Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-117

402 116. országol ülés májas 7. 1S79. ez a módosítás köriilbeló'l megegyezik azzal, melyet Molnár Aladár képviselő ur beterjesztett, melyre az előadó ur egy észrevételt tett, csakis egyet, de olyat, mely szerintem is inkább reális és tárgyilagosan elfogadható volna bizonyos esetben. Ez pedig az volt, hogy pénzügyi szempontból nem lehet elfogadni azt a módosítást, mert könnyen megtörténhetnék, hogy a felekezetek és egyáltalán azok, kik bizonyos iskolát fentartanak, kibújnak a kötelezettség alól. Már t. ház, én nagyon óhajtanám, hogy minél több ily felekezet kibújnék a kötelezettség alól. Mert igaz, iiogy az állam ez esetben meglehetős terhet vállal magára, de ezeu teher százszorosan volna kárpótolva azon erkölcsi haszon által, melyet az állam ezen iskolákra befolyásával kivívni képes volna. Egyébiránt, t. ház, ha mi komolyan akarunk valamit, akkor az eszközöket is meg kell adni arra, hogy keresztül is lehessen vinni. Mert ha nem adjuk meg az eszközöket, akkor a vallás és közoktatásügyi minister urnak itt beterjesztett módosítása semnütsem különbözik attól a politikától, melyet Mocsáry képviselő ur képvisel. Mocsáry ur politikája micsoda? Semmi egyéb, mint felekezeti politika és ezen felekezeti politikán belül is tökéletesen hasonlít a keletindiai vallásfelekezet egy szerzetes rendjéhez, a fakir szerzetes rendhez. A fakírok szépen beleássák magukat a földbe, csak a fejüket hagyják kint. Tőlök azután jöhetnek a dongók, legyek, férgek, csipkedhetik, szurkálhatják őket, nekik az tökéletesen mindegy. Azt mondják, a szabadság meg van adva a természetnél fogva azon dongóknak, legyeknek és férgeknek, hadd éljenek. A vallás- és közoktatásügyi ministerium politikája, ha az eszközöket nem adjuk meg, szintolyan, csakhogy ő megengedi, hogy az illetők legyezhessék magukat, de a legyezőt nem adja kezökbe. Én, t. ház, megadatni kívánom az eszközt minden körülmények között az államnak. Ezt a költséget soha sem fogom sokalni; ez az egyetlenegy, melyet, bármily magasra rúgjon is, teljes készséggel megszavazok. Nem akarok áttérni a magasabb politikára, és a kormányunk által elkövetett visszaélésekre. Felhozhatnám az óriási költségeket, melyeket megszavaznak, a nélkül, hogy kérdenék mire; hanem csak egyszerűen e törvényjavaslatnál maradva, ajánlom módosításomat a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső' baloldalon.) Elnök: Szólásra nem lévén feljegyezve senki, a vitát a 4. §-ra nézve berekesztem. Baross Gábor előadó: T. ház! E §-nál két meglehetősen lényeges módosítvány adatott be, az egyik Verhovay Gyula, a másik Molnár Aladár képviselő ur által. Bátor leszek előbb a felett nyilatkozni, a melyet Verhovay Gynla képviselő ur nyújtott be. E módosítvány megegyezik azzal, melyet Molnár Aladár képviselő ur adott be, ámbár nem egészen. Az indokolásban azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem bánná, ha a felekezetek kibújnának azon kötelezettség alól, melyet e törvény rájuk ruház, mert akkor módja volna az államnak a kellő módon intézkedni. — Én, t. ház, azon nézetben vagyok, hogy semmi esetben sem kell tíírni azt, hogy ha valamely törvényben egy kötelezettség kimondatik, az alól bárki kibújhassák. Ez nem felekezeti politika, bár a felekezeti politika mindenesetre nem egészen kizárandó-e házból és a törvényalkotás teréről s azzal számolni kell; de ez esetben mi nem akarunk felekezeti politikát űzni azon egyszerű oknál fogva, mert , nem szeretném, hogy mi e czímen ellenküzdelmet idézzünk elő, és talán túlságosabbat, mint a minőt a t. képviselő ur is óhajtana. T. ház ! Az eddig mondottakhoz képest, az 1868: XXXVIII. t. ez. keretén belül a kormánynak módja van a tanítók alkalmazásáról gondoskodni, ha az iránt a törvényhozás nem is nyilatkozik, mert egyfelől azon községekre nézve, a melyek vegyes ajkúak, az 58. §. világosan megmondja, hogy kötelesek oly tanítót alkalmazni, a ki a magyar nyelvet taníthatja; másfelől, a 133. §. világosan kimondja, hogy mi történik akkor, ha e kötelezettséget elmulasztják : felhatalmazza t. i. a kormányt, és igy nem kétlem, hogy bárhol az országban fordul is elő e körülmény, ha a meghatározott határidő lejárta előtt valamely község a kormányhoz folyamodik, ha van tanító, a ki ily czélra alkalmazható, a felekezeti hatóság beleegyezésével, a kormány az eddigi gyakorlat szerint intéz, kedni fog. Ezt a tapasztalás is bizonyítja, erre nézve semmiféle nehézség sem fordul elő. Tehát ennek végrehajtása is azon politika keretébe tartozik, a melyet minden párttól, tehát attól is, a mely a t. kormányt nem támogatja, elvárhatni. A másik módosítvány, melyet Molnár Aladár t. képviselőtársam beterjesztett, a közoktatási bizottságban is előfordult. Ennek két része van: az egyik az, hogy ezen szakasznak utolsó bekezdése hagyassék ki; a másik pedig az, hogy szabassék meg a törvényben az óraszám, a mely alatt a magyar nyelv oktattassék. Én, t. ház, bátor vagyok felemlíteni, hogy a bizottság maga sem tartotta egészen gyakorlatiatlannak, sőt helyeselte ez eszmét, hogy a minimális óraszám kitétessék. De tekintve azt, hogy az 1868. évi XXXVHI. t.-cz. értelmében a felekezetek a tanterv készítésébe maguk folynak be, másrészt, hogy a tanterv készítését a köz-