Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-97

58 97. országos ftlé» márezini 26. 1879, \ tartsa és a rendek belegyezése, hozzájárulása nélkül háborút a török ellen ne indítson és idegen katonákat az országba ne hozzon. A törökkel kötött békekötés igtattatott tehát be ezen törvény által. Felemlítem továbbá a linczi békekötést, az 1647 : V. törvényczikket, mely III. Ferdinánd és Rákóczy György erdélyi fejedelem köztt köttetett, ki mint erdélyi fejedelem épen oly souverain volt, mint III. Ferdinánd mint magyar király, s ki velünk nemzetközi szerződést kötött. Ez is beigtattatott. Tagadhatatlan az is, hogy számtalan különböző természetű szerződés köttetett azóta is, az előtt is, melyek a magyar törvényhozás elé nem terjesztettek, a mi által tehát nem ismertetett el a magyar törvényhozás azon joga. hogy hozzájárulása szükséges volna ily nemzetközi szerződések jogérvényéhez. S igy bizonyos, hogy 1848. előtti közjogunkban azon példákból, melyek e részben törvénytárunkban foglalvák, a fönforgó kérdés megoldására nézve biztos támpontot nem találunk. Egy azonban ezen példákból tagadhatlanul kiderül, sezaz, hogy az országgyűlésnek azon joga, miszerint az Ő hozzájárulása nélkül a nemzetközi szerződések ne emelkedhessenek jogérvényre, a szerint magyaráztatott restrictive. a mint a közszabadság hanyatlott, és a szerint magyaráztatott exíensive, a mint a közszabadság virágzott. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon?) Ha már most az 1867: XII. törvényczikkre térünk át és annak 8. §-át olvassuk, ebből is azt látjuk, hogy praecise megoldva azon kérdés, hogy mely külföldi szerződésekre nézve szükséges azok érvényéhez a magyar országgyűlés hozzájárulása, e törvényben nincs. Mert általánosságban meg van ugyan benne mondva, hogy minden ily nemzetközi szerződés a képviselőháznak bemutatandó ; kétségtelen továbbá az is, hogy ezen szerződések, melyek ekként az országgyűlésnek bemutatandók, különféle elbánás alá veendők és hogy ezen bemutatandó szerződések közül nemcsak a XVI. törvényczikkben említett kereskedelmi szerződések jogérvéíiyéhez szükséges a magyar országgyűlés szentesítése, hanem szükséges másokéhoz is; mint parlamenti gyakorlatunk bizonyítja, szükséges nevezetesen a kölcsönös jogsegély iránti szerződésekhez, milyeneket a törvényhozás több ízben tárgyalt és elfogadott, így tehát ebben sem lévén megoldva azon kérdés, hogy melyek e szerződéseknek azon categoriái, melyeknek jogérvényéhez a magyar törvényhozás hozzájárulása szükséges : kell, hogy mi az 1867. törvényczikk 8. §-ának szellemét más alkotmányos államok példáiból keressük és magyarázzuk és igy jutunk megállapodásra az iránt, hogy hol van a határ, melyen belől a nemzetközi szerződések jogérvényéhez a parlament hozzájárulása szükséges. (Halljuk!) Ha nézzük az alkotmányos államok példáit, szemünkbe tűnik a belga alkotmány, melynek 68. §-a azt mondja, hogy kereskedelmi szerződések és mindazon szerződések „les traites de commerce et ceux, qui poudraient gréver l'Etat ou bien individuellment des Belges, n'ont d'effet qu'aprés avoir recu l'assentiment des Chambres" — melyek az államot terhelhetnék, — nincs megmondva, hogy mely tekintetben, — vagy melyek magánszemélyeket terhelhetnek, csak akkor lesznek jogérvényesek, ha megkapták a kamara hozzájárulását A porosz alkotmány törvény 48. §-a szó szerint azt mondja: Der Köuig hat das Recht Krieg zu erklären, und Frieden zn schliessen, aueh andere Vertragé mit fremden Regierungen einzugehen. Letztere bedürfen zu ihrer Gültigkeit der Zustimmung der Kammeru, sofern es Handelsverträge sitid, oder wenn dadurch dem Staate Lasten oder einzelnen Staatsbürgern Verpflichtungen auferlegt werden." Mihelyt valami terheltetés háramlik az államra, ezen törvény szerint is azonnal a törvényhozásnak előzetes jóváhagyása szükséges. Kern említem, hogy az osztrák alkotmány-törvényben ugyanez a rendelkezés van; de fölemlítem azt, hogy a hannoverai alkotmány mintájára 1840 óta alkotott összes németországi alkotmányok, majdnem szó szerint mind ugyanezt a rendelkezést tartalmazzák. — Anglia, az alkotmány őshazája, ugyanazon helyzetben van, mint mi, hogy oly praecis törvénynyel nem rendelkezik, a melyből ki lehetne mutatni, hogy melyek azon nemzetközi szerződések, a melyek jogérvényéhez a parlament hozzájárulása szükséges; hanem az ottani százados gyakorlat még a codificált §§-nál is világosabban és szabatosabban határozta meg azon szerződéseket, melyek jogérvényességéhez a parlament előzetes sanetlója szükséges; ezt pedig Össze lehet vonni nbba, hogy a mi a polgárok vagyonit, tehát magánjogi viszonyait— ami azoknak szabadságát, tehát a büntető törvénykönyv kérdéseit, a mi az állam közjogát, — ide értve a territoriális jogot is — érinti: az ily szerződések nem lehetnek másképen jogérvényesek, mint a parlament előzetes jóváhagyásával. Ellenkező példát, ellenkező tant senki az angol alkotmányban kimutatni nem képes. Ha már most mindezt tekintetbe veszszük, és akár nézzük a sokkal tágabb codificált újabb alkotmányokat — mert nézetem szerint sokkal tágabb az, ha azt mondjuk: „mindaz, mi az államot terheli" — akár tehát azt vesszük, akár az angol fogalmat: lehetetlen tagadni, hogy a berlini szerződés Magyarországra nézve máskép