összeget, mely, ha a kölcsön kedvező kamatláb mellett köttetik, jól, hasznosan, a földérték és jövedelem nevezetes emelésével befektetni lehet; megvallom, el nem ismerhetem. Lássuk azon adatokat, melyekből kitűnik, hogy a kölcsön mérve már most megállapítható. A kormány előterjesztésében maga azt mondja: „A társulatok részéről a partvédelem szempontjából rögtön foganatba veendő munkálatok létesítésére 7—8 millió fog szükségeltetni." Elfogadom e számot, tehát a gátemelési és erősítési munkálatokra kívántatik 8 millió. A szakértők meghallgatása után szükséges, és a társulatok terhére eső munkálatokra, továbbá más még alakulandó társulatok védgátjainak felállítására valószínűleg 4 millió fog igényeltetni. Ma az elkerülhetlen, a gáterösítési munkálatok mellett hasonló fontosságú, s mielébb keresztülviendő a háttéri és belvizek rendezése, vagyis a Tisza árjától mentesített területek kiszárítása: erre lehet 6 millió forintot számítani: s végre nagyfontosságú czél, melyet csakis a tiszai kölcsön folyóvá tétele által lehet elérni: a társulatok fennálló adósságainak törlesztése, illetőleg a tiszai nagy kölcsönbe való beolvasztása; erre kívántatik legalább 7— 8 millió. Miért szükséges ezen conversió vagyis unificatió ? — Először mert a tiszai kölcsön hitelét az lesz képes emelni, ha ezen kölcsönön kivül, az összes 3 millió hold áriért — mely a szabályozás és kiszárítás sikeres keresztülvitele után legalább 3—4 száz millió értéket képviselend — semmi más meliorationális adósság nem fogja terhelni. De ezen conversió j a társulati adósságoknak egy nagyobb törleszj téssel egybekötött nyugalmas és jutányos kölcsönbe való olvasztása szükséges, még azért is, mert a mostani adósságok conversiója után nevezetesen fog könnyebbülni a társulatok pénzügyi állapota. A társulatot terheli az oaztr. nemzeti banktól ezelőtt £0 évvel fölvett kölcsön; ezután törlesztéssel együtt 7% évjáradékból jár; ma már a 41. félévi ráta esedékes, tehát 40% a kölcsönből tettleg törlesztve van, de azért az eredeti kölcsön után jár a 7%; tegyük fel, hogy egy 6%-es vagy 672%-esévjáradéki kölcsönnel lehetne törleszteni ezen adósságot; mi lenne annak eredménye? Több társulat jelenben fizetett annuitásának nevelése nélkül képes lenne az új kölcsönből annyi készpénzt nyerni, mennyivel a töltés emelési és kiszárítás! munkát befejezhetné s igy anyagi jobblétét nevezetesen emelhetné, más társulatok pedig törleszthetnek a magas kamatú