Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-96
54 98. országos ölés márezius 26. 1879, nek tartom a minister urnak egyik állítását rectificálni, tisztán a törlénelmi igazság szempontjából Szilágyi Dezső t. képviselőtársammal szemben az 1867: XII. t-czikkre vonatkozólag ezeket mondja: „De én azt merem állítani, t. ház. hogy igenis ezen törvény létrejöttének ellene voltam és elleneztem határozmányait addig, mig reményem volt helyükbe jobbakat tenni.' De midőu ezen reményem megszüut s ezen törvény mint alap elfogadtatott, mely abpul szolgál, bármit mondjunk, mindaddig, mig az összes factorok meg nem egyeznek megváltoztatásában: azon percztől fogva nem én vayyok az, a ki ezen alapnak fundamentumait döngeti, hanem azok, a kik ezen alapból oly következtetéseket akarnak kivonni, a melyek nemzeti aspiratióknak igen, de ezen alapnak nem felelhetnek meg". Engedelmet kérek, t. ház, de ez nem felel meg a történelmi igazságnak; mert a t. ministerelnök ur nem addig ellenezte ezen törvényczikket, mig reménye volt azt megváltoztatni, hanem ellenkezőleg, épen akkor hagyta el azon alapot, mikor az ellenzék oly hatalmassá lett, hogy a győzelem biztos volt. (ügy van! Ugy van! a. baloldalon és a szélső' balon.) Nem tagadja ezt a túloldal sem. Ezt csak a történelmi igazság kedveért hoztam fel. Van egy másik pontja a miiűsterelnök ur beszédének, a melyre már azért is kell reílectálnom, mert több izbeii ismételte — Eötvös Károly t. barátommal szemben hangsúlyozván, hogy minő veszélyes volna Magyarországra nézve az általános szavazati jog és pláne azt méltóztatott mondani, hogy ebből látszik, hogy t. barátom képes Magyarország legvdtalisabb érdekét is feláldozni ellenziéki szempontból, mert ez világos veszedelem volna. Bocsánatot kérek, nem akarom azt bizonyítani, a mit bizonyítani nagyon nehéz is: hogy mennyiben lenne hasznos vagy nem hasznos Magyarországra nézve az általános szavazat; annyit azonban engedjen kimondanom, hogy semmikép nem illő, hogy a kormányelnöki székből hirdettessék Európa előtt az, hogy Magyarországra nézve veszélyes volna az általános szavazat; mert ez annyit tenne, mint kijelentése annak : tudja meg Európa, hogy Magyarországon az idegen ajkú népek csak erőszak alatt állanak, s ha általános szavazat lenne, akkor elkívánkoznának. Engedelmet kérek, ellenkezőleg áll, én meg vagyok győződve arról, hogy ha ma általános szavazat lenne Magyarországon, azon sok izgató daczára, e népek, melyek századok óta velünk élnek, szintén együtt maradnának velünk. (Helyeslés a baloldalon és a szélső balon.) Azt mondja a ministerelnök ur, mint törökbarát, — mert hiszen tegnap mint törökbarát beszélt — hogy az általános szavazat és Törökország souverain hatalma Boszniában valóságos absurdum, ellentét. Én ebben nem látok ellentétet és bizonyos vagyok, hogy ha Boszniában ma az általános szavazat alkáimáztatnék, a mohamedánok okvetlenül a szultán souverainitása mellett szólnának, ott pedig azok vannak többségben; ha ott vannak még azok, a kik agitáltak éveken át a muszka vezetése alatt, ezek ugyan nem fognának rá szavazni, az természetes. A ministerelnök ur például hozta fel a múltból Umer pasa törtenetét, abból azt bizonyítva, hogy kiegyenlíthetetlen, áthidalhatlau a szakadás a nép és souveraine közt. Bocsánatot kérek, csodálkozom, hogy azt egy magyar kormáuyférfi mondhatja. ugyan, kérdem, 1848-ban nem volt-e sokkal nagyobb az ür a magyar nemzet és a dynastia közt, mint a milyen Boszniában volt a nép és a szultán közt, —- és ugy látszik, hogy kiegyenlittetett. Nem értem, hogy állíthatja fel oly categorice a;<on tételt, hogy azért, mert bizonyos időben a népek és uralkodójuk közt viszály volt, ezt századokon át nem lehet kiegyenlíteni. A ministerelnök ur beszédére csak annyit vagyok bátor ismételni, miután előbb nem volt hozzá szerencsém, hogy ezen fontos alkalommal j sokkal fontosabb, nagyobb horderejű, magasabb színvonalon álló nyilatkozatot vártam volna tőle az általános, a keleti politika tekintetében. A mi magát a szőnyegen levő napirendet illeti, három vélemény van előttünk: a központi bizottság javaslata, a melyet igen természetesen el nem fogadhatok, azon okoknál fogva, melyeket úgy a múltban, mint ma is érintettem. Mert bármikép palástoljuk is a dolgot, ezen szerződés beczikkelyezése, bármennyi reserválással történik is, bizonyos tekintetben helyeslést involvál a kormány külügyi politikájára nézve. (ügy van! a szélső balon.) De nem fogadhatom el az egyesült ellenzék által benyújtott határozati javaslatot sem. Nem azért, mert nem látom benne a concret czélt. Azt értem, ha valaki azt mondja: én helyeslem ezen politikát és szívesen ráadom a sanctiót a berlini szerződésre. Ertem azt is, ha valaki azt mondja, helytelenítem e politikát, mert károsnak tartom az ország jelenére és veszedelmesnek az ország jövőjére nézve, következőkép én ezen politikát meg akarom változtatni, meg akarom szüntetni. De, hogy az mondassékki: a politika nem volt helyes, és mint vógkövetkezmény csak annyi állapíttassák meg, hogy tehát rosszalást mondjunk ki a kormány felett, nem látom át, hogy ez által az ország sorsa miként javul. Ki volna mondva, hogy a kormány rosszul járt el, de a szerződés beiktatíatik és a tények megmaradnak. Nem az a kérdés, hogy a múltra 1 nézve mit csinálunk, hanem az, hogy a jövőre nézve mit csinálunk. (Helyeslés a szélső balon.) A mi határozati javaslatunk azt mondja,
